Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 27. (Szolnok, 2019)

Történettudomány - Veresegyházi Béla: A nagykunok terhei 1577-79-ben (A Nagyváthy-féle összeírás gazdaságtörténeti elemzése)

TISICUM XXVII.

PÁLÓCZI HORVÁTH András

1986. Szállások, halmok, temetők (Kisújszállás településtörténete az őskortól a török kor végéig). In: Kisújszállás város története 1. (Szerk.: SZABÓ László). Kisújszállás. 99-170.

1992. Túrkeve története a honfoglalástól a török idők végéig. In: Túrkeve földje és népe I. (Szerk.: ÖRSI Julianna). Túrkeve. 49-112.

2016. A Nagykunság térségének településviszonyai a X-XI. században. In: Tisicum XXV. Szolnok. 249-264.

SELMECZI László

2011. A Nagykunság és Karcag a középkorban. In: Kunok és jászok 770 éve a Kárpát-medencében. A Jászkunság kutatása 2009. (Szerk.: BARTHA Júlia). Szolnok. 22-42.

SUGÁR István

1977. Az egri vár 1594-95. évi számadása 2. In: Archivum 6. Eger. 5-48.

1983. Az egri vár püspöki falvainak urbariális összeírása 1577-79- ből. In: Archivum 11. Eger. 103-142.

BÉLA VERESEGYHÁZI:

THE BURDENS OF THE GREAT QUNS (OR CUMANS. NAGYKUNOK?) IN 1577-79 (AN ANALYSIS OF ECONOMIC HISTORY OF THE NAGYVÁTHY-CENSUS)

János Botka’s paper about the Nagyváthy-report, that was published in the second edition of Zounok, contains a lot of useful data about the economy of Nagykunság (Greater Cumania) of the 1570s. This report summarized the Kolbáz Seat's contributions in money and in kind to the Eger Castle (the Hungarian nation). It is worth highlighting, that not only the taxes paid to the Hungarian side were taken into account, but the services for the Turkish were also listed. Under the already stable economic order of Ottoman Hungary, the taxes paid to the Turkish was about 4,5-5 times the amount of the one paid to the Hungarian side. Along with the national taxes, the Turkish landlords and the castles of Szolnok and Balaszentmiklós also expected gifts and separate taxes. Meanwhile the Hungarian taxes were specified by decrees of the National Assembly, the Turkish demanded different amounts of services in money and in kind in addition to the tithes prescribed in the defers. In the given period, ‘nagykun’ (Qun, Cuman) families spent about 30% of their annual income on taxes. How big of a part the extent and burden of the taxes played in the gradual decrease of the population is not definable based on the present data. But the growth of the Turkish burdens, the devastation of epidemics, and the rampage of the war in the last decades of the century all contributed to the depopulation and destruction of the Nagykunság (Greater Cumania).

160