Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Kultúrtörténet - Szabó Géza: Kutatóúton az oszéteknél - a szénakaszálás ünnepe és a Zadaleszki Nana barlangja
SZABÓ GÉZA: KUTATÓÚTON AZ OSZÉTEKNÉL - A SZÉNAKASZÁLÁS ÜNNEPE ÉS A ZADALESZKI NANA BARLANGJA körök támogatását idehaza és Oroszországban is csak igen mérsékelt módon sikerült elnyernie. Az előzetes tervben a Kaukázus két oldala és a Kaszpi-tenger melléke, Dagesztán mellett Örményország felkeresése is szerepelt.28 Az utóbbi helyett azonban a három és fél hónapra nyúlt út során többször megváltoztatott terv szerint a gróf inkább Ashabad, Buhara, Szamarkand meglátogatása mellett döntött. Türkmenisztán, Üzbegisztán sivatagából hazafelé átszelték Grúziát, majd Novorosszijszk és Moszkva érintése után a Szentpétervárra érkező Zichy Jenő grófot fogadta az orosz uralkodó, II. Miklós cár. A gondosan előkészített expedíció Budapestről 1895. április 30-án indult a szekszárdi apátplébános régész Wosinsky Mór, a kolozsvári egyetem két tudósa, Bálint Gábor nyelvész és a gyorsírásos naplót vezető Szádeczky-Kardoss Lajos, illetve a kaukázusi nyelveket ismerő, örmény származású Csellingerián Jakab részvételével. Vonatuk Lembergen keresztül a harmadik napon érkezett Odesszába, majd Novorosszijszkot, Krasznodart elhagyva a második hét végén már az Elbrusz északi oldalán folyó Kubán völgyében lakó kabardoknál gyűjtöttek. Wosinsky feladata volt a tervezett ásatások megvalósítása és felvételek készítése a magukkal cipelt fényképezőgéppel. A temetkezési szokásokról, a viseletről, a gazdálkodásról készített felvételek nemcsak a magyar, a kaukázusi népek kutatása szempontjából is pótolhatatlan értékeket jelentenek (1. tábla A-C). Az expedíció célja a többek által is emlegetett Madzsar nevű település megtalálása volt a síkság belsejében. A név alapján magyar vonatkozásúnak tartott településről, melynek akkoriban még láthatóak voltak épületei, illetve falmaradványai, először a szikszói születésű, orosz szolgálatba szegődött huszártiszt, Turkolly Sámuel tudósított egy 1725-ben hazaküldött levélben. Zichyék azonban alig találtak valamit: a XIX. század végére már mindent széthordták, a település helyét növényzet takarta, sőt még a terület neve is megváltozott. Wosinsky Mór azonban térkép nélkül is jó érzékkel határozta meg a mai Buggyonovszk város közelében azt a helyet, ahol a sokat emlegetett egykori település lehetett. Hiába kérték, a feltárásokra a hivatalos engedélyt a korábbi ígéretek ellenére sem kapták meg, így hát felfogadott emberekkel 1895. május 22-24. között egy örmény gazda szőlőskertjében húzták meg kutatóárkaikat.29 A helyszínről fotókat, vázlatokat készítettek, hiszen jelentős kutatástörténeti esemény volt ez: az első magyar régészeti ásatás orosz földön! A feltárás azonban akkor és ott nem a várt eredményt hozta: a kék zománcos téglák az Aranyhorda korabeli város falaihoz tartoztak, és az ásatás helyszínén később sem találtak a magyarság őstörténetéhez kapcsolható emlékeket (2. tábla B). A Kuma völgyéből visszafordulva a kutatóút következő fontosabb szakasza május végén már a magyarországi jászok őshazáját, a mai Oszétiát (Észak-Őszét Alán Köztársaság) és az azzal szomszédos területeket érintette. Az expedíció tagjainak figyelme mindenre kiterjedt: a településszerkezet, a házak, a házbelsők, a férfi- és női viseletek, a szokások leírása, fotózása mellett folyamatosan gyűjtötték a 28 Az utazás eseményei részletesen követhetők Szádeczky-Kardoss Lajos eredetileg gyorsírással készült naplója alapján, melynek átírt, teljes szövegét az expedíció után több mint száz évvel Schelken Pálma adta közre. SZÁDECZKY-KARDOSS 2000. 