Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 27. (Szolnok, 2019)

A Közel-Kelet régészete - Kalla Gábor: A kert, az állatok és a vadászat szimbolikája a kora bizánci templomok mozaikpadlón Ikonográfiai motívumok értelmezése és átérelmezése

KALLA GÁBOR: A KERT, AZ ÁLLATOK ÉS A VADÁSZAT SZIMBOLIKÁJA A KORA BIZÁNCI TEMPLOMOK MOZAIKPADLÓIN. IKONOGRÁFIÁI MOTÍVUMOK ÉRTELMEZÉSE ÉS ÁTÉRTELMEZÉSE 4. kép: Assur-bán-apli asszír király oroszlánvadászata a ninivei Északi Palotából. Kr. e. VII. század közepe. London, British Museum (A szerző felvétele) A mükénéi kultúrkörben ábrázolások sokasága emeli ki a vadászat fon­tosságát az elit számára, különösen az oroszlán (5. kép), a vadkan és a szarvas vadászata játszott kiemelt szerepet.16 Archeozoológiai vizs­gálatok egyértelműen bizonyítják a szarvashús fontos szerepét a lako­mákon.17 temetkezési összefüggésben is, jelezve a nagyvadakban rejtőző életerő és az elejtésükkel járó halál dichotómiáját. Ugyanez a motívum jelenik meg a szerelmi irodalom vadászat allegóriájában is, ahol a halál a sze­xualitással kötődik össze.18 Az arisztokrata életmód újbóli felvirágzása idején, a hellénisztikus kor­ban újra fontossá vált a vadászat a királyi udvarokban és az elit körében, és ezt a hagyományt a Római Birodalom leggazdagabb rétegei is követ­ték, bár megítélése eredetileg nem volt egyértelműen pozitív. Hadrianus viszont már a virtus, az egyéni hősiesség és férfierény kifejeződéseként ünnepelte, és ez az aspektus később is fennmaradt.19 A késő antik korban folytatódott a korábbi hagyomány, és elsősorban a kiterjedt villagazdaságok arisztokrata tulajdonosainak életmódjához tartozott hozzá a vadászat, ezen belül is a ritka és veszélyes nagyva­dak elejtésének szokása (7. kép).20 A kiemelkedő jólét jele volt, hogy egy nagybirtokos olyan vadasparkot21 tarthatott fenn, ahol a cirkuszi állat­küzdelmek, a venatio mintájára egzotikus nagyvadakat ejthettek el. A korábbiakhoz képest a vadászat ábrázolásainak száma jelentősen meg­emelkedett. Három fajta téma jelenhetett meg az egyes képhordozókon: mitológiai vadászat, egzotikus állatokra való vadászat amphitheatrumok látványosságaként, valamint a szabadtéri vadászatok nagy kiterjedé­sű uradalmak erre fenntartott területein.22 Az ábrázolások ikonográfiái részletei alapján azonban sokszor nem lehet ezeket megkülönböztetni, 5. kép: Oroszlánvadászattal díszített tőr. Mükéné, IV. aknasír. Kr. e. XVI. század. Athén, Nemzeti Múzeum A klasszikus görög világban a vadászat az arisztokrata elit önmeghatá­rozásának és a dominancia fenntartásának is fontos eszköze maradt, de emellett a felnőttség és a férfiasság egyfajta bevezető rítusának is számított. A vadászat képei - általában mitológiai történetek formá­jában - nemcsak a lakoma készletein jelentek meg (6. kép), hanem 16 A mükénéi aknasírok dísztárgyainak tekintélyes részén jelenik meg a vadá­szat. Lásd KARO, Georg 1930. 17 WRIGHT, James C. 2004.51. 18 BARRINGER, Judith M. 2001. 19 BRILLIANT, Richard 1979.63-64. 20 BALTY, Janine 1969.; VIDA Tivadar 2017.163-167. Különösen Abb. 93-94. 21 A vadasparkok létesítésének szokása az ókori keleti nagybirodalmak kul­túrájában gyökerezhetett, és a keleti hellénisztikus királyságok elitje ter­jeszthette el. Eredeti jelentése szerint a vadasparkot a „botanikus kertek­kel” együtt a világ képmásaként, imago mundi ként fogták fel, ahol a világ minden különlegessége megtalálható. Ezért számítottak fontos diplomáciai ajándéknak vagy adónak az egzotikus állatok. Az egzotikum iránti igény ké­sőbb is fennmaradt. 22 VIDA Tivadar 2017.67-68. 129

Next

/
Thumbnails
Contents