Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 27. (Szolnok, 2019)
Régészettudomány - F. Kovács Péter - Tárnoki Judit: Régészeti kutatások Jász-Nagykun-Szolnok megyében 2015 és 2017 között
RÉGÉSZETI KUTATÁSOK JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYÉBEN 2015 ÉS 2017 KÖZÖTT. ÖSSZEÁLLÍTOTTA: F. KOVÁCS PÉTER - TÁRNOKI JUDIT 2015-ben a területen összesen négy szondaárok lett kijelölve, 2.486 m2 területet humuszoltunk le, melyből 867 m2 bizonyult pozitívnak. A felső, szerves anyagban dús, fekete, humuszos réteg 40-50 cm vastagságban jelentkezett, ingadozása azonban 15-25 cm is lehetett. Ennek eltávolítását követően jelentkezett az agyagos, sárga színű, bolygatatlan talaj, melyben jól kivehetően látszódtak az objektumok. Maga a lelőhely egy megközelítőleg ÉNy-DK-i fekvésű magas parton fut végig, amely egy kis patak/vízfolyás fölé emelkedik. A próbaásatás során legalább két, de az is lehet, hogy három különböző korszak emlékeit sikerült megtalálnunk: szarmata telepobjektumok, bronzkori telepobjektumok és esetlegesen szkíta telepobjektumok (ez utóbbi bizonytalan). Összesen 15 objektumot tártunk fel: egyszerű gödröket és árokszakaszokat. Egy esetben merül fel a lehetőség, hogy egy szarmata, egy esetben pedig az, hogy talán szkíta (?) épület-konstrukcióval számolhatunk, de mindez biztosan csak a teljes felületű ásatatást követően jelenthető ki. Kunszentmárton, Koplaló 72737 KÉSŐ BRONZKOR, SZARMATA Ásatásvezető: Polgár Zoltán Feltárás éve: 2017 A lelőhely az M44 gyorsforgalmi út építéséhez kapcsolódó kutatás keretében került feltárásra, folytatva a 2015-ben lezajlott próbaásatást. Öszszesen 5.314 m2 területet humuszoltunk le, melyből 3.112 m2 bizonyult pozitívnak. 2017-ben összesen 34 objektumot találtunk, valamint három esetben a 2015. évi próbaásatás kutató árkaiban félig kibontott objektumokat tártuk fel teljesen. A lelőhely - hasonlóan a próbaásatás eredményéhez- viszonylag szórványosnak mutatkozott, az objektumok az egybefüggő- így településszerkezeti szempontból is értékelhető - felszínen három nagyobb csoportba tömörültek. Az objektumok kisebb hányada - 8 objektum, mind gödör - bizonyult bronzkorinak, azon belül is valószínűleg a késő bronzkorra datálhatok. A humuszoláskor nagyobb, szögletesnek mutatkozó folt (43. objektum) a bontás során nagyméretű, szabálytalan, bronzkori agyagkitermelő veremnek bizonyult. Az objektumok többsége egy laza szerkezetű szarmata településhez (tanyához) tartozott, melyek közül három is földbe mélyített épület volt. A szarmata településekre jellemző, hulladékgödörben eltemetett kutyamaradványból kettőt is találtunk, valamint az egyik gödörben kisgyermek csontvázának maradványaira bukkantunk. A szürke és vörös gyorskorongon készült szarmata kerámia alapján a teleprészletet a Kr. utáni 2-3. századra, a klasszikus szarmata időszakra keltezhetjük. A megelőző feltárás során szkíta objektumok nem kerültek elő, ez megkérdőjelezi a próbaásatás során feltételezett datálást is. Kunszentmárton, Nagy-ér III. 66132 ŐSKOR, SZARMATA Ásatásvezető: Kocsis-Buruzs Gábor Feltárás éve: 2015 A lelőhely az M44 gyorsforgalmi út építéséhez kapcsolódó kutatás keretében került feltárásra, próbaásatás során. Öt kutatóárokban, öszszesen 5.076 m2 területet