Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Történettudomány - Szikszai Mihály: Adalékok a jászsági utak történetéhez
SZIKSZAI MIHÁLY: ADALÉKOK A JÁSZSÁGI UTAK TÖRTÉNETÉHEZ megye kiépített közútjait is feltüntette. Az összevetések alapján megállapítható, hogy Jászberény kiépített utakkal rendelkezett Árokszállás és Jákóhalma felé. Az előbbi útszakasz 21,258 km hosszú és végül 4 m széles lett. Jákóhalma felé 6,404 km hosszú és ugyancsak 4 m széles út vezetett. Mindkét út mátrai trachytból épült zúzott kavics alapra. Szolnok ekkor még csak a szandai utat és az ún. „Bolond Miska” kocsmáig vezető (mai MÁV Kórház keleti sarka) összesen 5,5 km utat építette ki. Belső úthálózata viszont a megyeszékhelynek volt jobban kiépítve: 4,23 km hosszú szobi és sebesi trachytból készült makadam út. Jászberény belső útjait ekkor még csak 2,94 km hosszan látta el burkolattal.28 Teljesen érthető és logikus, hogy Jászberény az Árokszállással és Jákóhalmával való összeköttetést szorgalmazta. Az Árokszállással való kapcsolat a Mátra és a Felvidék piacaihoz történő közelebb jutást teremtette meg, míg a Jákóhalmával történő útépítéssel a Jászságnak számottevő része került Jászberény vonzáskörzetébe. Az érdekelt községeknek (Jászdózsa, Jászjákóhalma, Jászapáti) Jászberény jelentette a legközelebbi piaci központot, vasútállomást, törvénykezési, pénzügyi székhelyet. Az előbbi koncepciónál közrejátszott az is, hogy a megye peremvidékén fekvő és a Heves megyei részeket, a főként, a Gyöngyös piaca felé orientálódó Árokszállást, Jászberény vasútállomásával és piaci lehetőségeivel magához vonzza. A Jászberénytől a Tápiószelére vezető út átvezető szakaszának kövezésére még 1899-ben határozatot hozott a város. A határozattal azonban több képviselő nem értett egyet. Az ügy a vármegyei törvényhatósági bizottság elé került. Az államépítészeti hivatal mérnöke az útépítés módszerével nem értett egyet válaszában. A belső szakaszon jónak tartotta a kövezett utat, a külterületen azonban a makadám utat javasolta. Az út szélességét 3 m helyett 4 méterre javasolta megnövelni. A megye, hogy a munkálatok minél hamarabb meginduljanak, elküldte Jászberénybe megbízottját és az államépítészeti hivatal mérnökét. így történt, hogy a szelei út kikövezése előtt a megye képviselője az államépítészeti hivatal mérnökével helyszíni szemlét tartott, és a munkálatok mielőbbi elkezdését sürgette. A szelei út kikövezésnek célja az volt, hogy ez a járhatatlan útszakasz a szolnoki útig ki legyen kövezve. Elefánty Sándor javasolta, hogy az utat Kossuth utcától építsék, az alvégi utcát azonban nem a főtéri kőúttól kifelé, hanem a Pesti László házától kezdődőleg befelé 4 m szélességben. Ezzel szemben Vecsey Aladár számvevő az Attila utcától kívánta kiköveztetni, mert ez az utca szélesebb. A szavazás után a következő határozat született: a szelei utat a Kossuth utcától (Szentkúti iskola) kezdődően az Almássy-féle tanyáig 4.337 m hosszúságban 3 m szélességben, a hatvani kőúttól a csendőrlaktanya mellett elvezető utat 156 m hosszúságban, 4 m szélességben, az alvégi utcát a Pesti László-háztól 4 m szélességben 422 m hosszan kikövezteti. A Jászfényszaru felé vezető út kiépítésének gondolata már 1908-ban felmerült. Jászfényszaru képviselőtestülete 1908. július 16-án kérelmezte, hogy az utat vegyék fel a törvényhatósági utak közé