Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 27. (Szolnok, 2019)
Néprajztudomány - Kókai Magdolna: "felit viszem, felit nem" Adaok az állatokhoz fűződő hiedelmekhez a Jászságban
TISICUM XXVII. az újszülött malacokkal emberi vizeletet itattak.”56 De minden állatot meg lehetett védeni a rontótói, ha vizeletbe mártott seprűvel megszentelték.57 A következő mágikus eljárás célja, a boszorkány távoltartása, disznóganéjjal. „Fehér lepedőben jött a boszorkány. Az asztalra fehér abroszt kell tenni, arra porcelántányért, arra disznótrágyát. Közben azt kell mondani:» ha éhen vagy egyél csak, ezt érdemied meg!«többet nem jön.”56 Egy jászjákóhalmáról ismeretes adat szerint a szemmelvert, rontásban lévő malacot visszafelé számláló ráolvasással is gyógyították. Ennek, az országszerte széles körben elterjedt ráolvasási módnak a lényege, hogy a csökkenő számsor elmondásának analógiájára, a betegség is múljon el. Ezt az eljárást általában szemmel látható bajokra (pl. szemölcs, pondré, patkányok elküldése) alkalmazták.59 „Eccer a malac csökibe pondré volt. Valaki megverte szemmel. Anyám leolvasta róla a szemverést, mégpedig úgy, hogy azt mondta: Szem tíz, a malac csökibe pondré van szem kilenc, a malac csökibe pondré van szem nyolc, a malac csökibe pondré van szem hét, a malac csökibe pondré van szem hat a malac csökibe pondré van szem öt a malac csökibe pondré van szem négy, a malac csökibe pondré van szem három, a malac csökibe pondré van szem kettő, a malac csökibe pondré van szem egy a malac csökibe pondré van szem semmi, a malac csökibe nincs semmi. Ezt hétszer kellett elmondani egymás után, hogy a hatást elérjék.”60 Hild Viktor hiedelemgyűjtéseiben fennmaradt a pondró kiűzésének egy másik eljárása: „Földi bodzát a mezőn le kell hajlítani és rögöt rátéve mondani: hogy addig nem ereszti fel, míg N.N. disznajából, kutyájából, stb a pondró ki nem esik.”6' Egy jákóhalmi adat szerint, a malacot heréléskor bagós éhnyállal köpdösték meg, hogy ne legyen semmi baja. Tehén: A parasztember egyik legfontosabb haszonállata volt, elsősorban a tejtermékek (vaj, sajt, tejföl, túró) előállítása miatt. A fejés és a tej feldolgozása a nők feladata volt. A tejhasznot megpróbálták mágikus úton is védeni. Általános vélekedés szerint, ha a tej véres, gennyes, vagy föl nélküli volt, a boszorkány megrontotta. A rontásnak különböző formái voltak: szemmelverés, tehén „megszopása”, valamely állat képében (pl. macska), harmatszedés, a tehén fülének-farkának meghúzása, végigsimítása, lisztes ruha utána rázása. Számos mágikus eljárás, tiltás élt a tehénrontás megelőzésére, a tehén egészségére, a tejhaszon megvédésére vonatkozóan. Néhány, tejhaszon védelmére irányuló mágikus cselekvés. „Karácsony böjtjén az asztal alá tesznek egy lefordított bögrét, ennek tetejére egy csóva szénát. Az ünnep elmúltával a gazda kiviszi az istállóba és elosztja a teheneknek, majd a bögrébe belefeji a tejet. így 56 MOLNÁR István gyűjtése - JMA: 110-68.12. 57 TERJÉKI János gyűjtése - JMA: 200-79.8. 58 SZAPU Viola gyűjtése - JMA:155-79. 59 PÓCS Éva. In: Szolnok megye Néprajzi Atlasza. 2005. 11/1. 133. 60 TERJÉKI János gyűjtése. - JMA: 200-79.21. 61 HILD Viktor, én. 1. mindig lesz a jószágnak mit enni, és mindig adnak elegendő fe/ef.’