Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 27. (Szolnok, 2019)
Régészettudomány - Nagy Zsolt: A Tiszagyenda-Morotvapart (Lak)-i éremlelet. Butyka Béla református elemi iskolai néptanító régészeti munkássága
TISICUM XXVII. kollekciónak csupán egy részét képezik, hiszen abban néprajzi tárgyak mellett a törökszentmiklósi polgárság tárgyi hagyatéka is megtalálható volt, sőt eredeti történeti dokumentumok is, legalábbis annakidején az első állandó kiállításon még azok is bemutatásra kerültek. A régészeti tárgyakat az alapító nem egyedül gyűjtötte. Sok tárgyat az ő bíztatására a település múltja iránt érdeklődővé vált tanítványai, „munkatársai” gyűjtöttek össze. Butyka Béla célja kezdettől elismerést érdemelt volna, hiszen gyűjteményét kezdettől közcélokra igyekezett felhasználni. Mint már említettük, 1955-ben gyűjteménye egy részét a törökszentmiklósi gimnázium könyvtárában helyezte el, ahol helytörténeti szakkört is működtetett. 1957-ben aktív közreműködésével jelent meg Tóth Sándor könyve Vázlatok Törökszentmiklós múltjából címmel, amely 1989-ig bizonyosan a várostörténet első számú forrása volt.168 Korábbi kapcsolata Kaposvári Gyulával, a szolnoki Damjanich János Múzeum igazgatójával 1957-től vált egyre szorosabbá, aki ténylegesen támogatta arra irányuló törekvéseit, hogy gyűjteményét mielőbb közgyűjteménnyé minősíthesse. Butyka Béla az iskolai oktató-nevelő munkából 1965-ben vonult nyugdíjba. Ezt követően minőségileg új szakasz kezdődött a „helytörténeti múzeum” életében. A Városi Tanács VB a megyei múzeumi szervezet egyetértésével és szakmai támogatásával a főtér közelében (Kutas Bálint u. 2.) három kiállító termet, egy raktárt és egy irodahelyiséget biztosított múzeumi célokra. Magángyűjteményét a Szolnok Megyei Tanács VB javaslatára a Művelődésügyi Minisztérium Törökszentmiklósi Helytörténeti Gyűjtemény néven a Szolnok megyei múzeumi szervezet új tagjaként közgyűjteménnyé nyilvánította. A főhatóság határozatával Butyka Béla elérte célját, gyűjteményét, amelyet kezdettől Törökszentmiklós lakói, tehát a nagyközönség számára hozott létre, köztulajdonba adta át. A Törökszentmiklósi Helytörténeti Gyűjteménynek a későbbiekben még időnként viszontagságokkal teli történetét nem szükséges felidéznünk. Azonban néhány szót még feltétlenül szükséges szólnunk a gyűjtemény alapítójáról, Butyka Béláról, aki 1967-től talán már érezhette későbbi súlyos betegségének első jeleit, mert egyre inkább foglalkoztatta a számvetés gondolata. Egy tanítótársának írta életükről a következő gondolatokat: „A mi diákéveink, pályakezdésünk (az első világháború és az azt követő évek - SL) egy összeomló világ, egy villámsújtott fa újrasarjadása, karózás nélküli növekedése volt. Alig kóstoltunk bele az életbe s vettük a roppant terhet: „nemzetet menteni” munkát őszintén átérzett magyar keresztyén szeretettel párosult felelősséggel a vállunkra. Végeztük több- kevesebb eredménnyel. Megértést csak ritkán találtunk. (A második világháborút követően - SL) körülöttünk nőtt a burján. Fejünk fölé nőtt. Összefonódott a világ más részein is kifejlődött élősködő gazzal, s összeroppantunk a ránk nehezedett gyom súlya alatt. - Ma deres fejjel, megrokkant térdekkel, itt-ott meghajlott és hajtásra kényszerülő gerinccel próbáljuk mutatni, hogy még megvagyunk, s hisszük, hogy leszünk, mert lennünk kell.” Butyka Béla akkor érezte már egyre inkább, hogy egyedül van, amikor a megyei múzeumi szervezetben szakmai közösségre talált. Igaz, nem volt képzett szakember. Amit a régészetről elsajátított - buzgott benne a tudásvágy - kizárólag önképzéssel szerezte meg. Ő nem a régészet egyik vagy másik ágát művelte, hanem gyűjteményt alapított. A kitartó ösztönzésére elvégzett régészeti ásatások eredményei (Csalog Zsolt által feltárt surjányi szkíta és szarmata temető, Stanczik Ilona ásatása a Tere-halmon) az ő gyűjtőmunkájának (ma régészeti terepbejárásnak mondanánk) eredményességét is dicséri. Az alapító halálát követően volt idő, hogy a több évtizedes munkával létrehozott gyűjtemény városvezetői szellemi-politikai szűklátókörűség miatt pusztulni kezdett, míg egy modern, nyitott szellemiségű városvezetés megfelelő helyszínt nem biztosított számára, immár véglegesen rendezve sorsát. 2011-ben a gyűjtemény alapítója nevét is felvette. Méltán. Butyka Béla 1972-ben, diplomaszerzésének 50. évfordulóján találkozott tanítótársaival. Mindegyik résztvevőtől kért egy életbölcsességet. Az egyik a következő gondolatot tartalmazta: „Úgy szép a dicsőség, ha a szerénység háta mögül csillog." Butyka Béla dicsősége valóban munkájában és mérhetetlen szerénységében rejlett. Életével és munkásságával nagy szolgálatot tett szülőföldjének. 168 1989-ben jelent meg az Adatok Szolnok megye történetéből második kötete, benne Törökszentmiklós történetének korszerű feldolgozásával CSEH Géza - SOÓS Imre - SZABÓ László 1989.743-779. 104
