Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 27. (Szolnok, 2019)
Régészettudomány - Nagy Fanni: A nagyrévi kultúra korai és klasszikus időszakának temetkezési szokásairól
NAGY FANNI: A NAGYRÉVI KULTÚRA KORAI ÉS KLASSZIKUS IDŐSZAKÁNAK TEMETKEZÉSI SZOKÁSAIRÓL Úgy tűnik, a zsugorított helyzetű csontvázas sírok csak egy-egy temetőn belül mutatnak egységes képet. Az összegyűjtött legalább 23 sír közül nyolc a Duna-mentén, 12 a Közép-Tisza vidéken és három a Dél-Alföldön helyezkedik el. A csontvázas sírok aránya nem változik a korai és a klasszikus időszak alatt. Átlagosan a sírok nagyjából egynegyedét teszik ki minden területen és időszakban. Egy-egy temetőn belül megegyezhet a tájolás. A Nagyrév-zsidóhalmi temetkezések tájolása (az A/54. idegen elemeket tartalmazó sír kivételével109) K-Ny-i vagy Ny-K-i irányú.110 Rákóczifalva-Kastélydombról egy jobb oldalán fekvő, É-D-i és egy D-É-i, valamint egy bal oldalán fekvő, K-Ny-i tájolású sírt ismerünk,111 Dunaújváros-Duna-dűlőről két DK-ÉNy-i tájolású, jobb oldalára fektetett,112 Dunakeszi-Székesdűlő egyelőre közöletlen temetőjéből négy É-D-i tájolású, bal oldalán fekvő,113 Szigethalomról pedig egy K-Ny tájolású, bal oldalán fekvő temetkezésről van tudomásunk.114 A csontvázas sírok általában kis számú edénymelléklettel rendelkeznek: (1,2,3, max. 4 edény) (14. ábra). Kilóg a sorból azonban Szigethalom 11 edénnyel felszerelt sírja.115 Ez az edénymennyiség csak a szórt hamvas sírokban jellemző. Az átlagosan kevés edény azonban nem mindig jelent alacsony társadalmi státuszt. Dunakeszi-Székesdűlő 191. obj. sírja eddig az egyetlen, melybe aranytárgyat helyeztek. A sírban egy tál, 1 poncolt aranylemez és egy bronz tű feküdt.116 A csontvázas sírok edénykészlete általában egy-két kis korsó, tál és csésze, melyeket a fejhez, a lábhoz vagy a medencéhez tesznek. Helyben hamvasztásról beszélhetünk (Szőreg 193. sír117), amikor a halottat zsugorított testhelyzetben a sírgödörbe fektetik, és úgy hamvasztják el. Ilyen esetekben a hamvak megőrzik a zsugorított testhelyzet pozícióját. A szőregi sír mellé helyezett négy db edény mennyiségben megfelel a szórt hamvas rítusú sírok mellékletszámának, de előfordulhat a csontvázas temetkezésekben is. Érdekes, hogy ez a hamvasztás és elhantolás közti különös átmenet pont az óbéba-pitvaros csoport és a korai perjámosi kultúrák nagyméretű, kötött szabályokat követő temetőjén belül, egy feltehetően bevándorolt, a kevésbé szigorú temetkezési rítusokat követő, nagyrévi kultúrához tartozó személy sírja. A rítus nagyon ritka, összesen két párhuzamot ismerünk a Kárpát-medence bronzkorából.118 A két pitosz temetkezés esetében anya-gyermek kapcsolatot feltételezhetünk (Rákóczifalva-Kastélydomb 114-115,119 Szőreg C 184120). 109 CSÁNYI Marietta 1992.83-87. 110 CSÁNYI Marietta 1992.84. 111 CSÁNYI Marietta 1982-83.34-40. 112 VICZE Magdolna 2011.50-52. 113 HORVÁTH László András - SZILAS Gábor - ENDRŐDI Anna - HORVÁTH M. Attila 2001.111-112. 114 KALICZ-SCHREIBER Rózsa 1986. 71-72. 115 KALICZ-SCHREIBER Rózsa 1986. 71-72. 116 HORVÁTH László András-SZILAS Gábor-ENDRŐDI Anna-HORVÁTH M. Attila 2001.111-112. 117 P. FISCHL 2000,17. kép. 118 HAJDÚ Tamás 2010.; SZABÓ Géza 2010.122. 119 CSÁNYI Marietta 1982-83.36-40. 120 P. FISCHL 2000., 17. kép. Összegzés A nagyrévi kultúra korai és klasszikus időszakának temetkezései jelen ismereteink szerint változatos képet mutatnak. Nagyjából minden területen ugyanolyan arányban fordul elő a három főbb temetkezési mód: a legtöbb halottat elhamvasztják, a hamvakat leggyakrabban a sírgödör aljába szórják (vagy szerves anyagból készült tárolóba helyezik, amit nem tudunk kimutatni). Az elhunytak hamvait nagyjából ugyanolyan gyakorisággal helyezik urnába, mint ahányszor zsugorított helyzetben elhantolják őket. Ettől eltérő arányokat jelen kutatások alapján egyedül a Duna menti klasszikus fázisban figyelhetünk meg, ahol az urnás rítus veszi át a vezető szerepet. Ez nem meglepő, hiszen a késői, kulcs fázis kötött urnás rítusa ezen a területen alakul ki. A szórt hamvas sírok egy része a Duna vidéken, nagyobb része a Közép-Tisza vidéken szigorú, kötött rítust követ. A zsugorított helyzetű csontvázas sírok esetében temetőnként figyelhető meg azonos tájolási mód, nagyobb területek között nincsen összefüggés. A sírok leletanyagában kisebb különbség figyelhető meg a rítusok szerint. A szórt hamvas sírokba helyezik a legtöbb edénymellékletet (átlagosan 4-5, maximum 16), melyek között fazekak, hasas edények, korsók, kancsók, csészék, tálak, tehát gyakorlatilag a teljes „étkészlet” tárháza fellelhető. A csontvázas sírok mellé egy-egy korsó, tál, tálka kerül, átlagosan egy-két db (kivétel Szigethalom 11 db melléklettel121). Az urnás sírok esetében általában egy fazék tartalmazza a hamvakat, aminek a száját néha egy tál fedi, és amibe/ami mellé kis korsó, tálka kerül. Kivétel Mártély, ahol hat db edényt helyeztek egymás mellé.122 Az e munkában összegyűjtött sírok mellékleteiben a rítusokhoz társuló változó számú mellékleten kívül más különbséget nem figyelhetünk meg. Meglepő módon még a fentebb említett szabályos, szórt hamvas sírokat sem lehet elkülöníteni a többi, kevésbé rendszerezett szórt hamvas sírtól, pedig nyilvánvalóan vagy etnikai vagy társadalmi vagy valamilyen egyéb jellegű elkülönülésnek kell lennie, hiszen ez a szabályosság és kötöttség ilyen nagy területen belül nem lehet véletlen. E kevés adat alapján azonban nem juthatunk megnyugtató eredményre. Biztosabb következtetésekhez elengedhetetlen a modern kori feltárások közöletlen anyagainak publikálása. 121 KALICZ-SCHREIBER Rózsa 1986. 71-72. 122 TÓTH Katalin 2003. 43
