Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 27. (Szolnok, 2019)
Régészettudomány - Bocsi Zsófia et al: A keresztespüspöki (Mezőkeresztes II.) római katolikus templom történetének összefoglalása és szondázó falkutatása
BOCSI ZSÓFIA - FAZEKAS GYÖNGYI - GIBER MIHÁLY - SZILÁGYI KRISZTIÁN ANTAL: A KERESZTESPÜSPÖKI (MEZŐKERESZTES II.) RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOM TÖRTÉNETÉNEK ÖSSZEFOGLALÁSA ÉS SZONDÁZÓ FALKUTATÁSA és a körülötte lévő falszövetnek a kapcsolatát is. Az ajtó kőkeretének jobb felső sarkánál megnyitott kutatási felület (30. kép) alapján az ajtó kőkerete és a körülötte lévő, egyébként tisztán narancsvörös XVIII. századi téglából épített falazat egyidős, egyszerre épült. A kőkeretben lévő fém ajtószárny 1874-ben készült a régebbi tönkrement ajtószárny helyett, mint azt az építéstörténeti fejezetben is közölt levéltári források tanúsítják. A sekrestye nyugati falán lévő ajtóról beigazolódott, hogy a történeti írott forrásoknak is megfelelően az ajtót valóban a meglévő fal utólagos áttörésével nyitották meg (mint a történeti adatokból tudjuk, 1874-ben). Szintén megvizsgáltuk a hajó homlokzatain lévő faltükröket határoló szegélyeket, lizénákat. Itt arra voltunk kíváncsiak, hogy vakolatból, vagy falazatból képezték-e ki őket, illetve, hogy van-e nyoma a jelenleg látható faltagolási rendszertől eltérő, korábbi tagolásnak vagy sem? A kérdést az északi falon több helyütt nyitott kisebb, a déli falon nyitott egyetlen nagyobb kutatószondában vizsgáltuk (31. kép). E szerint valamennyi lizéna, szegély falazott anyagú és egyidős a körülöttük lévő falszövettel, így a faltükröket alkotó falsíkokkal is. Korábbi és/vagy eltérő tagolási rendszernek meglétét nem is feltételezzük. Az egész faltagolási szisztéma Esterházy püspök építkezésének eredménye, ami újabb, az a rajta lévő vakolat (ez idő szerint néhány évtizeddel ezelőtt készített kőporos vakolat). Korábbi vakolatnak nincs nyoma. Meg akartuk kutatni a hajó ablakainak és a körülöttük lévő falszövetnek a kapcsolatát is. A hajó ablakai azonban olyan magasan vannak, hogy létráról nem tudtuk őket elérni, ez csak kivitelezés közbeni kutatói felügyelet keretében, állványról lehetséges a későbbiekben (bár meggyőződésünk, hogy egyidősek a hajó falával). A falkutatás eredményeképpen a templom két fő építési periódusát alaprajzra vetítettük (32. kép), rajzon ábrázoltuk a szentély déli falának kutatási eredményeit, de ugyancsak a kutatás keretében felmértük a kriptát is. A restaurátori kutatás eredményeinek összefoglalása A restaurátori kutatás elsősorban a templom építéskori festésének meghatározására irányult, továbbá a régészeti falkutató szondákból előkerült különböző típusú vakolatok elemzésére. Az eredmények szerint fehérre meszelt volt a templom legkorábbi homlokzati megjelenése. A szentély déli falán, az északi oldalon, a hajó és a sekrestye találkozásánál fennmaradt meszelt sáv, a torony ablakának a káva részén látható meszelése egyértelműen a XVIII. századi átépítéshez köthető. Bizonytalanság a szentély délkeleti ablakánál van, mert a gótikus ablak túl „steril” hatása láttán inkább egy historizáló XIX. századi átépítésre gondolnánk, ugyanakkor a vakolat mikroszkópos képe nagyon hasonlít, mondhatnám, majdnem teljesen megegyezik a szentély déli falán, a köpenyfalon lévő meszelt réteggel. A szentély déli falán nyitott kutatósáv különböző pontjain vett mintákat egyszerű vizsgálatokkal átnézve lényeges különbség nem volt észrevehető. Mindegyik minta magas mésztartalmú volt, de néhány vakolatnál a savazás után még maradt mész a kavics szemcséken. Ez talán arra utalhat, hogy a mész oltása a falazatban fejeződött be, így erősebb