Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Régészettudomány - Régészeti kutatások Jász-Nagykun-Szolnok megyében a 2018. évben
Régészeti kutatások Jász-Nagykun-Szolnok megyében a 2018. évben Előszó A Tisicum XXVI. és XXVII. évfolyamában ismertettük a megyei régészeti kutatásokat a 2011 és 2017 közötti időszakban. Tettük ezt azért, mert az országos összefoglalók (korábban Régészeti Füzetek majd Régészeti Kutatások Magyarországon) megjelentetése bizonytalanná és esetlegessé vált. ígéretet tettünk arra, hogy ha utolérjük magunkat, évente igyekszünk beszámolni az elvégzett munkáinkról, most ezt olvashatják, a 2018-as év régészeti tevékenységét. 2018-ban sem unatkoztunk, ebben az évben fejeződött be az M44-es gyorsforgalmi út megyei szakaszának feltárása: már csak egy lelőhely várt ránk a tiszakürti határban; a megyehatáron fekvő lelőhelyet pedig az ELTE BTK tárta fel - erről részletes beszámolót is olvashatnak jelen kötetünkben. Ezzel a teljes M44-es nyomvonal kutatása befejeződött. 2017-ről áthúzódott megelőző feltárásunk a Szolnok, Piroskai úton, Szolnok belterületén pedig hatalmas projektbe kezdtünk, a szolnoki várat érintő megelőző feltárásba, amely a 2019-es évre is jelentősen átnyúlt. A megyei régészeti munkálatokba bekapcsolódott a jászberényi Jász Múzeum, az általuk végzett feltárások ismertetésével is találkozhatnak itt. Gyűjtésünk - ahogy korábban - most is a próba- és megelőző feltárásokra, leletmentésekre, tervásatásokra szorítkozott. Az ásatások ismertetését az ásatásvezetők készítették, annak tartalmán a szerkesztők nem változtattak. Jászberény, Alsómuszály, Homokbánya I. (bejelentés alatt) HONFOGLALÁS Ásatásvezető: Gulyás András Feltárás éve: 2018 2015-ben Jászberényben, a Nagykátai út mentén egy homokbányából honfoglalás kori leletek kerültek elő. Az előkerült leletek között egy aranyozott ezüst süvegcsúcs is a felszínre került. A leleteket 2016-ban átadták a szolnoki Damjanich János Múzeum régészeinek, akik feldolgozás és restaurálás céljából Dr. Fodor Istvánnak továbbították. A leletanyag 2017-ben a Jász Múzeumba került. A leletanyagot Hajzer Kálmán pusztamonostori lakos adta át a múzeumnak. 2018 februárjában Hajzer Kálmán behozott a Jász Múzeumba egy emberi koponyát, két combcsontot és két lábszárcsontot. A behozott embercsontok elmondása szerint szintén a bányánál kerültek elő. A lelőhely 2016-os bejelentője szerint a lelőhelyet a földmunkák során elpusztították, és nagy valószínűség szerint az embercsontok 2016 után kerültek elő, a Jász Múzeum ezért úgy döntött, hogy az előkerült embercsontok miatt mentőfeltárást végez a bánya melletti földúton, mivel az elmondások szerint erre folytatódhatott a temető. Szakmai segítséget a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészeti Intézete ajánlott fel a múzeumnak, így az ő bevonásukkal álltunk neki a mentőfeltárásnak. A mentőfeltárást 2018. március 10-én vittük végbe. Két rakodóval 130 cm szélességben, 50 m hosszan megnyitottuk a két dűlőút melletti részt, főleg a mezsgyén dolgoztunk. A két rakodó a homokos altalajt 30-50 cm mélységben elérte. A munkák során régészeti jelenséget nem észleltünk. A két árok megnyitása után az árkokat betemettük, visszaállítottuk az eredeti állapotokat. Jászberény, Hűtőgépgyár II. (bejelentés alatt) HALOMSÍROS Ásatásvezető: Gulyás András Feltárás éve: 2018 2018 áprilisában Kerékgyártó Gyula terepkutató bejelentést tett a jászberényi Jász Múzeumnak, hogy a Hűtőgépgyár keleti határában egy új épület építésének megelőző munkálatait végzik. A területen nem volt nyilvántartott lelőhely, de a bejelentő szerint valószínűsíthető régészeti jelenség. A területen mentő feltárást végeztünk 2018. április 13. és 19. között. Kiérkezésemkor a felszín jó része már le volt egyengetve, a magasabban fekvő részeket lehumuszolták, így készítve elő a talajt az építkezéshez. A lehumuszolt területen öt objektum foltját sikerült beazonosítani. A feltárásban a Jász Múzeum munkáját a Damjanich Múzeum, a Civil Régész Alap és a Jász Múzeummal együttműködő fémkeresős csapat segítette. Később drón segítségével még két objektumot, illetve a terület alaposabb átvizsgálásakor egy szétdúlt sír maradványait vettük észre. A hét objektum mind a bronzkor kései szakaszában itt élt Halomsíros kultúrához tartozott. A sír annyira el volt pusztítva, hogy nem tudtuk kultúrához, korszakhoz kötni. A gödrök közül három nagy méretű tárológödör volt, melyekben több ember maradványait sikerült feltárnunk. Az 1. gödörben legalább három ember összegyűjtött csontjai voltak eltemetve a gödör közepén. Mintha egy zsákba helyezték volna a maradványokat, és így helyezték volna a gödör aljára. A 2. és 3. objektumban egy-egy fiatal személy, valószínűleg fiatal nő vagy 16-18 éves személy csontváza feküdt. A 2. gödörben a gödör déli felén, míg a 3. objektumban a gödör keleti falához szorosan befektetve voltak a maradványok. A szétdúlt sír nyugat - keleti tájolású volt, kevés csont maradt benne, mivel a kotró a csontokat 125
