Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 27. (Szolnok, 2019)
Művészettörténet - Egri Mária: Balogh Géza festő- és szobrszáművész
TISICUM XXVII. 2. kép: Várakozó 1997. Papír, vegyes technika 70 x50 cm képben-kép jelzés, az asszociációkat sugalló, kiemelt kés kapcsán pregnánsan vetődik fel Balogh kötődése kortársaihoz. Elsőként természetesen Kondor Béla neve merül fel, az ő hatása hazai képzőművészetünk alakulására. 1964-es székesfehérvári kiállítása felbolydította festészetünk bevett doktrínáit. Erdély Miklós szavaival: „volt egy igazi festőiség a levegőben, amit a Bernáth és tanítványai képviseltek. Na, most ebbe robbant bele ez a Kondor Béla.”* A monochrom, valőrjeiben alig átmenetes, egynemű festészettel szemben erős kolorittal, rajzos kontúrokkal felépített olajképekkel lepett meg. Az ötvenes évek naturalista emberábrázolásával szemben egy újfajta figurációval jelentkezett. Kemény vonalvezetésű szögletes formákkal, jelzésszerű vonalakkal, ikonná vált szimbólumokkal járta körül képein asszociációinak sorát. Nagy reveláció volt; tartalmilag, technikailag egy másfajta festészet lehetősége felé nyitott, amellyel a következő évtizedek magyar festészetében egy erős, hozzá kapcsolható vonalat indított. Balogh megállapítása szerint hatását „az ember nem tudja kikerülni".5 6 A továbbiakban talán Szentgyörgyi József festőisége állt hozzá legközelebb, ezen belül is inkább színválasztása, mintsem stílusa. Balogh, amikor kortársai „festészetére tett hatásáról” beszél, főként barátságukat emeli ki, a pályája során tőlük kapott támogatásukat. "A festői pályán Lóránt János és Szentgyörgyi József művészbarátaim segítettek 5 www.artpool.hu/Erdely/Kondor.html 6 Beszélgetés Balogh Gézával a legtöbbet.’’7 Mindketten részt vettek azon az 1981-es londoni magyar akvarell kiállításon is, ami nemcsak Balogh első nyugati útját, de két munkájának megvásárlásával első külföldi sikerét is jelentette. Innen eredt Kiss Zoltán Lászlóval haláláig tartó barátsága is. Szikora Tamással is közeli kapcsolatban volt, nemcsak nyíregyházi gyökereik, de egyidejű főiskolai tanulmányaik révén is. Konstruktív felfogásához Balogh későbbi olajképei közelíthetők. Háromdimenziós tevékenysége pedig egyértelműen kapcsolódik az általa „mestereiként” tisztelt Borbás Tiborhoz és Györfi Sándorhoz. Hozzájuk a szoros barátság mellett köti a mezőtúri közös művésztelepi munka is. Balogh a hetvenes évektől először akvarelljeivel kapcsolódott a Nyíregyháza - Sóstói festők és szobrászok számára szervezett alkotótelephez. Majd a Györfi Sándor szobrászművész vezetése alatt elsődlegessé vált érem és kisplasztika viaszveszejtéses bronzöntési technikája, Baloghot is a három dimenzió felé csábította. Követte Györfit a nyolcvanas évek elején alapított Mezőtúri Művésztelepre is, ahol barátja vezetésével a bronzöntő teleppé szerveződött kolónia egyik bázisa lett. Ennek a közösségnek a legszűkebb magját jelentette Györfi Sándor, Balogh Géza majd az 1985-ben csatlakozó Borbás Tibor. Borbás halála után pedig az 1990-től jelen lévő Lakatos Aranka szobrászművész. Szakmai vezetésük egy olyan hagyományt alakított ki, amelyre a 90-es évek Alapítvánnyá szerveződését követően is támaszkodni lehetett. A döntéseket azóta is a művészekből, műtörténészekből, támogatókból és az Önkormányzat képviselőiből álló kuratórium hozza. Jelenleg az elnöki tisztet Balogh Géza látja el, szoros kapcsolatban a szolnoki művésztelep alkotóival, kiállítási tevékenységével. A Művésztelep két esztendővel ezelőtt túljutott fennállásának 35. jubileumán. Retrospektív válogatásukat bemutatták a szolnoki Agorában is. A több évtizedes folyamatos működés az évtizedek óta ide kötődő művészeknek, a telepet irányító grémiumnak, a 3. kép: Metamorfózis 1.1990. Bronz 18x22x30 cm 7 Beszélgetés Balogh Gézával 294
