Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 27. (Szolnok, 2019)
Néprajztudomány - Kókai Magdolna: "felit viszem, felit nem" Adaok az állatokhoz fűződő hiedelmekhez a Jászságban
KÓKAI MAGDOLNA: „FELIT VISZEM, FELIT NEM” ADATOK AZ ÁLLATOKHOZ FŰZŐDŐ HIEDELMEKHEZ A JÁSZSÁGBAN produktív cselekvés. Ha a tyúk nem tudott megtojni, a létra egyik foka körül háromszor megforgatták, másnap meg kellett tojnia. Ha nem volt eredmény, megismételték a cselekvést. (Jászberény, Jászkisér) „Mikor kikeltek a kislibák, anyám a farkukból nyírt, meg a fészekből vett, amiben keltek, tüzet rakott a kémény alá, ezt a karácsonyi morzsával rászórta. Rostába rakta a kislibákat és rátartotta a füstre, hogy szemmel ne verhessék meg, valamint harmatot szedtek, hogy nagyra nőljenek.”100 „A kislibát márciusi hóval kell megitatni, akkor nem döglik meg, illetve nem fájósodik meg a lábuk”101 102 103 „Ha az első kikelt csirke fekete pihével jött a világra, azt a gonosz szellem művének tekintették, s hogy a többit szörnyű dögvész ne érje, gyorsan be kellett dobni a kemencébe. Ha a baromfiak között járvány dúlt, szenteltvizet öntöttek az itatójukba. Ha a libákat dögvész fenyegette, kecskebéka bőrét megszárították, sóval forró vízbe áztatták, megfőzték benne félig a kukoricát, és ezzel etették az állatokat.”102 Egy jászkiséri adat szerint: „a húsvéti hímestojást ki kell vinni a határba, hogy a faluból a kányák el ne hordják a csirkét.’m A következő eljárás is a csibék mágikus védelmét célozta: ha az asszony a kiscsirkét a kotlóssal együtt a pendele visszájában viszi ki, akkor a szarka nem hordja el.104 Egy másik adat szerint: „A baromfivész távoltartására lókoponyát kell a tyúkólba tenni,”105 Ha a tyúk kukorékolt azt tartották, hogy kár lesz a házban. A fejét a küszöbre tették, és baltával elvágták. Ha kifelé szállt, kinn lett kár, ha befelé benn. (Jászfelsőszentgyörgy, Jászárokszállás) Jászkiséren azt tartották, hogy a kukorékoló tyúk a üdére egyik alakja. De a satnya jószág is üdére, amivel hasonló módon végeztek.106 Ha valaki kártojást talál, visszakézből át kell dobni a háztetőn, hogy kár ne érje a házat. A kártojás egy galambtojás nagyságú tyúktojás, melynek nincsen fehérje, csak sárgája. Egyesek szerint a tojást miután átdobták a háztetőn, ott, ahol leesett, el kell ásni, mert csak így menekülnek meg a háziak a szerencsétlenségtől. (Jászszentandrás) Jászladányban a háztetőn, vagy a kazlon gágogó lúd tüzet jelzett.107 108 Időjóslás is fűződött a baromfik viselkedéséhez. „Ha Márton napján kiabál a lúd, sok hó lesz. Ha este kukorékol a kakas eső lesz. Ha a tyúkok korán elülnek, hideg lesz. Szeptemberben, októberben „veregnek a tyúkok”. „Ha a farkárul vereg, hosszú ősz lesz.”'0* Gyöngytyúk: esőjóslás fűződik alakjához. Ha a gyöngytyúk kiabálni kezd, akkor három nap múlva eső lesz.109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 Féregűzésre is alkalmas volt a parasztportákon, tanyákon. Éles hangjukkal távol tartották a patkányokat, egereket. Kutya: A kutya, mint az ember leghűbb társa, a hiedelemvilágban is szerepet kapott. Számos jóslás egyéb mágikus eljárás fűződött alakjához. Egy szentandrási adat szerint, „ha a kutya elveszik, be kell kiáltani a nevét a kéménybe, és visszajön.”"0 Haláljóslás: „Ha éjjel vonyít, gödröt 100 SZAPU Viola gyűjtése - JMA: 155-79. 101 MOLNÁR István gyűjtése - J MA: 113-68.17. 102 KOMÁROMI József - CSALOG József gyűjtése - JMA: 7-68.7. 103 GYŐRI Jánosné gyűjtése - JMA: 825-2001.54. 104 NAGY Varga Vera gyűjtése - JMA: 180-79.50. 105 CSETE Balázs gyűjtése. In. Jászkunság II. évf. 1956. június. 107. 106 GYŐRI Jánosné gyűjtése - JMA: 825-2001.60. 107 SZENDREY Zsigmond - SZENDREY Ákos 1940.328. 108 NAGY VARGA Vera gyűjtése - JMA: 180-79.48. 