Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 27. (Szolnok, 2019)
Történettudomány - Vadász István: A tiszafüredi múzeum újjáalakulása és első évei (1947 - 1955)
VADÁSZ ISTVÁN: A TISZAFÜREDI MÚZEUM ÚJJÁALAKULÁSA ÉS ELSŐ ÉVEI (1947-1955)) egy megrendezendő kiállítás céljaira. Első terem 7,15-ször 5. Ebben a teremben volna elhelyezhető a néprajzi kiállítás. Anyaga a helybeli fazekas ipar, az itteni nagymúltú fanyereg készítés és a Tisza menti halászat. A múzeumnak van saját és kölcsön anyaga. Második terem 8,20-szor 5,30. Ebben a teremben volna elhelyezhető az őslénytani és a régészeti kiállítás. Mindegyikből gazdag anyaga van a múzeumnak. A kiállítás megrendezéséhez 3 db vaskeretes üvegszekrény áll rendelkezésre. A kiállítások megrendezésével kapcsolatosan még az a kérésem volna, hogy ha lehetséges még ebben az évben és lehetőleg a fűtési szezon megkezdése előtt legyen szives a Főosztály beütemezni, nehogy az esetleges fűtési nehézségek miatt lassabban haladhasson a munka. Amennyiben a Gépállomás a rendezésig máshol nyerne elhelyezést, akkor a harmadik teremben egy történeti kiállítást lehetne még rendezni, melyhez a helybeli 1848-as emlékek szolgáltatnának anyagot.’’92 A válaszból látható, a 10. évfordulóra rendezendő kiállítást Tiszafüreden tematikailag elég tágan értelmezték. Nem ismerjük, mi volt a Múzeumi Főosztály válasza, mindenesetre az tény, hogy még ez a két vagy három teremre tervezett tárlat sem valósulhatott meg - az elhelyezési gondok miatt. A gépállomás irodái, illetve egyéb, elhelyezési igényei ugyanis a teljes keleti és déli épületszárnyat lefoglalták, és az ezzel kapcsolatos hivatalos levelezés még az év második felében is folyt. Közben a múzeum szervezésében megvalósulhatott az első időszaki kiállítás is: a Rovarkártevők című, kölcsönvett anyagból szervezett tárlat. Nem véletlen azonban sem a témaválasztás, sem pedig a megvalósulás helyszíne sem. A bemutatót ugyanis a tiszafüredi leányiskolában (más néven I. számú állami általános iskolában) a nyári szünet idején, 1954. július 25-én, vasárnap nyitották meg. Ez egyben azt is jelzi, hogy a múzeumnak nem volt megfelelő kiállítóterme a tárlathoz. A korabeli kiállításrendezés/szervezés és a megnyitás körülményeiről az alábbi levél ad hű képet. „Járási Tanács VB. Mezőgazdasági Osztálya Tiszafüred. A Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztálya a helybeli Kiss Pál múzeumhoz „Rovarkártevők” címmel egy vándorkiállítást küldött le. A kiállítás július 25-től augusztus 22-ig lesz Tiszafüreden és a leányiskola emeletes főépületében kerül megrendezésre. Hétfő kivételével mindennap d.e. 10-1-ig és d.u. 5-8-ig lesz nyitva. A kiállítás hasznos és a mezőgazdasági dolgozók számára nagyon tanulságos. Ezért arra kérem a Mezőgazdasági osztályt, hogy a dolgozói útján, akik a területet és a T.sz-t járják a kiállítás megtekintésére legyen szíves széleskörű propagandát kifejteni. Egyben a mezőgazdasági osztály vezetőjét és minden dolgozóját már ezúton is meghívom a kiállítás ünnepélyes megnyitására és megtekintésére, mely július 25-én, vasárnap d.e. 10 órakor lesz a leányiskolában.’’93 92 A kiállítás megrendezésére felhívó levél és az arra született, 1954. április 25-én keltezett válasz 8630-31131 ./1954. III., illetve 35/1954 iktatószámon olvasható. KPM Irattár. 93 Szigeti Ivánnak a Tiszafüredi Járási Tanács VB. Mezőgazdasági Osztályához „vándorkiállítás” tárgyában írt, július 21 -én kelt, 24/1954 iktatószámú levele. Ugyanezen a napon ugyanilyen gépelt levelek, - természetesen az adott címzéssel - mentek Egyekre és Poroszlóra, a Községi Tanács V.B.