Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 27. (Szolnok, 2019)
Történettudomány - Bagi Gábor: Lehetett-e Balaszentmiklós mezőváros a XV. században?
TISICUM XXVII. tartalmaz. Mindkettő 1474-ben jelenik meg Krakkóban, az egyik „Matheus Stephani de Balaczentmichlasch”, míg a másik „Michael Francisci de Balaczenczthmiclasch”. Mindez arra utal, nem zárható ki teljesen, hogy a település a Kubinyi-féle elemezés alsó ponthatárát elérte. Ezt a gyanút a Balaszentmiklósról kikerült számos egyházi személy erősíti meg.39 (Lásd alább!) A következő probléma, amire utalnunk kell, az a vásártartás kérdése. Kubinyi András minden hetipiacra egy, míg minden országos sokadalomra két számítási pontot adott, amik összegzése után egy után egy, kettő után kettő, három-négy után pedig három centralitási pont jutott. Balaszentmiklós kapcsán egyszerűnek tűnik a kérdés, mivel Mohács előttről egyértelmű adatokkal nem rendelkezünk. Ha azonban a későbbi évtizedek utalásait is megnézzük, akkor már problémásabb a helyzet. A nehézségeket az 1591 -es szolnoki szandzsákdefter ide vonatkozó része okozza. Ez ugyanis megemlékezik a település kapcsán a szombatonként tartott hetipiacról (hetivásár), valamint évi egy alkalommal tartott országos vásárjáról (sokadalom) is.40 Ezek adományozásának dátuma ugyan ismeretlen, de a jelek szerint legalábbis 1552 előtti dátummal lehet számolnunk. (Talán e tekintetben a szolnoki országos vásár adományozásával kapcsolatos 1538-as bizonytalan adat is érdekes lehet.) Ugyanakkor az sem zárható ki egyértelműen, hogy még 1526 előtt adományozott kiváltságokról van szó. Ez esetben pedig a piac és a vásár alapján Balaszentmiklósnak újabb három centralitási pont lehetne adható. Összegzés helyett Mindezek alapján azt mondhatjuk, hogy a Kubinyi-féle mércén Balaszentmiklóscentralitási pontjainak számát minimálisan isaduplájára, azaz nyolcra kell emelnünk, ami alapján a település már egyáltalán nem az egyszerű jobbágyfalvak, hanem az átlagos mezővárosok, illetve a mezőváros jellegű falvak közé sorolható. A részleges városfunkciót ellátó mezővárosok szintjét (10 c. p. felett) ugyan a jelek szerint még nem érte el, de talán ez a besorolás már érthetőbbé teszi egyrészt a település törökkori, másrészt viszont a XVIII-XIX. századi fejlődését is. Újra hangsúlyoznunk kell, a Kubinyi-féle pontrendszer itt kimutatható problémái nem tekinthetők véletlennek, a kiváló középkorkutató annak idején maga is utalt ezekre. Ez a pontozásos rendszer a teljes középkori magyar városhálózat egészének elemzésére és rangsorolására készült, és nem egy megyénél is kisebb körzet, illetve az ottani mezővárosok, központi helyek fejlettségének, valamint hierarchikus sorrendjének a pontosabb meghatározására. Úgy véljük, itt is kitűnik, hogy egy-egy adott településről közvetlenül elérhető központi helyek után adott pontszámok (amelyek a környéken a c.p-k összegének több mint 40%-át adják!) valószínűleg még az 39 HARASZTI SZABÓ Péter - KELÉNYI Borbála - SZÖGI László 2017. 202. 1806. és 1808. szám. 40 ÁGOSTON Gábor 1988.279-280. egyenlőség esetén sem jelentették minden település esetében pontosan ugyanazt a fejlettséget, gazdasági erőt. Ugyancsak a kereskedelmi forgalom fontos jellemzőjének tekinthető a hidak, átkelőhelyek megléte, említése, mivel az ennek a lehetőségeit is alapvetően segíthette, bővíthette.41 Semmit nem tudunk a helyi iparról, de adatok hiányában nagyon nehéz megbecsülni a helyi mezőgazdasági termelés méreteit is.42 Ezen belül főképp a fő tőkeképző erőnek tekinthető állattartás (tenyésztés), illetve a szőlőtermesztés volumene lenne érdekes. Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd és a pusztából gyorsan mezővárossá váló Abony már a XIV/XV. században jónéhány pusztát olvasztott a határába, így meglehetősen korán lehetőséget teremtett a nagyarányú, jövedelmező állattartásra, illetve a marhakereskedelembe való bekapcsolódásra. Balaszentmiklós esetében ugyan a XVI. század kapcsán Ember Győző (1909-1993) és Kocsis Gyula (1949-2015) kutatásai a marhakereskedelembe való bekapcsolódásra nem hoznak adatokat, ennek azonban különböző okai lehetnek. Ennél némiképp érdekesebb a szőlőtermesztés. 1591/92-ben a szolnoki szandzsák adóösszeírása a török katonák kezében Balaszentmiklóson 37 dönüm (egy dönüm = 939,3 m2) szőlőt vett számba, ami bár nem volt éppen sok, ám mégis a mai megye tiszántúli részén a tizenötéves háborúig a legnagyobb (és egyben egyetlen) ilyen jellegű összeírt területének számított. Nagy kérdés viszont, hogy az itteni szőlőtermesztés időben meddig vezethető vissza.43 Kubinyi András módszerét aktualizálva további lényeges jellemző lehet még az egyes településekhez kapcsolható iskolák, templomok, plébániák, egyházi személyek, továbbá a vallásos szövegek és nyelvemlékek megmaradása is. Ezek a különböző szerzetesi közösségek, vallásos társulatok számán, meglétén túl is jelölhettek olyan folyamatokat (esetleg jelentősebb és tartósabb birtokosi mecenatúrát44), amelyek nyomaira másképp nem is nagyon következtethetünk. E kérdéskörök túl sok problémát vetnek fel ahhoz, hogy a közeljövőben megnyugtatóan lezárhassuk, de néhány tényezőre mindenképp utalnunk kell. Elgondolkodtató, hogy Balaszentmiklós kapcsán név szerint is igen sok egyházi személyről tudunk. Ezek ugyan inkább csak a hazai egyházi középrétegbe jutottak be, de szerepük semmiképp sem lebecsülendő. A budaszentlőrinci pálosok között a XVI. század elején említik Balaszentmiklósi Gergely testvért, aki előbb orgonista, 1492 körül pedig a rend vicarius generalis volt, ráadásul Mezey László véleménye szerint nyilvánvalóan nem nemesi származású. Őt 1508-ban II. Gergely néven rendfőnökké is megválasztották, és hivatali ideje alatt kezdődött el a budaszentlőrinci kolostor új szentélyének építése az alapoktól, a sekrestyével és diffinitori házzal együtt. Új főoltárt készítettek, ülőhelyet alakítottak ki több személy számára, a szentély padlóját pedig 41 SZŰCS Jenő 1955.239. 42 így 1556-ban csak annyit tudunk, hogy 52 tizedfizető őszi gabonatizede 132 quartále (33 köböl) volt, mig az árpatizede 23 quartale (közel 8 köböl). Egy gyulai köbölt általában 60 literrel tartanak egyenlőnek. BÁN Péter 1998. 136-137.; Uő. 1981.108. 43 ÁGOSTON Gábor 1988.242., 279. 44 így pl. a Csulai Móré család tagjai közül kikerülő egyházi személyeknek az itteni birtokaik fejlesztésével kapcsolatos ténykedése sem ismert. 146
