Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 27. (Szolnok, 2019)
Néprajztudomány - Füvessy Anikó: Tiszafüredi butykoskorsók
FÜVESSY ANIKÓ: TISZAFÜREDI BÜTYKÖS KORSÓK megnövekedett termelés a díszítményekre is hatást gyakorolt, az alapkövetelmény a tetszetősség mellett a gyors kialakíthatóság lett. A bütykös korsók formálódó, nagyrészt munkaigényes ornamentikájából kevés elemet tudott a tálak, tányérok díszítményei közé beépíteni. IRODALOM BODÓ Sándor 1975. Fazekas mesterlegények Miskolcon 1768-tól 1872-ig. A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 14.89-93. 1976. Jelzett miskolci fazekasmunkák. Herman Ottó Múzeum Évkönyve XV. 165-187. 1978. Fazekasmesterek származása Miskolcon. Ethnographia LXXXIX. 263-265. KRESZ Mária 1960. Fazekas, korsós, tálas (Néhány szempont fazekasközpontjaink kutatásához és összehasonlításához). Ethnographia LXXI. 269-379. 1969. A kerámiagyűjtemény gyarapodása. Néprajzi Értesítő Ll. 78- 90. FÜVESSY Anikó 1979. A tiszafüredi mázas kerámia stílusának kialakulása és a Katona Nagy fazekasdinasztia. Ethnographia XC. 192-217. 1982. A tiszafüredi fazekasság a XIX. század végéig. Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv. 151-167. 1989. Nagy András, debreceni kontár fazekas Miskolcon. A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve XXIV-XXVII. 325-328. 1990a. Tiszafüred fazekassága a reformkorban. Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 1984-1988.383-399. 1990b. A tiszafüredi fazekasság miskolci kapcsolatai a XIX. század első felében. A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26.98-105. 1991. Az agyagminőség változásának szerepe a tiszafüredi edénytípusok módosulásában. In: Tanulmányok Farkas József tiszteletére. Debrecen. 241-253. 1993. A tiszafüredi mázas kerámia. Studia Folkloristica et Ethnographia 33. Debrecen. 1994a. Zöld mázas, karcolt szívvel díszített tiszafüredi butykoskorsók. In: A szülőföld szolgálatában. Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 49. Szolnok. 205-215. 1994b. ízlésváltás a 19-20. századi alföldi parasztkerámia típusában és díszítményében. Néprajzi Értesítő LXXVI. 111-126. 1996. Ismeretlen mezőcsáti fazekas család a múlt század elejéről. Néprajzi Értesítő LXXVIII. 155-166. 1999. Rajczy Mihály szignált vagy stílusban azonosítható munkái. Tisicum XI. 137-142. P. SZALAY Emőke 1986. A debreceni fazekasok családi kapcsolatai a XVIII-XIX. században. Hajbú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XIII. 47-59. 1993. A debreceni kerámia. Studia Folkloristica et Ethnographia 34. Debrecen. TAKÁCS Béla 1977. A népi kerámia emlékei a tiszántúli református egyházakban. A Déri Múzeum Évkönyve 1977.312-332. VIDA Gabriella 1999. A miskolci fazekasság a 16-19. században. Officina Musei 8. Miskolc. 2005. Borsodi korsók a 18. századból. Néprajzi Értesítő LXXXVII. 131-157. RÖVIDÍTÉSEK: DJM Damjanich János Múzeum, Szolnok DM DGY Déri Múzeum Déri Gyűjtemény, Debrecen GYINM Györffy István Nagykun Múzeum, Karcag HBML Hajdú-Bihar Megyei Levéltár, Debrecen KPM Kiss Pál Múzeum, Tiszafüred mgy magángyűjtemény NM Néprajzi Múzeum, Budapest OPSM Orlai Petries Soma Múzeum, Mezőberény ANIKÓ FÜVESSY ’BÜTYKÖS’ JUGS OF TISZAFÜRED The small town of Tiszafüred was one of the centres of pottery in the Great Hungarian Plain that carried on the old traditions of pottery. From among the works ornamented with flowers, birds or structures what stand out are „miska” flagons that depict hussars, special bottles for ’pálinka’ and „tálas” bowls. In the second third of the 19th century, almost half of its production is linked to another type of vessel, to the „bütykös” jugs. The local potters almost completely gave up making these at the end of the 1850s. The reason for this was the closing of the big old clay mine with high levels of iron oxide. The new mine that opened up in another part of town had clay that was thin and sandy, barely suitable for making these vessels. The paper presents the 'bütykös' jugs of this early period. These pieces were created during the formation of the distinctive style of Füred, they contain several elements that did not take root later. Their varied forms and ornaments were brought by the potters from big centres of guilds, where they learned the new techniques necessary for glazing. 237
