Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 27. (Szolnok, 2019)
Történettudomány - Vadász István: A tiszafüredi múzeum újjáalakulása és első évei (1947 - 1955)
VADÁSZ ISTVÁN: A TISZAFÜREDI MÚZEUM ÚJJÁALAKULÁSA ÉS ELSŐ ÉVEI (1947-1955)) teljesen hiányzott, a hadtörténeti, valamint a természettudományi anyag pedig egyenesen ellentmondott a múzeum 1951-ben elnyert működési engedélyének, amely régészeti, néprajzi és helytörténeti gyűjtemény fenntartására vonatkozott. Nem ígért megfelelő távlatokat az sem, hogy a múzeumvezető rajz szakos (és később ábrázoló geometria szakos) tanári végzettséggel rendelkezett, Így 1950 és 1954 között mindössze néhány régészeti tárggyal és 27 néprajzi tárggyal tudta gyarapítani a gyűjteményt. Ugyanakkor jelentős eredményként könyvelhetjük el, hogy az első, szakszerű leltárkönyv bevezetése és annak használata, a gyűjteményi anyag szakszerű feltárása - igaz, teljes mértékben külső segítséggel - Szigeti Iván intézményvezetése idején kezdődött el. A múzeumi munka másik fontos mutatószámáról, a tárlatlátogatók számának alakulásáról is hasonló megállapításokat tehetünk (III. táblázat). III. táblázat: A tiszafüredi múzeum látogatóinak száma 1947 és 1954 között (fő)103 Év A látogatók száma (fő) általános és középiskolai tanuló felnőtt összesen 1947 42 15 57 1948 39 18 57 1949 81 147 228 1950 310 30 340 1951 968 53 1.021 1952 980 42 1.022 1953 0 0 0 1954 439 256 695 Jelentős eredmény, hogy Tiszafüreden 1947 augusztusától újra látogathatóvá vált a múzeumi gyűjtemény, noha a körülmények meglehetősen mostohák voltak. Ezen a téren az 1949 decemberében történt átalakulás, a gyűjtemény állandó kiállításának megszervezése fontos állomás volt, és a kiállítás - úgy tűnik, egészen 1952 második feléig - aránylag látogatott volt. Az 1952 szeptemberétől kezdődő átköltözés és a gyűjtemény elhelyezése körüli, lényegében véve évekig tartó bizonytalanság ugyanakkor törést jelentett a látogatók összlétszámának alakulásában. A látogatószám alakulásához, összetételéhez egyébként is érdemes azt megjegyeznünk, hogy - amint a táblázatból látható - az intézményt felkeresők között igen magas az általános és középiskolás tanulók aránya. A látogatókönyv bejegyzései arról árulkodnak, hogy ezek a látogatások iskolai keretek között, tanulói osztályok szerint valósultak meg, amely 103 A látogatószámra vonatkozó adatok összeállításakor bizonyos éveknél a vendégkönyvbe beírt látogatók kézjegyét, adatait (1947,1948,1949,1950, 1952,1954) vettem figyelembe, mivel pontos, a múzeumvezető által készített jelentés csak 1951-ről állt rendelkezésemre. így ezek becsült adatnak tekinthetők. 1953-ban a költözködés elhúzódása miatt gyakorlatilag zárva volt a múzeum. egyébként az adott korszakban általános jelenség volt. Mondhatni azt is, hogy 1950 és 1954 között a Szigeti Iván pedagógus által vezetett múzeum kiállításainak látogatása elsősorban a pedagógus kollégák segítőkész hozzáállásán, illetve a korabeli kultúrpolitika direkt vagy indirekt „támogatásán” alapult. A vendégkönyvben azonban olyan bejegyzés is van, amelyből az derül ki, hogy a különböző szintű tanácsi szervek munkatársai olykor teljes létszámban „tiszteletüket tették” a múzeumban.104 A tiszafüredi múzeum körüli gondok 1954 végére nyilvánvalóvá váltak, így nem lehetett különösebben meglepő, amikor 1955 januárjának elején megérkezett a Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztályának levele,105 amelyben 1955. január 13-i hatállyal Szigeti Ivánt felmentették a múzeumvezetői megbízatás alól és utódjául Gráf Ottó középiskolai tanárt bízták meg.106 Az 1947-1954 közötti korszak tehát az az időszaka a tiszafüredi múzeumnak, amelyben megtörténik az egyleti működésről a muzeális intézményi szintre történő átállás. Ez a muzeális gyűjtemény államosításával, s egyben újjászervezésével is járt. Ennek a periódusnak a lezárásaként érdemes idéznünk egy korabeli, igazából egy évvel későbbi, tehát 1955- ből származó összegző értékelést, melyet a Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztálya készített: „a Múzeumi Főosztály megvizsgálta a magyar múzeumügy tízéves fejlődését... [és megállapította] ...még ma is 22 olyan múzeumunk, illetve kiállítóhelyiségünk van, ahol a megfelelő személyi feltételeket nem tudtuk biztosítani és félfoglalkozású múzeumvezetőkkel próbáljuk megoldani a múzeum vezetését, mint például Tiszafüreden is... Meggyőződésünk, hogy a második ötéves terv első éveiben a Tiszafüredi Múzeum is ilyenirányú megoldást nyer... [de addig] ... Egyenlőre a múzeum a közeljövőben megrendezendő kiállítást és az épületet csak gondnokkal látja el, amely a kiállítás gondozásában merül ki. Addig is, míg a múzeum személyi kinevezése megtörténik a debreceni Déri Múzeum gyakorol szakmai felügyeletet és ellenőrző munkát.”107 104 Egy adott múzeum látogatószámának több évtizedre terjedő áttekintése, a látogatók összetételének elemzése érdekes tanulságokkal szolgálna, és roppant hasznos lehetne a vizsgált múzeum társadalmi küldetését illetően. 105 Gráf Ottó 1955. január 15-én kelt levele arról tudósít, hogy a Múzeumi Főosztály megbízó rendelete 1955. január 12-én kelt, a 1403-084/1955. sz. alatt. KPM Irattár, 5/1955. iktatószámon. 106 Korek Józsefnek, a Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztálya osztályvezetőjének egy 1955. február 2-án kelt, Balogh István debreceni múzeumigazgatóhoz írott levele szerint „...Szigeti Ivánt január 13-án leváltottuk és Gráf Ottó tiszafüredi gimnáziumi tanárt bíztuk meg a múzeumvezetéssel.” A levél másolata 7/1955 iktatószámon megtalálható. KPM Irattár. 107 A 1403-03126/55 iktatószámú, 1955. december 16-i keltezésű, dr. Korek József osztályvezető által írott levél a Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztályától Gráf Ottóhoz, a tiszafüredi múzeum vezetőjéhez. KPM Irattár. 221