^Egy másik adat szerint: az áldozócsütörtöki felvirágozott ünnepi sátrak köré szénát raktak, melyből vittek haza az emberek. A néphit szerint, ez távol tartotta a rontást, illetve a beteg tehenet is ezzel füstölték meg.62 63 Élt néhány tiltás is a tej védelmével kapcsolatban. „Késsel nem szabad a tejbe kenyeret aprítani, a fecskefészket leverni, mert véres lesz a tej. Naplemente után nem szabad kiadni a házból tejet, mert elviszik a tej hasznát. Esetleg keveset ad a tehén vagy nem lesz föle.”6* Ha naplemente után mentek a tejért sót szórtak bele, hogy ne vigyék el a tej hasznát.65 Köpülőt nem volt szabad kölcsönadni, mert ily módon is elvihették a hasznot.66 A tejhozam fokozását célozta a következő két jászszentandrási adat: „Pectejből pitét kell sütni, (ez olyan tej, melyet a tehéntől közvetlen éllés után fejnek) A pitét családtagoknak, vendégnek is adja a gazdaszszony. Fogyasztás közben az evő személyt észrevétlenül pofon kell ütni, hogy sok teje legyen a tehénnek.”67 A másik adat szerint: „az új tehenet farral kell betuszkolni az istállóba, hogy jó haszna legyen.”66 69 A pectej felhasználására irányuló mágikus cselekvésnek egy másik, az analógián alapuló változata volt ismeretes Jászfényszarun. „Megborjadzás után 3-4 napig még nem tiszta a tej, ezt a tejet nevezik pectejnek. Olyan az íze, mint amikor összemegy a tej. Ilyenkor összehívták a rokonokat, főleg a gyerekeket a konyhában. A tejet egy nagy tálba öntötték, körbe ültették a sok gyereket. Amikor aztán a gyerekek a legjobban nekiízeledtek, a gazdasszony vizet locsolt a szemükbe - erre eltört a mécses. Ilyenkor mondták, hogy az a jó, mert ha bőven ömlenek a könnyek nagykorú lesz a tehén, sok tejet ad rnajd.’mA szarvasmarha szaporulatra vonatkozóan is jósoltak. „Fia Újév vagy Luca napján férfi köszöntő jött először, a tehén bikát ellik, ha nő akkor üszőt.”70 71 A szemmelverés preventív eszközeként alkalmazták az újszülött borjú nyakába kötött gatyamadzagot. (Jászszentandrás) Különböző praktikák éltek a már megrontott tehén gyógyítására, a tejhaszon visszaszerzésére vonatkozóan is. Ezeknek az analógiás cselekvéseknek az általános elemei: napfelkelte előtt, naplemente után, vagy éjfélkor a kifejt tejet zsétárba, vájúba, tuskóra önteni és balta fokával, fejszével verni, illetve kést, villát beleszúrni. Az így végzett cselekvések célja, hogy megidézzék a tejhasznot elvivő személyt (boszorkányt), és fájdalmat okozzanak a szurkálással, ütlegléssel, ezáltal megszüntetve a rontást. A rontó személyt meg lehetett idézni más eljárással is. „Tanyán a tehenet szemmel megverték. Véres tejet adott. Valaki mondta, hogy köcsögbe tegyünk marhatrágyát, azt kössük fel a kéménybe a füstre. A mama olyan beteg lett, majd meghalt. Édesanyám nagymamája volt. Csak mutogatott, szónyi nem tudott, meg akart fúnyi a füsttő.”7'N tej, a tehén védelmében felhasználták az általánosan alkalmazott rontáselhárító „szereket”, mint a fokhagymát és a szenteltvizet, de a mindennapi használati tárgyakat is, mint pl. a pendelyt. Egy szentandrási adat szerint, „ha valaki tehenet vesz a vásáron, és azt akarja, hogy szerencséje legyen hozzá, hazamenve a háziasszony 62 OLÁH István gyűjtése - JMA: 77-68.4. 63 LUBY Margit gyűjtése - JMA: 930-06. 64 MOLNÁR István gyűjtése - JMA: 113-68.15-16. 65 SZAPU Viola gyűjtése - JMA: 155-79. 66 MOLNÁR István gyűjtése - JMA: 110-68.8. 67 MOLNÁR István gyűjtése - JMA: 113-68.18. 68 MOLNÁR István gyűjtése - JMA: 110-68.8. 69 BÖSZÖRMÉNYI Rózsa gyűjtése; Kohári Andrásné Tanczikó Mária közlése - JMA: 162-79. 70 BESENY Vendel gyűjtése - JMA: 77-6.5. 71 SZAPU Viola gyűjtése - JMA: 155-79. 242