kötés jött létre a töltőanyag és mész között. Ez nem zárja ki, sőt megengedi a középkori építkezés lehetőségének a feltételezését. Pontosabb eredményt csak a töltőanyagok műszeres vizsgálatával lehetne elérni. Összefoglalás A keresztespüspöki templom a külső homlokzatokat tekintve meglehetősen összetett képet mutat a középkori és barokk részeivel, ám a templom története, építéstörténete szempontjából nagyon fontos és védendő értékeket őriz, de itt, a védendő értékek között említhetjük a parkosított templomkertben és a gyermekotthon udvarán lévő kereszteket, feszületeket is. A falakat tekintve védendő műemléki, építéstörténeti értékek mindenekelőtt a templom homlokzati falai önmagukban is, hiszen információforrásként szolgálnak az egykori építési periódusokkal és az egykori építési technikával, módszerekkel kapcsolatban is. Sőt amiatt is, mert számos olyan részletet (pl. elfalazott ablakok, írott forrásokból nem ismert építkezések nyomai, korábbi vakolt, meszelt, festett rétegek maradványai, stb.) őrizhetnek még a falak, amelyek előkerülésére csak a műemléki falkutatás, illetve kivitelezés közbeni kutatói felügyelet során volt, van és lesz lehetőség. Fontos emlékek a szentélyzáradék csúcsíves ablakai, a főbejárat, a sekrestye és a kripta lejáratának ajtaja, illetve a hajóban, a sekrestyében és a tornyon az ablaknyílások kialakítása, formája, kőkeretei. Az ablakok, ablakszárnyak viszont XIX-XX. századiak. A jelenlegi vakolat és színvilág ugyanakkor nem történeti korú, az 1980-as években készült (ha épp nem 1990-ben, mint arra a lábazaton lévő dátum utal). A mezőkeresztes-keresztespüspöki templom felújítani tervezett külső homlokzata tehát igen összetett képet mutat, de ez természetesen a templom történetéből adódik. Részletesebben itt és most csak a mai templom történetének kezdeteire, illetve annak középkori előzményeinek kérdésére térnénk ki. A jelenlegi templom középkori eredetével kapcsolatban építéstörténeti szempontból mindezidáig mi sem találtunk közvetlen írásos, levéltári információt, viszont a történeti, építéstörténeti fejezetben közölt településtörténeti adatok egyértelműen utalnak középkori templom létezésére. A középkori templom fennmaradt részének (hacsak nem magának az egész templomnak?) tarthatjuk a mai templom szentélyét. Ennek középkori építési idejét látszik, látszott alátámasztani már a falkutatás előtti helyszíni szemle is a sokszögzáródású szentélyvégződés, a gótikus (?) ablakok, a támpillérek alapján. A szondázó falkutatás a szentély középkori eredetének megerősítéséhez hozzájárult. Sőt, a déli fal keleti végében viszonylag alacsonyan elhelyezkedő, elfalazott, visszabontott ablak feltárt részlete és annak elfalazása jellege alapján az is felvethető, hogy már a középkorban is legalább két építési periódussal lehet számolni. A szentélyzáradék törtköves falszövete is erősíti a középkori eredetet. De nemcsak a szentély maga, hanem a jelek szerint a sekrestyének legalább egy része (a szentélyhez csatlakozó falai, falszakaszai) középkori eredetűek - a szentély és a sekrestye homlokzati falai kötésben vannak egymással. Feltételezzük, hogy a késő középkorban e helyütt sokszögzáródású, északi oldalán sekrestyével rendelkező gótikus templom állt. Mindenesetre az 1992-es műemlékjegyzékben a támpillérek XVII. századi átépítésére vonatkozó közlést falkutatási információk alapján is elvethetjük, ahogy levéltári forrásokban sem láttuk ennek nyomát. A támpillérek egyidősek a szentély falaival. A jelenlegi gótikus ablakok lehetnek újkori másolatok is, de feltesszük, hogy helyükön - ha valóban volt ilyen csere - eredetileg is ekkora méretű (és ugyanilyen kialakítású?) ablakok állhatták. 75
