Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Történelem - Vadász István: A Tiszafüredi Spartacus időszaka: 1963 - 1971
VADÁSZ ISTVÁN: A TISZAFÜREDI SPARTACUS IDŐSZAKA: 1963-1971 mivel a nagykállóiaknak sem volt megfelelő tornatermük a késő őszi mérkőzés lebonyolításához. A bajnokság végeredményét bemutató táblázat alapján annyi bizonyos, hogy a Tiszafüredi Spartacus ősszel gyengébb teljesítményt nyújtott, mint a tavaszi szezonban. Az őszi 11 mérkőzésből csak két győzelmet aratott, kilenc alkalommal viszont vereséget szenvedett. A kosárarány 634:715, azaz többet kapott, mint amennyit dobott a csapat. Az egész bajnokságban 22 mérkőzésen 30 bajnoki pontot szerzett: nyolc győzelemmel és 14 vereséggel, 1460:1529 kosáraránnyal, 12 csapat között a táblázat 8. helyén végzett.92 Az 1969-es és az 1970-es évek értékelésekor ki kell emelni, hogy a csapat játékoskeretében változások történetek. A tiszafüredi csapathoz került két jó képességű játékos, Mizsei Attila és Ott József, akik a korábbi csapattagok közé gyorsan beilleszkedtek. Néhány új, az ifjúsági korosztályból felkerülő játékos (Millinkhoffer György, Csete Béla, Fazekas József, Paragh László, Paragh Ádám, Paragh György) is erősítette a csapatot. A feltételek azonban egyáltalán nem voltak még ideálisak. Különösen a pályagondok és az utazási feltételek jelentettek örökös problémát. A versenykiírás értelmében ugyanis a mérkőzéseket csak nagyméretű tornatermekben vagy arra alkalmas szabadtéri pályán lehet (volna) lejátszani. Az NB lll-as vagy a megyei bajnoksági mezőnyben azonban több egyesület - a Tiszafüredi Spartacushoz hasonlóan - nem rendelkezett megfelelő teremmel, így hazai mérkőzéseit csak szabadtéren tudta lebonyolítani. Ennek lehetősége április előtt vagy október végével, november elejével nem volt adott. Ezért a szakszövetségek úgy irányították a sorsolást, hogy a teremmel nem rendelkezők a szezon elején a saját pályájukon játszanak sorozatban, míg a bajnokság vége felé azok legyenek a pályaválasztók, melyek megfelelő teremmel rendelkeznek. Az adott körülmények között kényszerűségből elfogadott megoldás azonban jelentős mértékben befolyásolhatta a bajnokság végső alakulását. A tiszafüredi kosárlabdázók visszaemlékezése szerint 1969/70-ig az Örvényi úti, volt malomépületből átalakított tornateremben voltak a mérkőzések, amely „..egy, hogy nem volt szabványos, a másik meg: hogy lágy talaja volt, nem bitumenes... sokat úgy játszottunk mérkőzést, hogy mindkét végében a tornateremnek nagy vaskályha volt, és az egyik végéből ki kellett vinni minden meccs előtt a kályhát... az egyiket befordítottuk a fal felé, a másikat meg kivittük a teremből, hogy elférjünk... Még ott is egy védőszőnyeget kellett tenni a kályha elé... De annyira népszerű volt annak idején, abban az időben a kosárlabda, hogy a csapat szereplését sokan figyelték ... azt hiszem, soha nem lehet elfeledni, azt hiszem Tiszaszederkénnyel játszottunk egy olyan meccset, hogy a bordásfalon dugig voltak a nézők... ott kapaszkodtak és úgy nézték... Egy méter vagy mennyi lehetett az oldalvonal mellett és dugig volt emberekkel a bordásfal, mert nem fértek el az oldalvonal mellett... Szó szerint a csilláron is lógtak... Tehát kevés hely volt a nézőknek is...”93 92 A végeredményt a Heves Megyei Népújság 1970. december 10-i száma közli. Részletesebb eredmények vélhetően a korabeli Hajdú-Bihar, a Borsod-Abaúj-Zemplén vagy a Szabolcs-Szatmár megyei napilapok híranyaga alapján lennének megismerhetők. A szeptemberi, októberi és novemberi mérkőzésekről lásd: Heves Megyei Népújság, 1970. szeptember 23., Kelet- Magyarország 1970. október 29., november 8., a 7. és 9. oldalon. 