és kövezzék ki. A településnek nincs elég ereje a vicinális út kiépítésére. Indokként előadják, a nevezett út Pest vármegyét köti össze a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyével. Jászfényszarun annyi nád, gyékény, takarmány terem, hogy Jászberény és több község a szükségletét innen szerzi be. Kérelmet 28 MALINA 1888.170-183. intéznek a megyéhez, hogy a 7,8 km hosszú útvonalat mint megyei utat építsék ki. Pusztamonostor aug. 16-án tartott közgyűlésén támogatta Fényszaru javaslatát. A kereskedelemügyi miniszter 1909. január 27-én helybenhagyta a vármegye határozatát, és az útvonalat - bár kiépítését egyelőre elhalasztották - ismét felvették a törvényhatósági utak közé.29 Az 1890. évi úttörvény és hatása a Jászságra Az 1890. év fordulatot hozott az útigazgatásban. Megjelent az első úttörvény, az 1890. évi I. te. Ez pótolta az előző időszak mulasztásait, és elsőnek hozott a kornak megfelelő intézkedéseket az utak építéséről és fenntartásáról. Az úttörvény hat csoportba sorolta az utakat, úgymint: 1. állami, 2. megyei (törvényhatósági), 3. községi közlekedési (vicinális), 4. községi (közdűlő), 5. vasútállomásokhoz vezető és 6. személyek, társaságok által közforgalom céljára létesített utak. Ugyanakkor a közutakkal kapcsolatos teherviselést a közmunka teljes mellőzésével, az útadó kötelezettséggel kívánta fedezni. Az 1890-es törvény nagy eredménye volt az alföldi állami úthálózat építésének támogatása. Ezután épült az I. és II. alföldi transzverzális műút. Az I. alföldi transzverzális út Baját kötötte össze az Arad megyei Erdőheggyel, s Halas, Félegyháza, Csongrád, Szentes, Kunszentmárton, Békéscsaba és Gyula városokon haladt át. A 301 km-es hosszból megyénket 12 km érintette.30 Már 1894-ben felvetődött, hogy az I. alföldi transzverzális útból a Kunszentmártonnál kiágazó, és a Jászberény felé tartó vonalat a megye kiépíti, ha azt a miniszter állami kezelésbe veszi. Ezzel összeköttetés jöhetett létre a Mátra vidékéről jövő és az I. alföldi transzverzális út között. Az útvonal érinthette a szolnoki Tisza-hidat és a Szolnok-debreceni állami utat. A miniszter nem vitatta a megye érvelését, az út fenntartása azonban évenként 30 ezer Ft-ot emésztett volna fel az államkasszából. Ezért 1899-ben végleg elutasították a kérelmet, bár a miniszter biztosította a megyét, hogy a tervezett II. alföldi transzverzális út vonalvezetésénél figyelembe veszi az érdekeit. A kereskedelmi miniszter az útvonal közigazgatási bejárásának eredményét 1901-ben közölte. Elfogadták a Szolnok-Szajol-Törökszentmiklós—Szapárfalu—Kenderes—Kisújszállás nyomvonalat, a törvényhatóság pedig az állami út kenderesi irányának megvalósítása esetén Kisújszállásnak Ecseg felé kárpótlásul olyan hosszú út kiépítését ígérte, mint a Kisújszállás-Kenderes út korrekciója. Ezzel megint Jászberény érdekeit sértették. A két nagy állami út közül az egyik alig érintette a megyét, a másik pedig a volt külső-szolnoki részeken épült ki. A tervezett Jászberény-Szolnok-Kunszentmárton állami út nem valósult meg.31 De Jászberény és a volt jászsági részek elleni fellépés volt az Államépítészeti Hivatal 1891-ben készített útépítési tervezete is. Az elképzelés szerint a mintegy 200 km út 1 millió 800 ezer Ft-ba került volna. 29 MNL JNSZML Alispáni ir. 2219/1909. 30 TÓTH 1981.42. 31 MNL JNSZML Tvh. Biz. jkv. 248/1899. 145
