Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Régészeti tanulmányok - Csányi Marietta: Kultikus tárgy Tószeg-Laposhalomról
Csányi Marietta Kultikus tárgy Tószeg-Laposhalomról Cseh János kollégánkat szeretném köszönteni ezzel a kis cikkel, melyben a Nagyrév-kultúra különleges kis kultikus tárgyát ismertetem - visszaemlékezve arra, hogy Jánost 1980-ban a Nagyrév-Zsidóhalom lelőhelyen végzett leletmentésen ismertem meg, melyen akkor régészhallgatóként vett részt. *** Az ezredforduló táján látogatóban voltunk dr. írás Mátyásnál, aki a szolnoki MÁV kórház fül-orr-gégészeti osztályának vezető főorvosa volt, közismert műgyűjtő. Otthonában neves festők, művészek alkotásait őrzi, de mint megtudtuk, néhány régészeti tárgy is található a gyűjteményében. Nyilvánvaló, hogy kollekciójának e darabjai keltették fel kíváncsiságomat elsősorban. Mikor az egyik tárgyat elővette, messziről úgy véltem, hogy a Nagyrév-kultúra kisméretű korsóját tartja a kezében. Közelebbről szemlélve azonban, nem kis meglepetés ért, mert az agyagtárgy nem a szokványos, 'tizenkettő egy tucat’ kis korsó volt, hanem tenyérben elférő, kis, madár alakú edényke, azaz aszkosz. Az aszkoszok állatalakot, leggyakrabban madarat szimbolizálnak, ezért egyszersmind az őskori madárkultusz tárgyi bizonyítékai is. Nálunk a kora bronzkorban tűnnek fel, Délkelet-Európával, illetve a Balkánnal fennálló kapcsolat jeleként.1 Kovács Tibort idézve: „Ez a legelvontabb madárábrázolás. Az európai, de főleg a Mediterráneum prehisztorikus kutatásában az askos meghatározása - (ki)öntő edény, nyakkal vagy excentrikusán elhelyezett nyílással,”2 írás doktor ajándékba kapta. Az ajándékozó elbeszélése szerint a Tószeg-laposhalmi teli-település közvetlen közelében álló házuk udvarán az 1969-70-es évben disznóólát építettek, közvetlenül a teli falánál; s az alapozás és a teli falának némi bolygatása közben akadtak a kis tárgyra. A találási körülmények hitelességét saját, a teli környékén tett tapasztalataink is alátámasztják. Ismerjük a világhírű teli szomorú történetét. A Szolnokról Tószegre vezető út építésekor már sokat megsemmisítettek az egykor óriási, mintegy 500x100-150 m kiterjedésű településhalomból,3 majd az 1930-as években, az út és a domb közti sávban kiosztott telkeken épült házak lakói portájukat folyamatosan a teli rovására bővítették. A tárgy datálására később rátérek, de azt előre kell bocsátani, hogy a teli-telep élete, ahogy a bronzkorral foglalkozó kutatók körében közismert, a kora bronzkortól a középső bronzkor végéig több régészeti korszakot ölel fel. Az udvaron zajló építkezéskor több réteget is megbolygathattak. A Bóna István és Stanczik Ilona vezetésével 1973-1974-ben végzett feltáráson, a 490 cm vastag rétegsorban az alábbi korszakokat különítették el a kutatók:-A telep legalján, 200 cm vastagságban a Nagyrév-kultúra leleteit tartalmazó települési szintek sorakoznak (XIII-XXIII. szint); 1 KOVÁCS, Tibor 1972. 2 KOVÁCS, Tibor 1972. 3 BÓNA, István 1992.101-felette mintegy 1 m vastagságban a Hatvan-kultúra települési szintjei, jellegzetes hatvani keramikával (VII-XII. szint);-a felette lévő négy települési szint Füzesabony B-C, Vatya ll-lll, Szőreg 4-5 korú leletanyagot tartalmazott (lll-VI. szint);-a telep életét a legfelső három települési szint zárja: Post-Füzesabony, Post-Vatya emlékanyaggal (Humusz és l-ll. szint).4 Ha a szóban forgó tárgy előkerülési körülményeit tekintjük, a kis tárgy több kultúrrétegből is származhatott, de mégis nagy bizonyossággal a legalsó, Nagyrév kultúra emlékanyagát tartalmazó lakószintek egyikéből kerülhetett ki. Az 1973-1974-es ásatáson arra is fény derült, hogy a ma álló lakóházak az alattuk lévő, közel két méter vastagságú nagyrévi rétegsor legfelső szintjén sorakoznak. A lelőkörülmények tehát tárgyunk nagyrévi eredetét látszanak igazolni. A tárgy leírása Kisméretű, fekete, fényezett felületű edényke, kissé elnagyolt megfogalmazásban stilizált madáralakot formáz, ezért - az ábrázolás témájának megfelelően - vertikálisan aszimmetrikus kiképzésű. Kihajló peremű, ívelt nyakú, díszítetlen darab. A hátrészt kis él hangsúlyozza, a nyak és a háti él találkozásánál méreteihez képest vaskos, vízszintes állású, felfüggesztésre is alkalmas fülecske található, nem középre, a tengelybe, hanem a háti éltől kissé oldalra helyezve. Elöl két kis bütyöklábon áll (az egyik csonka, kiegészített), hátul a kicsorbult „farokrészre” támaszkodik. Alja egyenesre simított. Az aszkosz masszív, vastag falú, így úszhatta meg szinte épségben a bolygatást. (1. kép a, b, c, d,; 2. kép a, b, c,) Bár a szóban forgó tárgy különleges forma, egyedi példány, a stílusjegyei alapján mégis teljes biztonsággal keltezhető. Az ívelt nyak, a kihajló perem, a háton vagy nyakban elhelyezkedő fül ezt a darabot a Nagyrév-kultúra korsóihoz teszi nagyon hasonlatossá. Elég egyetlen pillantást vetnünk a Márton Lajos-féle tószegi ásatásból származó edénycsoportra, mely a tószegi teli „nagyrévi pusztulási” rétegében került elő, hogy szemernyi kétségünk se legyen a kis aszkosz nagyrévi származása felől.5 (3. kép) A lelet tehát mind találási körülményei, mind stílusjegyei alapján biztosan sorolható a Nagyrév-kultúra körébe. A tárgyat először kézbe fogva azonban, meglepődésemet éppen ez a nyilvánvaló datálási lehetőség okozta, mivel a Nagyrév-kultúra leletegyütteseiben eddig egyetlen aszkoszt sem ismertem. A továbbiakban vázlatosan áttekintem a Magyarország területéről eddig ismert aszkoszokat, s csakis az aszkoszokat, ezúttal figyelmen kívül hagyva a minden bizonnyal hasonló hiedelmi háttérre visszavezethető 4 BÓNA István 1980.99.; STANCZIK Ilona 1980.65-76.; BÓNA, István 1992. 108-113. 5 BÓNA István 1980.90.12. kép. 77 1
