Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 27. (Szolnok, 2019)
Történettudomány - Tolany Gábor: Dévaványa pénzügyi küzdelme az 1929-1933 közötti világválsággal
Tolnay Gábor Dévaványa pénzügyi küzdelme az 1929-1933 közötti világválsággal Napjainkban a települések eladósodása, fizetésképtelensége igen gyakori probléma. Nem volt ez másképp korábban sem, noha igazából a kapitalista kor és a modern hitelrendszer megjelenése tette különösen aktuálissá ezt a problémát. Még inkább megnehezítették az adósságkezelést a korábban jórészt ismeretlen nagy világgazdasági válságok, amelyek számos állam, régió, illetve település egyébként racionális fejlesztési elképzeléseit hiúsították meg. A jelenleg a Békés megyében lévő Dévaványa Jász-Nagykun-Szolnok vármegye 1876-os megalakulásától még több mint hetven évig ehhez a törvényhatósághoz tartozott. Változás csak 1950. január 26. nyomán következett be, amikor a település kivált Szolnok megyéből, és átkerült Békésbe. Ezzel egyidejűleg a nem túl távoli Öcsöd Békésből kiválva Szolnok része lett.1 Egy adósság kialakulása Dévaványa esetében egy, az 1929/1933-as világgazdasági válság előtt felvett kölcsön törlesztése indított el hatalmas eladósodást, amit eredetileg a helyi kommunális ellátottság fejlesztésére kívánták felhasználni. A felvétel körülményei nem igazán dokumentáltak: a korabeli sajtóból keveset tudunk meg róla, s a vonatkozó levéltári források jelentős része megsemmisült. A helyi sajtó már csak az 1930-as években tudósított az eseményekről. A helyi képviselőtestület 1931. február 26-án tartott közgyűlésén Hatzlhoffer Ferenc községi főjegyző a község által igényelt és a kormányhatóság által jóváhagyott 9.300 fontsterling hosszúlejáratú kölcsön igénybevételéről és annak hovafordításáról számolt be, amelyet a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank részletes elszámolása után a Dévaványai Takarékpénztárhoz utaltak át. A kölcsön összege - különböző 1 A kiválás gondolata már régebben felmerült, de számos ok folytán nem követte megvalósulás. Persze a korábbi időszakok, így a két háború közötti jogszabályok tiszteletben tartották egy-egy település lakosságának döntéseit meglehetősen sok területen. Ilyen terület volt az, amikor egy-egy település lakossága ki akart válni az éppen ahhoz a területhez tartozó vármegyéből, és egy más vármegye kötelékébe akart tartozni. Természetesen ennek a szándéknak szabályozott jogi útja is volt. Az illető helység köztestülete döntését, kilépési szándékát felterjesztette a vármegye törvényhatósági bizottságához, ahol legtöbbször az ilyen esetekben az alispán vitte a bizottság elé a helység indítványát. Ebben az előterjesztésben mindig szerepelt a vármegye vezetésének az álláspontja a vármegye kötelékéből való kiengedés vagy benntartás kérdéséről. A végső rendezést azután az országgyűlés hagyta jóvá azzal, hogy hozzájárult a kilépéshez. Amennyiben a vármegye nem adta ki a helységet kötelékéből, az még az illető vármegye belső ügyének volt tekinthető. levonások után, mely a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank kimutatásából kitűnt - 219.000 pengőt tett ki, de ezen az összegen felül a tervezett építkezésekre a község rendelkezésére álltak még ennek az összegnek az időközi kamatai is. A helyzetet azonban némileg bonyolította, hogy bár a részletes elszámolás nagyobb tételei nemcsak a képviselőtestület, hanem a vármegyei törvényhatósági bizottság által is jóváhagyásra kerültek, időközben felmerültek olyan további tételek is, amelyek a képviselőtestület határozata alapján és a törvényhatósági jóváhagyással végrehajtott munkálatokkal kapcsolatban voltak ugyan, de a képviselőtestületnek külön mégsem jelentették be ezeket. Már csak ezért is szükségesnek látta a főjegyző az elszámolás tételről tételre való bemutatását, hogy ezeket a képviselőtestület utólagosan vegye tudomásul. A tervezett munkálatok megkezdésének időpontját a technikai végrehajtás szükségessége írta elő, ami viszont még arra az időszakra esett, amikor a fenti nagy kölcsön összegének kiutalása még nem volt esedékes. így az elöljáróság kényszerítve volt (az anyagbeszerzési előlegek kifizetésére és a végzett előmunkálatok díjainak kiegyenlítésére) az akkor rendelkezésre álló, és a község által takarékpénztári betétként kezelt beruházási alap terhére a becsatolt részletes kimutatás szerint 13.499 pengő 10 fillér összeget felhasználni. A fenti összeget kizárólag a már a törvény- és kormányhatóságilag is engedélyezett ártézi kút fúrásának költségeire fordították, és a vállalkozónak fizették ki. Ezt követően a főjegyző a munkálatok végrehajtási sorrendjében az alábbi csoportosításban mutatta be a tételes elszámolást: 1./ A Tőkerészi ártézi kút elszámolása alapján, amely 7860/1930. kgy. szám alatt már a törvényhatóság által is jóváhagyásra került, kifizetésre került 71.452 pengő. 2.1 Kútfúrásra a tényleges kiadás 71.576 pengő 56 fillér volt, amely a jóváhagyott összeggel szemben 124 pengő 56 fillér többletet mutatott. E többlet onnan eredt, hogy a részletes kimutatás 5. pontja alatt 24 pengő 56 fillér váltóűrlap és kincstári illeték szerepelt, amely a korábbi elszámolásokból tévesen kimaradt. Ugyancsak - elírási hiba következtében -100 pengővel kevesebb összeget állítottak be a váltó elszámolásoknál, mert a kimutatás 8. pontja alatt becsatolt okmány szerint nem 40.080 pengőt, hanem 41.180 pengőt tettek ki összegszerűen a Dévaványai Takarékpénztárnál igénybe vett váltókölcsönök. E két tétel együttesen tette ki a 124 pengő 56 fillér összeget. 3. /A járdaépítéssel kapcsolatban 87/1931. kgy. számú határozat alapján jóváhagyták a vállalkozó részére 139.102 pengő 98 fillér kifizetését. Ebben az összegben ugyancsak 5 pengőt kitevő elírási hiba volt, a helyes összeg tehát 139.107 pengő 98 fillért tett ki. 4. / Ugyancsak a 87/1930. kgy. számú határozat alapján vállalkozásra anyagkülönbözet címén 800 pengő került kiutalásra. 189
