Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 27. (Szolnok, 2019)
Régészettudomány - Bocsi Zsófia et al: A keresztespüspöki (Mezőkeresztes II.) római katolikus templom történetének összefoglalása és szondázó falkutatása
TISICUM XXVII. A szentély és a sekrestye falaiban meglévő középkori falszövet teljes kiterjedése, illetve az eredeti, megtartott falak, javított falsíkok, valamint a kiegészítésként épített falrészek pontos aránya ugyanakkor csak nagyobb felületű falkutatással vagy legalább kivitelezés közbeni kutatói felügyelet keretében lenne tisztázható, mely további középkori részletek előkerülését is eredményezheti. Ez segítene meghatározni azt is, hogy a templom történeti forrásokból ismert újkori újjáalapítása milyen mértékű kiegészítésekkel, javításokkal, pótlásokkal járt, hiszen a templom romosán érte meg a török kor utáni időszakokat és az ország újjáépítésének, újra benépesülésének időszakát, azaz a XVIII. századot. A templomra vonatkozó írásos információk csak a XVIII. századi forrásokkal kezdődnek valójában. És itt van még egy tisztázandó kérdés. Mint láttuk, az 1746-os egyházlátogatási jegyzőkönyv egy romosán álló templomot és egy ’oratorium’-ot említ, mely imaházként és kápolnaként is értelmezhető, fordítható. 1768-ban viszont már a tíz évvel korábban épített Szent Kereszt felmagasztalására szentelt, sekrestyével is rendelkező (ezúttal a latin eredetiben ’sacellum’ szóval említett) kápolnáról olvashatunk. Ekkor nincs szó romos templomról, és nincs szó használatban lévő imaházról sem. A két adat és a jelenlegi, illetve a középkori templom között a következő lehet a kapcsolat. Mivel az 1757-1758-ban épített kápolna a Szent Kereszt tiszteletére lett szentelve, mint ahogy a mai templomnak is ez a titulusa, ezért bizonyosra vesszük, hogy e helyütt már a mai templom közvetlen előzményét jelentő, a mai szentélyből és sekrestyéből álló épületre kell gondolni. Viszont 1768-ban már valószínűleg azért marad el a romos templom és imaház említése, mert a romos (azaz középkori eredetű) falakat felhasználták a Barkóczy-féle kápolna építésekor. Ezt igazolta a falkutatás is: jelentős mértékig álló középkori falak azonosíthatóak, amelyeket felhasználtak a XVIII. századi építkezések során. Vagyis azért nem említik 1768-ban a templomromot, mert annak falait ráépítéssel belefoglalták az új kápolnába. Egyúttal azért nem említik már az imaházat sem, mert arra immár nem volt szükség (és míg 1746- ban még csak 21 fő volt a lakosság, 22 évvel később az imaház/kápolna, tehát az 'oratorium', valószínűleg már amúgy is kevés lett volna az akkori népességnek). A mai templom hajóját és tornyát - a korábban elkészült kápolnához történő hozzáépítéssel Esterházy Károly püspök építtette (a kápolnából szentély lett, a sekrestye pedig sekrestye maradt). A szakirodalomban olvasható, Esterházy püspök templomépítésével kapcsolatos 1769-es építési dátum levéltári forrása ugyanakkor nem ismert előttünk. A templom mai összképe ezzel együtt már Esterházy püspöksége idején kialakult, a későbbiekben a templom különböző arányú felújításairól értesülünk, melyek közül a két legnagyobb arányúnak az 1874-es és az 1980-as évekbeli munkákat kell tartanunk. Mindezekről és más építéstörténeti adatokról a történeti fejezetben már részletekbe menően szó esett. Amiről viszont még nem esett szó, az a további kutatási feladatok kérdése.72 Merthogy bőven maradt ilyen. Kutatásunk, mint említettük, szondázó jellegű volt, és a kutatás jellege miatt - sajnos - jó néhány olyan kérdés megválaszolatlan maradt, melyeket éppen a kutatás eredményei vetnek fel.73 Szondázó falkutatásunk ugyanakkor mégsem 72 Noha a levéltári, történeti adatok köre is bizonyára bővíthető még, itt a műemléki kutatások ügyét emeljük ki. 73 Sőt, Simon Zoltán kollégánk kifejezetten úgy fogalmaz, teljesen jogosan, volt hiábavaló. Korlátozott kutatási lehetőségeink ellenére nemcsak a szentély, hanem a sekrestye középkori eredetét is igazolni tudtuk. Középkori falrészleteket, illetve a szentély déli oldalán egy középkori ablak maradványát is megtaláltuk, de kérdésessé vált a szentélyzáradék csúcsíves ablakainak eredetisége. Mindez kijelöli a templom, de különösen a szentély és a sekrestye későbbi kutatói feladatainak irányát. További falkutatás nem biztos, hogy lehetséges lesz, sőt nem hivatalos szóbeli információk alapján inkább valószínű, hogy a közeljövőben nem lesz ilyen lehetőség (noha ideális lenne). Emiatt nagyon fontos lenne a külső homlokzatot érintő kivitelezés keretében kutatói felügyeleti napok beiktatása által, különösen vakolatleverés közben és főleg a vakolatleverés befejezésekor a láthatóvá váló falfelületek, falszövet, rétegek, stb. kutatói szemléjére és az esetlegesen láthatóvá váló jelenségek dokumentálására lehetőséget biztosítani. Ebben az esetben van/lehet esély a Simon Zoltán által is felvetett építéstörténeti részletek egyértelmű tisztázására, dokumentálására. A szondázó falkutatás során már előkerült és kivált a kivitelezés és a kivitelezés közbeni kutatói felügyelet alkalmával is előkerülhet még jelenleg nem látható, elfalazott nyílás (pl. ablak) vagy bármely más, a templom építéstörténete szempontjából fontos építészeti részlet. A cikkünkhöz írt lektori vélemény ezen részével is teljes mértékben egyetértve e helyütt is felhívható a figyelem arra, hogy a szentély déli falán azonosított korai ablakkal egyidős ablakok vagy azok részletei előkerülhetnek a szentély déli falán, de - mint ahogy erre is felhívja a figyelmet Simon Zoltán lektori összefoglalója - akár a szentélyzáradék jelenleg látható gótikus (?) ablakainak könyöklője alatti szinten is. Előkerülésük esetén érdemes lenne ezeket a korábbi ablakokat, ablakrészleteket vagy bármely más építéstörténeti részletet, emléket a helyszínen bemutatni. Végezetül még egy fontos szempont a templommal kapcsolatban. Mivel mind a történeti, levéltári források, mind az ismert szakirodalom adatai, mind az elvégzett szondázó kutatás eredményei is alátámasztják a templom - kivált szentélyének és sekrestyéjének - középkori eredetét, ezért nagyon erősen javasolt a templom területének és a templom körüli terület, telek középkori lelőhelyként történő régészeti védelem alá helyezése (a templom körüli terület ugyanis mindezidáig nem védett régészeti lelőhely, „csupán” régészeti érdekű terület). hogy „Végső soron tehát több kérdés maradt nyitva, mint amennyire válaszokat kaptunk. ” Simon Z. 2018.2. 76
