Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 27. (Szolnok, 2019)
Régészettudomány - Bocsi Zsófia et al: A keresztespüspöki (Mezőkeresztes II.) római katolikus templom történetének összefoglalása és szondázó falkutatása
BOCSI ZSÓFIA - FAZEKAS GYÖNGYI - GIBER MIHÁLY - SZILÁGYI KRISZTIÁN ANTAL: A KERESZTESPÜSPÖKI (MEZŐKERESZTES II.) RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOM TÖRTÉNETÉNEK ÖSSZEFOGLALÁSA ÉS SZONDÁZÓ FALKUTATÁSA toronysisak képét adja vissza (5. kép). Mivel a templom - gótikus szentélye és ezzel együtt középkori eredete ellenére - csak 1985 óta védett, ezért sem a műemléki intézmények, sem a főegyházmegye műemléki épületekről készített fotósorozatai közé nem került be kép a templomról. A legelső, műemlékjegyzék számára készített képeket 1992-ben tették közzé a megyei képes műemlékjegyzékben, ahogy fentebb már említettük. A templom jelenlegi állapotának rövid, általános leírása A templom a mai, Mezőkeresztes és Keresztespüspöki települések egyesítésével kialakított Mezőkeresztes város nyugati részén, az egykori Keresztespüspöki település területén, a mai városrészen helyezkedik el, közvetlenül a Szentistvánra vezető főút keleti oldalán (3. kép). A templom egy kisebb belterületi egységen belül áll, melyet nyugat felől a már említett főút, a Szentistváni utca határol, délről a Templom utca nyugati szakasza, kelet felől a Szent Erzsébet tér nevű közterület, északról az Úttörő utca. Az említett belterületi egység közepén áll a templom. Tőle délre és részben keletre a parkosított templomkert, míg tőle északra egyházi fenntartású gyermekotthon található és annak telke, udvara terül el. A templomkertben és a gyermekotthon udvarán XIX. századi kőkeresztek állnak. A templomot egyébként minden irányban beépített és lakott területek övezik. Maga a templom (6. kép) szentélyét tekintve gótikus, a hajót, a tornyot és a sekrestyét tekintve barokk stílusjegyekből és korszakokból származó részekből áll. Mai képét alapvetően gr. Esterházy Károly egri püspök építtetői tevékenységének eredményeképpen nyerte el a XVIII. században. A templom főhomlokzatának tekinthető a nyugati homlokzat és az előtte álló magas, karcsú torony (7. kép). A templomhajó északi (8. kép) és déli homlokzatai (9. kép) azonos kialakításúak. Mindkét homlokzati falat széles keretekkel határolt falmezőkben lévő, nagy magasságban (egyébként az északi és a déli oldalakat tekintve egymással szemközt) elhelyezkedő kőkeretes barokk ablakok törik át. A hajófalak keleti végeiknél a külső oldalakon rövid íves falszakaszokkal csatlakoznak a keskenyebb szentély északi és déli falaihoz. A szentély déli fala jelenleg teljesen tagolatlan, semmiféle nyílás nem töri át (10. kép). A szentély sokszögzáródású végződésének egyes falszakaszait támpillérek választják el egymástól (11. és 12. képek). A szentélyzáródásban csak a délkeleti és az északkeleti falszakaszokat töri át egy-egy csúcsíves, mérműves gótikus ablak, a középső falszakasz tagolatlan. A szentély északi falát jelentős részben az elé épült sekrestye (12. és 13. képek) takarja. A sekrestyének a keleti falon egy kőkeretes ablaka, a nyugati oldalon egy kőkeretes ajtaja nyílik, északi fala tagolatlan. A templomba belépni a toronyaljban lévő előtéren keresztül lehet, innét haladhatunk tovább a hajóba (14. és 15. képek), amelynek nyugati végében karzat és az alatta lévő, de már a hajó teréhez tartozó boltozott térrész található. A széles, nagy belmagasságú hajó csehsüvegboltozatos (két boltszakasz), berendezése, felszerelése jórészt XVIII-XIX. századi, de természetesen nem maradnak el a XX. századi elemek sem. A hajó keleti végében keresztelőkút és mellékoltár