Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Kultúrtörténet - Szabó Géza: Kutatóúton az oszéteknél - a szénakaszálás ünnepe és a Zadaleszki Nana barlangja
TISICUM XXVI. pravoszlávoknak vallották magukat, számukra a kereszténység lényegében a Nartok világának továbbélése. Ennek ellenére például a közeli dombon a mai napig őrzik azt a szentélyüket is, ahova csak a nők járnak, a férfiak nem (12. tábla B). Ott a kis kalyiba előtt a bronzkori Kőbán kultúra hagyományait őrző kő asztal és egy embermagasságú, földbeásott, égnek meredő kőlap mutatja a szokások ősi eredetét. A kis nyeregtetős szentélyben a fal réseibe színes szalagokkal díszített, fából faragott lándzsákhoz hasonlító pálcákat tűztek. A polcokon pedig poharak, só, tülkök mutatják a hely folyamatos használatát. A lakoma a tervezett időpontban, délután két órakor a tisztás szélén álló nagyobb méretű, fedett, közösségi épületben kezdődött. Két hosszú asztalt terítettek meg, a nagyobbnál a legidősebbek ültek a fündzsühisztar vezetésével, előttük voltak a legfinomabb húsdarabok. Uasztürdzsi képe alatt az asztalfőn a trónusszerű karosszékében ülő fündzsühisztar előtt a szokásos módon három, egymáson kicsit félrehúzott kerek pirog volt a lapockával, a hájba tekert, nyárson pirított belsőségekkel (13. tábla C). Az első ima elmondásakor a jobb kezében italt, a bal kezében pedig ezt a szívet, májat, tüdőt tartalmazó nyársat (физонэгг) tartotta, úgy imádkozott. Szintén eléje került, s az áldozati bika feje is innen nézett a kétoldalt a padokon ülőkre. A húsoknak is pontos jelentése volt. A perzselt, főtt bikafej (cæp) az idősek bölcsességét, a fej bal oldalára helyezett nyak (баерзэгй) a mindennapok terheit viselő középkorúak erejét, a lapocka (уаен) a bőséget jelképezte. Arra is ügyeltek, hogy a hatodik és hetedik nyakcsigolya ne kerüljön az asztalra, mert az a farkasnak és Uarhagnak vagy a pásztornak járt.60 A felhalmozott italok között a reggel kóstolt, direkt a lakomára főzött sör, vodka és arak volt literszám, de zöldségek (uborka, paradicsom) valamint gyümölcsök: sárga- és görögdinnye, körte mellett egy apró, sárga, nagyon kemény húsú, gumis, de ízletes parasztbarack is az asztalra került. A másik, fele méretű asztalnál 7-8 fiatalabb férfi volt Kazbek Dulaev két oldalán, mi ketten vendégek már csak a legvégén kaptunk helyet, így nekünk a húsokból ezúttal inkább az inasabb darabok jutottak. Az öregek asztalához közülünk csak az és akkor mehetett, ha hívtak valakit. Amikor a fiatalok vezetőjét szólították, akkor levágták a koponyáról a borjú jobb fülét, és Kazbeknek nyújtották, hogy a többiekkel együtt figyeljen és tanuljon - természetesen járt mellé a tiszteleti pohárba csordulásig töltött, egy hörpintéssel felhajtott arak és a megfelelő áldás is: Légy éber! Idejében meghalld a fenyegető veszedelmet, s felkészülten várd, ha rád köszönt! Légy méltó arra, hogy az ifjúság legjobbjai példaképül válasszanak, mindig válaszolj a kérdéseikre! A veled egykorúak között terjedjen szabadon a jeles cselekedeteid híre, s a hátad mögött az emberek dicsérjenek a bátorságodért!”61 A lakoma alatt az öregek minden apró részletre ügyeltek, többször helyreigazították a fiatalabbakat, ez alól én sem voltam kivétel.62 Amikor a tiszteletemre mondták a tósztot, és én a saját poharamból akartam inni, azt azonnal kivették a kezemből, mert a tiszteleti poharat ők 60 ТУАЕВ 2016. 45. 61 KOVÁCS 2008.325. 