109 GYŐRI Jánosné gyűjtése - JMA: 825-2001.46. 110 MOLNÁR János gyűjtése - JMA: 113-68.40. kapar, az ajtó alá kapar, hamarosan meghal valaki a házban.”"' Szerelmi jóslás: Karácsony böjtjén este kimentek a lányok és a kapu előtt mákos csíkot ettek, amerről a kutya ugatott arról várták a kérőjüket.112 Egyéb jóslások: „Ha a kutya benéz az ablakon, vendég jön, ha a hóba fürdik, szél lesz, kutyával álmodni, feleséged, szeretőd hűséges hozzád.”"3 Általánosan ismert, a harapást kutya szőrével szólásunk is, egy népi mágikus gyógymódból eredeztethető: „a kutya szőrét megégették és porát rászórták a harapásra.”"* A fehér kutya ürülékét is felhasználták a népi gyógyászatban, hideglelés ellen. „Mikor a gyerekem hatéves volt, este hat órára mindig rájött a hideglelés. Az orvos sem tudott rajta segíteni. Oszt én lyánykoromban hallottam, hogy fehér kutyaszart kell neki adni. De csak olyant akit talál az ember. Mikor még fiatal gyerekeim voltak, akkor föltettem a padlásra egy papírba. Mert hirtelen ugye nem lehet kutyaszart találni. Aztán összetörtem, finom szitán megszitáltam. Forrott a víz, beledobtam valamennyit. Gyün a gyerek, de fázva! De már akkor többször vótam vele az orvosnál. Megitta, várom másnap a hat órát - ez olyan igaz, mint ahogy itt úlök - jön a hat óra, nem jön a gyerekem. Gyün a másik este, akkor se. Egy ivástúl elhagyta a hideglelés. Én ezeket az öreg mamámtúl hallottam, az édesanyám anyjátúl. Az olyan volt, hogy mindent kigyógyított.”"5A jóslásokon túl számos hiedelemmondában megjelenik a kutya, mint a boszorkány egyik alakváltozata. Nézzünk néhányat az adattár gyűjteményéből. „Kint voltam az udvaron, mikor láttam, hogy bejött a kapun egy fehér kutya. Zavartam volna ki, de nem akart visszamenni. Másnap megint megjelent és akkor is csak nagy nehezen tudtuk kizavarni. Utána való napon a nyolchónapos kisfiam meg is halt, valahogy csak megrontotta a boszorkány.”"6 „Egy legény tanyasi lánynak udvarolt, minden este ment ki a tanyára. Egyszer azt mondja neki a gazdája, hogy: - nem kísértett még senki? Azt mondja a legény. -Nem. -No hát akkor majd meg fog kísérteni. -De nem félek ám tőle! Mondta a legény. Mikor már jött hazafelé a lánytól, látja, hogy egy nagy kutya ül széltében az úton, a nyelve hosszan kilógott, a fúle meg le volt konyulva. Majd mikor a legény közelebb ért, puskával rálőtt, de nem fogott rajta. Akárhányszor lőtt rá, meg sem mozdult. Elment mellette a legény, a kutya is megállt, ha elindult, a kutya is elindult. Hazaért úgy, hogy nem lett semmi baja, de a kutya egész hazáig kísérte. Mikor bemegy, mondja a gazdának, hogy megkísértették, de biztosan a szomszédasszony volt. Másnap találkozott a szomszédasszonnyal és az is megkérdezte, hogy kísértették-e már meg. Kísértettek bizony, de maga vöt az, -így válaszolt a legény.”"7 Egy felsőszentgyörgyi adat szerint a kutyától félő ember a következő módon tarthatta távol magától a jószágot: a hüvelykujját a mutató és középső ujj közé kellett tenni - azaz fityiszt mutatni - és a következő rigmust elmondani: „Szorítsd ördög a szivit neki, szorítsd ördög a szivit neki”"8. A hiedelem szerint minél jobban szorítja a kézit, annál jobban szorítja az ördög a kutya szivit. Ez igaz vót. „Anyám mondta és a kutyák soha se bántották.”"9 111 CSALOG József gyűjtése - JMA: 9-68.; MOLNÁR István gyűjtése - JMA: 182-79. 89. 112 GULYÁS Éva gyűjtése. In: Folklór Archívum 4.1976.160. 113 MOLNÁR István gyűjtése-JMA: 110-68.4.; JMA: 182-79. 83., 93. 114 SZAPU Viola gyűjtése - JMA: 155-79. 115 BENDL Júlia gyűjtése - JMA: 161 -79.8. 116 KÁTAI Margit gyűjtése - JMA: 184-79.16. 117 KÁTAI Margit gyűjtése - JMA: 184-79.15. 118 SZAPU Viola gyűjtése - JMA: 155-79. 119 Uo. 245
