Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Kultúrtörténet - Szabó Géza: Kutatóúton az oszéteknél - a szénakaszálás ünnepe és a Zadaleszki Nana barlangja
SZABÓ GÉZA: KUTATÓÚTON AZ OSZÉTEKNÉL - A SZÉNAKASZÁLÁS ÜNNEPE ÉS A ZADALESZKI NANA BARLANGJA uborka, paprika, paradicsom, dinnye, nyári káposzta, krumpli, cékla, torma, kapor, söprűnek szánt cirok volt (14. tábla). De sok a gondozatlan kert: az idősebbek még művelik a földet, a fiatalabbak azonban már itt is városlakóként élnek. Aprójószág, tyúkok, kacsák, libák, pulykák is szép számmal voltak a házaknál, amikor ott jártam, akkor a tehenek csordája éppen a lapályon szélesen terülő, több ágra szakadó Uruh folyó egyik szigetén delelt. A tej házi feldolgozása általános, mint Lira Gotojeva elmondta, az ő családjában most is összegyűjtik a tej fölét, és azt hagyják kicsit megsavanyodni, mert akkor könnyebben lehet köpülni, úgy készítenek vajat belőle. Ő ma is a huszonhat éve meghalt szüleitől örökölt köpülővel készíti a vajat. Digor környékén jól látható és érezhető volt, hogy ott a hasonló fekvésű iron részeknél pár fokkal melegebb, egyben szárazabb mikroklíma van. A teljesen sík és kissé hullámosabb részeket egyaránt tartalmazó, a sztyeppe déli szélén a hegyek lábánál fekvő terület nagymértékben a mi Jászságunkhoz hasonló, növényzetében és az állatvilágában is alig van eltérés. Szinte ugyanazon kép fogadja az oda érkezőt - csak a távolban kéklő Mátra helyett a Kaukázussal. Ugyanazon terményeket lehet látni a szántókon, zöldségeket, gyümölcsöket a kertekben, de még a mezőkön is hasonló virágok virítanak. A középkori betelepülőink számára a hely kiválasztásánál valószínűleg az ismerős táj, ahol a megszokott életformát is folytatni lehetett, jelentős szerepet játszhatott.65 Ettől jelentősen eltér az a terület, ahova a XIII. századi tatár hordák pusztításai elől a hegyek közé költözők behúzódtak, mai nevén Digor-szoros. Mint a többi völgynél, a bejáratánál a sziklafalat itt is csak egy szűk kanyon töri át (15. tábla A). A keskeny, gyakran lavinák és kőomlások által rongált út a sziklafalba vájva kanyarog a zúgva rohanó Urszdon folyó felett. A régi kis híd csak pár méter hosszú, de 85 m magasan van, másutt pedig a hiányos, korhadt, a léptek alatt is recsegő-ropogó deszkák intettek óvatosságra... Mielőtt véget érne a szoros, a sziklafalból fakadó forrásnál egy kis kápolnaszerű épület tűnt elő, amelynek falán tábla hívta fel a figyelmet arra, hogy szokásaik szerint a szent helyre csak férfiak léphetnek be, akik ott mondják el ősi imáikat. Ehhez ott is elmaradhatatlan kellék a három egymásra helyezett töltött lepény, a pirog, a főtt hús és a vodka vagy annak korábbi helyi változata, az arak. A hatalmas kihelyezett perselybe mindenki legalább három fémpénzt dobott, a valamivel arrébb lévő, az útra kelőket is segítő Uasztürdzsi szobra előtt elhaladva pedig keresztet vetettek. A kereszténységben Szent Györggyel azonosított, az égi és a földi halandók világát összekötő lovas védelmező erejére itt különösen szükség van, hiszen ebben a völgyben az aszfaltozott út csak az elmúlt évben készült el. De már az is számos helyen megrepedt, leszakadt. A többinél keskenyebb, sziklásabb, mintegy 40 km hosszú völgy oldalát és végét hóhatár fölé emelkedő hegyek és gleccserek zárják le. Növényzet, élet szinte csak a folyó mentén, a sokszor függőleges sziklafalak alatti lejtőkön és kisebb teraszokon van. A mesterséges teraszok többségét még a bronzkorban, a Kőbán kultúra idején alakították ki. A szűkebb és a tágabb környezet is rendkívül gazdag régészeti és műemléki látnivalókban. A dombtetőn álló hatalmas kőoszlopok, sztélék, miként valószínűleg a bronzkortól a falu öregjeinek egykori tanácskozóhelyét, a 65 