-nek címezve. KPM Irattár. Az irattárban található további dokumentumokból azt is megtudhatja az utókor, hogy a vándorkiállítás anyagát - vélhetően valamilyen szállítható, kasírozott anyagot - a tárlatkörút előző állomásáról, a hajdúböszörményi múzeumból szállították július 16-án Tiszafüredre. Ekkor rendelte meg Szigeti Iván levél útján a Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztályától a kiállítási meghívót is, egyben arra kérve a főosztály illetékesét, hogy a tervezett meghívóba ők illesszék be a tárlatot megnyitó munkatárs nevét (ezt ugyanis Szigeti Iván előzetesen nem tud(hat)ta. Ebben a levélben a tiszafüredi múzeumvezető azt is leírta, hogy a meghívó „egy levelezőlap nagyságú legyen s én helyi szétküldésre 60 darabot kérek.”94 Az irattárban fellelhető, 1954. július 21-én, Budapesten 11 óra 40 perckor feladott táviratból arról értesülhetünk, hogy „Meghívókat ma express feladtam kiállítást vasárnap 25-én 12 órakor Gozmány László kutató nyitja délelőtt 3A 11 órás vonattal érkezünk Borzsák természettudományi csop."95 A következő közel egy hónapban a bemutatót 230 látogató kereste fel. A látogatókönyvben fellelhető aláírások alapján csaknem valamennyien általános iskolás diákok és pedagógusaik voltak. A látogatók fogadására, illetve a kiállítás látogathatósága érdekében ugyanekkor megtörtént egy mellékállású, heti 24 órában foglalkoztatott teremőr alkalmazása is, mivel az időszaki kiállítás a hét hat napján, napi hat órán át tartott nyitva. A heti 24 órában dolgozó teremőr díjazása havi 300 Ft volt, ugyanakkor a napi négy órában (azaz szintén heti 24 órában), mellékállásban foglalkoztatott múzeumvezető 1954. április 1-től már havi 350 Ft díjazásban részesült.96 Az 1954. január 20-tól munkába állított teremőr Gyökér András volt.97 Ez valamelyest előrelépésnek számított, mivel akkor már több esztendeje nem volt rendszeresen foglalkoztatott múzeumi segítője a múzeumvezetőnek.98 99 94 Szigeti Ivánnak a Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztályának a „vándorkiállítás” tárgyában írt, július 16-án kelt, a 24/1954 iktatószámú leveleihez csatolt dokumentum. KPM Irattár. Jelenleg nem áll rendelkezésünkre a kész meghívó egyetlen példánya sem. 95 A távirat megtalálható a 24/1954. iktatószámú dokumentumokhoz csatolva. KPM Irattár. Gozmány László (1921-2006, zoológus, a biológiai tudomány doktora) 1954-ben a Természettudományi Múzeum lepkegyűjteményének munkatársa volt. A táviratban megnevezett Borzsákról nem sikerült további információt szereznem. Vélhetően a Természettudományi Múzeum munkatársai között találhatjuk meg 1954-ben. 96 Szigeti Iván levele a Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztályához az 1954. évi járulékfizetési kötelezettségek tervezetéről, benne a múzeumvezető és a teremőr díjazásáról. Kelt 1954. január 30,10/1954. iktatószámon. KPM Irattár. 97 A 6/1955 iktatószámú, 1955. január 14-én kelt későbbi levél szerint Gyökér András teremőr 1954. december 31 -én a „szolgálatból kilépett”. Gyökér Andrásról jelenleg bővebbet nem tudunk. Ezzel a teremőr-gond újra napirendre került a múzeumban, de csak 1955 tavaszán oldódik meg. KPM Irattár. 98 Amint láttuk, 1951 és 1953 között Szigeti Iván eredménytelenül tett kísérletet egy mellékfoglalkozású teremőr alkalmaztatására. Az irattári anyagban arra is van dokumentum, hogy 1952 júliusában Dénes Bélát (későbbi közírói nevén: Perkátai Dénes Béla), a Járási Tanács dolgozóját restaurátor tanfolyamra próbálta beiskoláztatni a múzeumvezető. KPM Irattár, 2/1952 és 62/1952 iktatószámú irat. Sajnos, a jelzett iratokról csak az iktatókönyv tartalomjegyzéke tudósít. 99 A kimutatás az egylet legutolsó, hivatalosan lezárt működési évének adatait tartalmazza, az egylet tárgyainak jegyzéke alapján. Kiss Pál Múzeum, Történeti tárgyi-dokumentációs gyűjtemény, 71.83.1. leltári szám. A gyűjteményrészek jelzett leírása az eredeti dokumentum szerinti szóhasználattal 219