93 Nagy György és Millinkhoffer Pál visszaemlékezése. A Tiszafüredi Spartacus SC tehát az NB III Északkeleti csoportjában játszó férfi kosárlabda csapatot „vitte be” a Tiszafüredi MHD Vasas SC-vel való egyesüléskor az új egyesületbe. A Tiszafüredi Spartacus férfi kézilabda szakosztályának alakulása az ifjúsági és tömegsportbeli előzményekre vezethető vissza. Az 1960-as évek első felében mind a helybeli iskolákban (az általános iskolákban és a gimnáziumban), mind pedig a nagyközség üzemeiben kialakultak a sportág művelésének személyi és tárgyi feltételei. Fontos lépcsőfokot jelentettek ebben a különböző iskolai és iskolán kívüli, például az úttörőszövetségen belüli bajnokságok, illetve az úgynevezett szpartakiádok vagy más rendezvények. Kézilabdában a fiúk esetében főleg a Kiss Pál Általános Iskola tűnt fontos nevelő bázisnak, míg a Zrínyi Ilona Általános Iskola a lányok számára, illetve a fiú kosárlabdázók számára bizonyult alapvető fontosságúnak (a testnevelő tanár Veress József, illetve Bodnár Károly volt). A fiú vagy férfi kézilabda együttes kezdetben a tiszafüredi gimnázium 1966-ben végzett IV/b osztályára, illetve más osztályokra épült, ahol Nagy Sándor, Tihanyi József, Ádám József, Varga Lajos, Végh István, Pál Attila, Váczi József, Veres Sándor, Kalóz József, majd később Csete Lajos is szerepelt. A sportág helyi történetére visszaemlékező egykori közreműködők szerint az első tiszafüredi férfi kézilabda csapat a KISZÖV által szervezett megyei ipari szövetkezetek bajnoki versenyén vett részt.94 Ez a tiszafüredi Építő és Vegyesipari Kisipari Termelőszövetkezet csapata volt, amely megnyerte az 1967. augusztus 13-án Jászberényben megrendezett szövetkezeti kupát. Ez egyébként egy hagyományos rendezvény igényével indult, mivel 1966-tól Szolnok megyében minden évben meg kívánták rendezni a szövetkezeti dolgozók sporttalálkozóját. A kupagyőztes csapatot a következő játékosok alkották: Ferenczi István (kapus), Ruzsányi János, Mohácsi Miklós, Fehér Árpád, Nagy József, Tuza József, Fazekas Károly, Nagy Zoltán, Nagy Sándor és Csesznok László. Ezen a sikeren felbuzdulva a tiszafüredi kisipari szövetkezet dolgozói közül többen - a korabeli körülményeknek megfelelően, a szövetkezet párt- és gazdasági vezetésének támogatásával - úgy döntöttek, hogy tovább folytatják a csapatszervezést, és az év hátralévő részében még további helybeli és járásbeli szakági tornákon is indultak. így például az 1967 szeptemberében a KISZ és az MTS Járási Bizottsága által szervezett járási kézilabdatornán vagy a november 7-én rendezett ünnepi kézilabda villámtornán. Ezzel formálódott is az a csapat, amely a későbbi szakosztály magjának volt tekinthető. A szakosztály megszerveződése így 1967 végére, 1968 elejére tehető, amely szorosan összefügg a kézilabdapálya kialakításával is.95 * * A fiatalok ugyanis elhatározták, hogy a tárgyi feltételek megteremtésében maguk is részt vesznek. így az 1968-as bajnoki szezonra a tiszafüredi akkori Lenin úti sportpályán (a mai Szőlősi úti Lipcsey Elemér Sporttelepen) elkészült az akkori labdarúgópálya mögötti területen a salakos kézilabdapálya. 94 Nagy Sándor (születetett: Karcag, 1947.) visszaemlékezése 2013. június 10., saját gyűjtés F-215 füzet 12-19. oldal. 95 1967. november 11-től a MTS Tiszafüredi Járási Tanácsa mellett megalakult a Járási Kézilabda Szakszövetség is, melynek háromtagú elnökségét Nagy Sándor vezette. Erőfeszítéseik ellenére azonban járási szintű kézilabda bajnokságot nem sikerül szervezniük. Lásd erről: SZML SZMTVB TSB iratai, XXIII. 20.30. doboz, Vegyes iratok, szerződések, jelentések. AZ MTS Tiszafüredi Járási Tanácsa ülésének jegyzőkönyvei, 1969. március 26., A Kézilabda Szakszövetség beszámolója. 397 ! I
