Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Történettudomány - Bojtos Gábor: Kilakoltatási eljárás "Lenk Gyula budapesti lakos" ellen
Bojtos Gábor Kilakoltatási eljárás „Lenk Gyula budapesti lakos” ellen írásunkban arra teszünk kísérletet, hogy bemutassuk az 1905-1906-os kormányzati válság és „nemzeti ellenállás” Jász-Nagykun-Szolnok vármegyéhez kapcsolódó eseményeit, az 1905 végén kinevezett darabont főispán szolnoki tartózkodásának néhány hetét és azokat a végül sikertelen kezdeményezéseket, amelyek a vármegye vezetőjének elszámoltatására irányultak. Az 1905-1906. évi ellenállás Az 1867-es kiegyezéssel létrejött Osztrák-Magyar Monarchia számos területen nehézségekkel küzdött a századfordulón.1 Az 1904 őszétől felerősödő politikai válság eredménye a kormánypárt bukása, a törvénytelennek tekintett lépéseket követő - és az egész országra kisebb-nagyobb intenzitással kiterjedő - vármegyei ellenállás, majd az ellenzék kormányra kerülése lett. Az 1904. november 18-i, úgynevezett „zsebkendőszavazás” (Tisza István erőszakos eszközökkel végrehajtott házszabály-módosítása) nem múlt el következmények nélkül. Nem csak a december 13-án végrehajtott képviselőházi rombolásra gondolunk, hanem arra is, hogy ez a lépés az ellenzék további aktivizálódásához, a Tisza István politikájával szembefordulok koalíciójához, illetve végül az országgyűlés feloszlatásához vezetett. Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében a szolnoki ellenzék vezetői november 27-re népgyűlést hívtak össze. A helyi kormánypárti sajtó elítélte a függetlenségi párti országgyűlési képviselők részvétele mellett zajlott összejövetelt, mondván ott nemcsak a kormány és a kormánypárt ellen demonstráltak, hanem a közrendet is megsértették.2 Ellenlépésként a vármegyei szabadelvű párt - melyet korábban súlyos veszteség ért Horthy István halálával - is aktivizálódott a főispán, Lippich Gusztáv hívó szavára: 1904. december 1-jén új, karizmatikus vezetőt választottak gróf Almásy Imre személyében.3 Felbuzdulásuk legfőbb jeleként december 8-án a vármegye több száz fős küldöttséggel kereste fel Budapesten Tisza Istvánt, hogy támogatásukról biztosítsák.4 1 Hanák Péter mellett (HANÁK 1978. 39-43.) Romsics Ignác is (ROMSICS 1999. 68-86.) öt nagy ellentétpárról beszél a század eleji vitakérdések kapcsán: a közjogi vitáról, a dzsentri- és a zsidókérdésről, a munkásság harcáról, a föld- vagy parasztkérdésről, a nemzetiségi kérdésről. 2 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok, 1904. november 27.2. és 1904. december 1.2. 3 Uo. és Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok, 1904. december 4.1-3. 4 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok, 1904. december 8. 2. és december 11.1-2. Az 1905 elején (Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében 1905. január 26- án) megrendezett országgyűlési képviselő-választások példátlan eredményeként a három évtizede kormányzó Szabadelvű Párt megbukott. A választásokon Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében is (az elmúlt hetekben történtek ellenére is) földcsuszamlásszerű győzelmet aratott az ellenzék, hiszen a szabadelvűek egy körzetben sem tudtak nyerni (így az 1901-ben megszerzett mindhárom mandátumot elveszítették), sőt mindössze két körzetben mérették meg magukat.5 Megegyezés híján azonban az uralkodó nem a győztes koalícióra, hanem báró Fejérváry Géza táborszernagyra, a királyi testőrség parancsnokára bízta a kormányalakítást.6 Az 1905. június 18-án kinevezett parlamenten kívüli, úgynevezett „darabont-kormány” ugyanakkor nehézségekbe ütközött. Három nappal később ugyanis a képviselőház és a főrendiház is kinyilvánította bizalmatlanságát a kormány iránt,7 ezenfelül a képviselőházban a koalíció „nemzeti ellenállást” hirdetett.8 A kormány helyzetét súlyosbította a költségvetés nélküli állapot is.9 A képviselőházi felhívásra a vármegye törvényhatósági bizottsága már az 1905. évi június hó 26-án tartott közgyűlésen „kibontotta a nemzeti ellenállás zászlaját”.'0 Ekkor Tóth János indítványa alapján kimondták, hogy ha a kormány „meg nem szavazott adók behajtását, vagy meg nem ajánlott ujonczok kiállítását rendelné el”, akkor ezt a törvényhatóság megtagadja, illetve, hogy „elvárja és megköveteli a vármegye öszszes tisztviselőitől [...], hogy a kormánynak a törvényhozás által meg nem szavazott adók behajtása, beszedésére, vagy a törvényhozás által meg nem szavazott, ujonczok kiállítására, a sorozásra esetleg kibocsátandó rendeletéit, akár a kormánytól közvetlenül, akár a főispán útján intézteinek azok hozzájuk, letett tiszti esküjük értelmében végre nem hajtják és azok végrehajtásában közre nem működnek”." Lippich Gusztáv is e napon jelentette be, hogy beadta lemondását. A törvényhatósági bizottság megállapítása szerint Lippich „főispáni állását azért hagyta el, mert 5 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok, 1905. január 29.1-2. 6 ROMSICS 1999.70.; HANÁK 1983.570-571. 7 Képviselőházi napló, 1905.1. kötet, 38/1905.; Főrendiházi irományok, 1905. I. kötet, 24/1905. 8 Szabó Dániel ezt a „nemzeti ellenállást” a törvényhatósági (elsősorban vármegyei) tisztviselők és a kormányhatalom csatájaként definiálta. SZABÓ 1991.23. 9 Sarlós Béla megállapítása szerint, ha „a Fejérváry-kormány költségvetési felhatalmazással rendelkezik, sokkal határozottabban tudott volna fellépni a tönényhatóságokkal szemben, a közigazgatási ellenállást jóval rövidebb idő alatt letörhette volna, s ezzel meggyorsítja a kormányzati válság megoldását, a koalíció behódolását." SARLÓS 1976.186. 10 Ami az országban az elsők egyike volt Horváth József szerint. HORVÁTH 1907.8. 11 Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár (a továbbiakban: MNL JNSzML) IV.405. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye Törvényhatósági Bizottságának iratai (a továbbiakban: IV.405.), 264/1905. 153