humuszoltunk le, melyből 4.730 m2 bizonyult pozitívnak. Itt 30 jelenséget kutattuk meg, ezekből a jelenségekből 27 bizonyult régészeti korúnak, melyből 26 tártunk végül fel. Egy objektum kibontását azért nem végeztük el, mert a szelvényfal alá húzódott. A 26 feltárt objektum többsége (összesen 20 darab) gödör, ezeken kívül előkerült négy rövid árokszakasz és két (OBNR 8 SNR 8 és OBNR 13 SNR13) K-Ny tájolású temetkezés. Egyetlen egy objektumban került elő őskorinak meghatározható kerámia is (OBNR 12 SNR 12). Az előkerült objektumok helyzete, jellege és a leletanyaguk alapján a lelőhely területén egy szarmata korú település periférikus részét feltételezhetjük. Kunszentmárton, Határ út, Nagy-éri-főcsatorna-partja 72739 ŐSKOR Ásatásvezető: Kocsis-Buruzs Gábor Feltárás éve: 2015 A lelőhely az M44 gyorsforgalmi út építéséhez kapcsolódó kutatás keretében került feltárásra, próbaásatás során. Három kutatóárokban 2.406 m2 területet humuszoltunk le, melyből 1.980 m2 bizonyult pozitívnak. Mindössze hét objektumot tártunk fel, ezekből hat gödör és egy árokként volt azonosítható. A jelenségek feltárásakor leletanyag nem került elő, ezért a lelőhely korábbi, terepbejáráson alapuló keltezését nem tudtuk pontosítani, a feltárt objektumokat továbbra is az őskorra datáljuk. Kunszentmárton, Nagy-éri főcsatorna, Keleti-part 1.72741 KÉSŐ BRONZKOR, SZKÍTA, KELTA, SZARMATA, AVAR Ásatásvezető: Mali Péter Feltárás éve: 2017 Az M44 gyorsforgalmi út megelőző feltárásainak keretében 2017. júliusszeptemberben folytattunk itt ásatást. 8.908 m2 területet humuszoltunk le, melyből 8.346 m2 bizonyult pozitívnak. A közel 1 hektáros területen 552 jelenséget tártunk fel. A lelőhelyen egy komplex, többrétegű lelőhely bontakozott ki. Négy különböző korszak emlékei láttak napvilágot, a legidősebb a késő bronzkori halomsíros kultúra szórt települése a lelőhely közepén, majd a középső vaskori szkíta-kelta átmeneti település és temető a nyugati részen. A legintenzívebb a III. századi szarmata település és körárkos temető a teljes területen. A korszakokat a késő avar temető és néhány telepobjektum zárja. A lelőhely földrajzilag egy egykori Körös-ág (Nagyér) magas partján terül el. A magas part aljában szarmata kutak és árkok néhány gödörrel, esetleg műhellyel találhatóak. A magas part tetején a szkíta, szarmata és avar sírok gyakran egymást metszve, egymás felett helyezkednek el. A sírok jelentkezési szintje a gyökérzóna alatt 5-10 centimétertől indult. A sírokat árkok keresztezik, a szkíta telepet és sírokat elválasztó széles kettős árok, a szarmata sírok körárkai és az avar sírokat keletről és nyugatról határoló keskeny árkok. A szkíta sírok a feltárt terület északi szélén voltak egy lócsontokkal teli gödör körül, illetve a kettős árok keleti oldalán található házakban. Ezek a házak még mindig a tágabb temető területen, egy üres terület körül helyezkedtek el, az egyik épület meglepően kelta alaprajzi struktúrát mutat, a benne található leletanyag is ezt a szkíta-kelta kettősséget mutatja. A szarmata sírok a magas part tetejétől a lelőhelyet ketté vágó újkori agyagnyerő gödörig (ún. digógödör) folyamatosak, a sírok nagy része erősen rabolt, de a legjobban rabolt temetkezésekben is általában egy-egy bronzékszer 113
