Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 27. (Szolnok, 2019)
Régészettudomány - Csányi Marietta: Kik voltak ők és honnan jöttek? Abszolőt időrendi adatokból leszűrhető következtetések a jánoshidai késő bronzkori temetőben
TISICUM XXVII. A radiokarbon adatok még egy fontos kérdést vetnek fel. A temető itt vizsgált legkorábbi sírjai, melyek egyúttal a temető legkorábbi temetkezései is, Kr.e. 1500 tájára tehetők. Ez a meglehetősen korai évszám középső bronzkori kultúráink záró időszakához kapcsolódik. A magyar kutatásban csaknem fél évszázada tartotta magát az az elképzelés, hogy középső bronzkori kultúráink, és különösképpen a tellek életének a halomsíros népesség térhódítása vetett véget. Sokat finomodott a kép a kezdetektől, hiszen már a kutatók többsége valószínűnek tartotta nagyobb lélekszámú középső bronzkori népesség továbbélését és beolvadását az új „jövevények” közé. A teli-telepek megszűnését azonban leginkább továbbra is ilyen külső befolyásnak tulajdonították/tulajdonítjuk. Bár a tellek megszűnésének okát továbbra is rejtély övezi, az már bizonyosnak látszik, hogy a tellek megélték, ha nem is mindegyik, a halomsíros leleteket magukkal hozó népesség/lakosság felbukkanását. Szándékosan fogalmaztam így, mert nem tudjuk igazán honnan jöttek és kik voltak ők. Jó lett volna elképzelni, hogy az elhagyott tellek után otthont keresve jutottak el az Alföld legtöbb pontjára; talán Jánoshidára is Jászdózsáról vagy Tószegről, netán Alpárról vándoroltak eddig. Csakhogy több teli-telep 14C adatai szerint az élet azokon még a halomsíros népesség megjelenésekor sem szűnt meg egyszerre. Jászdózsa- Kápolnahalom, Százhalombatta-Földvár, Dunaújváros-Kosziderpadlás Mende-Leányvár felső rétegének évszámai a jánoshidai korai sírok földbe kerülésének időpontjával esnek többé-kevésbé egybe,58 mint ahogy Kakucs-Balla-domb felső kettő, a Vatya-Koszider vagy halomsíros leletekkel jellemzett rétegének radiokarbon adatai (Kr.e.1526-1449, 1608-1430) is.59 Mint minden temetőfeltárásnál, a jánoshidán talált 289 egyénnek is csak a halála mozzanatát tudjuk megragadni, eltemetésének módját, jó esetben az idejét megismerni. De hogy mennyi időt töltött itt, mielőtt elragadta a halál, arról fogalmunk sem lehet. Biztosra vehetjük, hogy a sírokban fekvő személyek nem egyenként szállingóztak ide otthont keresve, miután a hanyatló teli-telepek már semmilyen vonzerőt nem jelentettek számukra. Ismeretlen helyről, szervezett közösségként érkezhettek, vezetőjükkel a 113. sírban nyugvó fiatal férfiúval, s talán a 25. sírba temetett asszonyával. Ezekből az adatokból mindenesetre az látszik, hogy bár ma már az AMS módszerrel végzett radiokarbon vizsgálatok óriási távlatokat nyitottak a keltezésben,60 a módszer költségessége miatt még hosszú ideig kell várnunk arra az „aranykorra”, amíg például egy-egy temető valamennyi sírjának abszolút korát megismerhetjük, s akkor majd kirajzolódhat előttünk a temetőben nyugvó egyének egymással való kapcsolata. Megtudhatjuk, kik ismerhették egymást, kik éltek egy időben, kik érhették meg az új generáció felnövekedését, kik temették el az elődöket. Ezekben a jelen projektben alkalmazott természettudományos módszerekben éppen az a csodálatos lehetőség rejlik, hogy közelebb kerülhetünk a régeikhez. A hagyományos régészeti elemzés meglehetős pontossággal meg tudta határozni eddig is egy-egy temető használatának időtartamát, de ezeknek az emberi tényezőknek a megismerésére esélyünk sem volt. Ilyen élő közelségbe kerülni a múlt szereplőihez - többek között - a radiokarbon vizsgálatok napról napra rohamosan fejlődő módszerei adnak reményt, bár most még úgy állunk, hogy a kalibrált adatok -tól-ig tartománya sok esetben felölel egy egész emberöltőt. 58 Fischl et al. 2013.361. Fig.6. ________________________ 59 JAEGER, Matteusz - KULCSÁR, Gabriella 2013. 60 RENFREW, Colin - BAHN, Paul 2005.138. 62