62 Erről a segítőkész, de nagyon határozott odafigyelésről Szabó László is beszámolt (SZABÓ L. 2007.158.). jogosultak adni, amit aztán nekem újratöltve vissza kellett nyújtanom a fündzsühisztarnak. Később a fündzsühisztar jobb felől ülő segítője (дыккагхистагр)63 is nagyon szépen megfogalmazta, hogy biztos oka van annak, hogy engem az isteneik ide vezettek. Ha idevezettek, akkor pedig szeretettel kell, hogy fogadjanak. így az imák és köszöntők során nekem különösen sok tiszteleti poharat küldtek, amelyet - okulva hibámból - mindig fenékig kellett inni, mert óriási sértés lett volna, ha újratöltve egy tószt kíséretében nem nyújtom vissza. A számos ima és köszöntő során elfogyasztott arak meg is tette a hatását. Mikor az idősebbek már elmentek, a fiatalok között már kisebb villongások alakultak ki. Az egyikük kötözködni kezdett, hogy ezen a szent helyen nem szabad fényképezni, magnóra mondani a dolgokat, és mit képzelek, hogy ezeket le akarom írni. Közben a lakoma közelébe sem jöhető gyerekek kint az udvaron próbálgatták az erejüket, birkóztak egymással. Az asztal leszedésével még a lakoma nem ért véget: másnap újra összegyűltek, és a megmaradt ételeket, a húslében megfőzött gyomrot és beleket szétosztották a családok között. Az erőgyűjtés után az új hét pedig már az életet itt meghatározó szénakaszálás- és begyűjtés, a kemény munka ideje volt. Az indoiráni ősvallás élő gyakorlatának egy másik formájával egy újabb véletlen találkozás - vagy ugyancsak Uasztürdzsi segítségének köszönhetően - ismerkedhettem meg a hazai jászokkal a nyelvészeti adatok szerint a legszorosabb kapcsolatban álló digoroknál.64 Oszétia Nemzeti Tudományos Könyvtár Ritka Fondok Gyűjteményében а XIX. századi néprajzi és régészeti szakirodalmat kutattam, amikor véletlenül megütötte a fülemet egy ismerős településnév: Madzsar. A híres közéleti személyiség, koreográfus, színész és művész Zsorzs Gaszinov baráti kapcsolatai miatt éppen arról a településről keresett anyagokat, ahol annak idején Wosinsky is ásott. A gyors ismerkedés és barátkozás után meghívott a Digor-szorosba, az ősanya kultuszhoz kapcsolódó Zadaleszki Nana ünnepére. A mai, a hegyek lábánál fekvő Digor települést az Urszdon folyó partján csak 1852-ben telepítették be újra, így ásatások híján itt csak a környezet nyújt némi támpontot jászaink egykori életének megismeréséhez. A sztyeppe szélén, a Kaukázus lábánál lévő városka előtt hatalmas mező terül el jó minőségű feketefölddel, csernozjommal, rajta ismerős növényzet: kamilla, katáng, bogáncs - és már ott is megjelent a parlagfű. Az utak mentén nyárfasor, az utcákon hárs, dió, szilva, eperfa, az épületek előtt virágok: mályva, büdöske, a benti virágágyásokban pedig inkább rózsa, labdarózsa, szegfű, törökszekfű, őszirózsa tövek álltak. Az öreg, téglalap alaprajzú, 2-3 osztatú házaknál még látható az oszlopos, paticsos falszerkezet, az ívelt, egymásba fordított cserepekkel fedett tető pedig szinte mediterrán hangulatot áraszt. Általános, hogy az újabb épületeket a régivel szemben építették meg, és azokat fallal összekötve teljesen zárt, szőlőlugassal befuttatott átriumszerű részt alakítottak ki, ami mögött már csak a kert van. A kertekben kemény húsú, a rétesalmánkhoz hasonlóan savanykás nyári alma, cseresznye, meggy, kajszi, körte, birs, sárga és kék fosószilva, a kerítésnél ribizli, málna, szeder, mogyoró, komló és a nálunk nem termesztett, apró piros bogyójú kalina látható. Az ágyásokban csemegekukorica, bab, tök, 63 Digor дуккаг: második. 64 КАЛОЕВ 1996.102. 452