található. Szentélye (16. kép), melynek nyugati végében, a diadalív vonalában a szembemiséző oltár, a szószék és az ambó található, a hajónál keskenyebb, viszonylag hosszan elnyúló, boltozott épületrész, mely a sokszög oldalaival (a nyolcszög három oldalával) záródik (17. kép). Itt található a főoltár is. A szentély északi oldalához csatlakozó sekrestye belső terét egyetlen boltozatos helyiség alkotja. A templom tornyának szintjeit összekötő, a toronyaljban lévő előtérből induló lépcsőkön keresztül egyrészt a karzatra, másrészt a torony legfelső szintjén lévő harangokhoz és a toronysisakhoz, harmadrészt a torony harmadik szintjén nyíló ajtón át a padlástérbe és a tetőszerkezethez lehet jutni (18. kép). Mind a hajó, mind a szentély felett függesztőműves kialakítású tetőszerkezet látható. A hajót egyszerű, részben bádoglemezzel, részben palával kialakított nyeregtető, a szentélyt kontyolt végződésű nyeregtető fedi (keleti végén kereszttel), míg a sekrestyét félnyeregtető.67 A hajó nyugati vége alatt kripta található (19. kép). A templom alatti kripta „T” alaprajzú tér, mely részben a hajó nyugati vége alatt (nagyjából a hajó nyugati végében lévő karzattal azonos alaprajzi kiterjedésben), részben a templom nyugati homlokzata előtt álló torony alatt (a torony teljes alaprajzi kiterjedésében) helyezkedik el. A kripta keletebbi, téglalap alaprajzú térrésze háromboltszakaszos tér, a torony alatti, szintén téglalap alaprajzú rész egyboltszakaszos. Falai vegyesen törtkőből és téglából épültek. A kripta déli részén található a koporsók elhelyezésére szolgáló téglaépítmény (20. kép). A külső homlokzatokon végzett falkutatás eredményei A szondázó falkutatás 2017. december 28-29-én történt meg, beleértve a helyszíni dokumentálást is (ezt kiegészítette a dokumentálás folytatása és lezárása 2018. január 4-én).68 A falkutatás - igazodva a tervezett beruházás jellegéhez, azaz a külső homlokzatok felújításának szándékához - kizárólag a külső homlokzatokat érintette. A belső terekben nem végeztünk falkutatást. A kutatást részben a templom körüli járó- és terepszintről, részben létráról végeztük el. Állvány használatára nem volt lehetőségünk. Egyik fontos megkutatandó épületrész a minden műemléki nyilvántartásban középkoriként keltezett szentély volt. A szentély déli fala a falfelület feltárása alapján meglehetősen vegyes képet mutat (21-24. képek). Összességében megállapítható, hogy a déli fal jókora része még az általunk vizsgált csaknem 4 méteres magasságban is középkori eredetű törtköves falszövetet mutat, a későbbi vakolat és „köpenyezés” alatti ép vagy egyenetlen felületű (sérült?) falsíkokkal.69 * Megfigyelhető, hogy a templom XVIII. századi újjáépítésekor a falat, falsíkot több helyen, általában élére állított, esetleg vízszintesen beépített téglákkal javították, kiromlott részeit (az egyes kiromlott részek elhelyezkedésének megfelelően kisebb-nagyobb foltokban) szabályosan beépített téglafalazattal kipótolták. Megfigyelhető az is, hogy a pótlás, kiegészítés több helyütt egy újabb síkot eredményezett, mely alig néhány 67 A templom általános leírásához iránymutatóként felhasználtuk: Műemlékjegyzék 1992.21-22. 68 A falkutatásban Giber Mihály régész és Fazekas Gyöngyi festő-restaurátor művész kutatóként vettek részt, valamint a négy fő munkaerő (Karacs Attila, Majoros István, Turcsányi Ferenc és Zagyva Tamás) is igen hasznos és fontos munkát végzett a falkutatás során. Munkájukat köszönjük. 69 „... véleményem szerint a szentély déli falának közepe táján látható egyenetlen falfelület egy elbontott támpillér csorbázata. ” Simon Z. 2018.2. Régész kollégánk felvetését elképzelhetőnek tartjuk. 73