A Kárpát-medencében a jászok hegyvidéki és alföldi területen egyaránt megtelepedtek, ami felveti annak a kérdését is, hogy ez az egyes csoportjaik közötti etnikai, gazdálkodásbeli különbségeket is jelzi, vagy ennek a megosztottságnak a hátterében pusztán csak praktikusan a rendelkezésre álló szabad birtokok elhelyezkedése állt. nihászt kerítő kőtömbök, a középen lévő lapos asztalt körbevevő kisebb ülőkék is ritka egységben megőrződött emlékei a múltnak (17. tábla A). Valamivel magasabban Lezgor és Donifarsz inkább már műemléki látnivalókkal szolgál, ahol a középkori vár, lakótornyok és a halottak városán kívül még a régi alán katakomba is látható. Azonban a szemben lévő oldalon megbúvó kis falu, Zadaleszk máig megőrizte az ősanya szinte változatlan formában megtartott ünnepéhez (Задалескы Нанайы базрэггбон) kapcsolódó szertartásokat. A helyiek szerint ugyan csak az 1200-as évekig nyúlik vissza Nana tisztelete, aki a síkságon pusztító Aranyhorda csapatai elöl a jól védhető szoros egyik barlangjába menekített 31 gyereket. Azok felnőve összeházasodtak, és benépesítették a völgyet, hálás utódaik minden évben augusztus első szombatján emlékeznek Nanára, az ősanyára. Tiszteletének gyökerei azonban nyilvánvalóan az emlékezettel átfogható századoknál is régebbi időből erednek (15. tábla B-D). A többségében a férfiakhoz köthető ünnepek mellett ez kifejezetten a nőkről, lányokról szól. Három kiválasztott család készítette elő az ételeket, főzte az ünnepi sört és a pálinkánknál valamivel gyengébb arakot. A lakomára az egész falut meghívták - messze földről is sokan eljöttek. A tűzhely láncát a kisgyermekek homlokához érintve kivételesen a kiválasztott idős nő, a Nana áldotta meg az abban az évben született lányokat, valamint az új menyasszonyokat és az elé vitt ételeket, italokat is.66 Kivételesen ő imádkozott, kérte az égiek segítségét a gyerekek egészsége, jóléte, boldog jövője érdekében, s vette őket védelmébe. Anyák kérték, hogy járjon közbe ügyeik megoldásában, lányuk egészséges szülésében vagy távol lévő katonáskodó, tanuló fiúk védelmében.67 Az udvaron tablókon emlékeztek az elmúlt mintegy másfélszázad Nanáira, amiből jól látható, hogy személyében a nagycsalád női vezetőjének az afszin - агфсин szerepe öröklődött tovább (16. tábla A-B).68 Az utcán felállított sátrakban az egész falu számára tartott lakomán - igaz, külön asztaloknál - részt vehettek a fiatalabb férfiak, valamint a nők és a gyerekek is. A lakomát ezúttal is a legtekintélyesebb férfiaknál az asztalfőre ültetett legidősebb ember, a fündzsühisztar (фынджыхистар) és két segítője (дыккагхистагр, агртыккагхистаер) irányította a szigorú rendben elmondott imák és tósztok hosszú sorával. Az asztalokra nem ugyanazok a húsok kerültek. A teljességet jelképező három pirog mellé csak a fündzsühisztar asztalára helyeztek bikafejet, rajta a jobb lapockával, balra mellé az öt csigolyából álló nyakat, a „fiatalabb” hetvenesek elé a bordát, a fiatalokhoz pedig a lábszárat tálalták (16. tábla C). Pontosan úgy, ahogy az a bronzkori hagyományokat megőrzött Narteposzokban olvasható: „Mától fogva legyen az a szokás, hogy a legidősebbet a házban egy fejjel tiszteljék meg! Legyen ő a fejhez hasonlóan értelemmel megáldott! A nyelv pedig azt jelképezi, oktassa nyelvével a fiatalokat, maradjon a nevelőjük, hogy megfogadhassák minden szavát...”69 A levágott jobb fül ezúttal is a kiválasztott fiatalnak járt, természetesen az egy hörpintéssel felhajtott arak és a megfelelő áldás kíséretében. 66 Mint feljebb leírtam, ezt máskor - például az iráni népeknél az egyik legfontosabb: szénakaszálási ünnepen is - csak a kiválasztott férfi teheti meg. 67 ГУЛЕВ 2016.252. 68 КАЛОЕВ 2004.307. 69 KOVÁCS 2008.324. 453 ! I