29 SZÁDECZKY-KARDOSS 2000.92-95. tárgyakat is. Mint azt maga Zichy is megfogalmazta: „...ezzel óhajtottam alapját vetni hazai múzeumunkban is egy kaukázusi osztálynak, amely ma minden európai gyűjteménynek oly fontos és nehezen egybeállítható alkotó része.”30 Európa figyelmét a rézkortól újabb és újabb hullámokban érkező népcsoportok Kaukázusig követhető régészeti hagyatéka vonzotta a területre. Különösen az oszétoknál őrződtek meg a bronzkorig követhető szokások, díszítőelemek. A bronzkori Kőbán kultúra és a szkíta-szarmata anyagi kultúra továbbélése, ugyanakkor itt a Kis- és Közép-Ázsia, valamint az Altáj felé is mutató kapcsolatok rendszere miatt az évezredek alatt egyedülálló fontosságú csomópont alakult ki.31 Az európai utazók például már a XIX. században sem kis meglepetéssel tapasztalták a hasonlóságot a földművelés területén a német és az őszét dzibirnek (дзыбыр) nevezett könnyűeke között (3. tábla G-l).32 Számos eszköznek még a megnevezése is egyezett, sőt a hegylakó oszétek között a komlóval főzött ünnepi sört is a német fülnek ismerős alut, aluton (аглутон) szóval illették.33 A nyelvi kapcsolat az indoeurópai nyelvek indoiráni ágával, az oszétek nartokról szóló nemzeti eposzának Angliáig megfigyelhető párhuzamai mind arra mutattak, hogy a Zichy-expedíció által is érintett kaukázusi rész Európa őstörténetének egyik kulcsfontosságú területe. Mivel az archaikus elemek a Kaukázus középső részein különösen jól fennmaradtak, a kutatók többsége arra gondolt, hogy ezek az indoeurópai kultúrkör keleti terjeszkedésének a hegyek között elzárva kivételesen jól megőrződött maradványai.34 Az utóbbi évek kutatásai azonban egyre több érvet hoznak fel amellett, hogy valójában ez nem egy, a feltételezett nyelvtörténeti fejlődés alapján kialakuló végpont, hanem a különböző réz- és bronzfegyverek, -ékszerek alapján jól követhető régészeti tárgyak elterjedéséhez hasonlóan kiindulópontja számos, Európát érintő változásnak. Az öreg kontinens népeinek olyan évezredeken át újabb és újabb hullámokban való kulturális és etnikai felülrétegződésének tanúbizonysága, mint amihez hasonló folyamatok napjainkban ismét különös erővel hatnak területünkre.35 30 Zichy 1897. XLVI. 31 DER KAUKASUS... 2015. 32 ZICHY 1897.298.; КАЛОЕВ 1973.13-14. 33 Abajev a Skandináviáig hasonló módon sör jelentéssel elterjedt szóban látta az oszétek indoeurópai kapcsolatainak egyik fontos bizonyítékát (АБАЕВ 1949.338-347.). Azonban mint arra ő maga is felhívta figyelmet, az аглутон az ősi időkben készített különleges, egyes adatok szerint hússal főzött sör alapú ital volt (КАЛОЕВ 2004.156.), amit a Nart-eposzokban például Acamaz és a szépséges Agunda lakodalmán szolgáltak fel (1 lapTM: Ацшмагзагмаг Ary ындаг-рагсугъд). A felszolgált italok között külön említik az erős rangot (ронг) és a barnasört (бэггэгны). Sajnos sem az orosz, sem a szemmel láthatóan az alapján készült magyar fordítások nem tükrözik ezeket a látszólag csak árnyalatnyi, de az italok története szempontjából rendkívül fontos különbségeket (KOVÁCS 2008.265.; ISTVÁNOVITS - KULCSÁR 2009.252.). A nagyobb mennyiségben ivott sörre a Nart-eposzokban mintegy másféltucatszor - és a mai gyakorlatban is inkább - а баггагны szót használják (НАРТЫ; КАЛОЕВ 2004. 156.; БЕДОЕВА 2014.15- 18.), ami minőségét illetően inkább a brew kategóriájú barna sörökhöz áll közelebb. A hétköznapi gyakorlatban a sör megnevezésére a két szó jelentése mára már egybemosódott, gyakran szinonimaként használják (SZABÓ 1989.). 34 DUMÉZIL 1986.131. 35 SZABÓ G. 2016. 447
