Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Kultúrtörténet - Szabó Géza: Kutatóúton az oszéteknél - a szénakaszálás ünnepe és a Zadaleszki Nana barlangja
Szabó Géza Kutatóúton az oszéteknél - a szénakaszálás ünnepe és a Zadaleszki Nana barlangja A Kaukázus számos, az európai őstörténetet is meghatározó mítosz kiindulópontja. Az oszétek indoiráni ősvallást és társadalmat tükröző Narteposzainak motívumai Arthur király lovagjai, a germán és a skandináv népek mondavilágában ugyanúgy megtalálhatók, mint a finnek Kalevalájában vagy az etruszk hagyományokban.1 Az Európát és Ázsiát elválasztó hegység északi oldalának szűk bejáratú völgyeiben már a kőkor végétől kezdve a sztyeppéi népek újabb és újabb hullámai elől menekülő törzsek húzódtak meg, a sík részeken pedig egymást váltották a hódítók újabb és újabb hullámai.2 így alakult ki az a rendkívül vegyes összetételű népesség, amely a területet ma jellemzi, s amely annyi összetűzést okoz még napjainkban is. Ez a sokrétű történeti és etnikai háttér azonban páratlan lehetőséget kínál a kutatók számára. A mai Észak-Oszétia-Alánia Köztársaság területén például a szarmata és alán törzsek ivadékai máig szinte változatlanul őrzik több ezer éves szokásaikat és nyelvüket.3 Itt élő, megszólaló, megkérdezhető napi gyakorlat az, ami nálunk sokszor csak az ásatásokon előkerülő holt tárgyakban fogható meg. De nemcsak a régészeti leletek értelmezése, hanem a hazai jászok története, mentalitása is sokkal jobban megismerhető és megérthető ebben a közegben.4 Az oszéteknél évezredeken át megőrzött indoiráni gyökerű rítusok segíthetik az európai és a hazai kereszténység mögött felsejlő pogány hagyományok megértését is. Szabó László már korábban felvetette, hogy az őskori-ókori lakomák rítusa folytatódott megszentelt jelentéssel az úrvacsorában, az utolsó vacsorában.5 Gondolatmenetét folytatva óhatatlanul felmerül, hogy a kereszténységben Szent László és az augusztus hónapnak is nevet adó Nagyboldogasszony kultusza mögött hasonló keleti, pogány kori hagyományok rejtőzhetnek. A jászok népe a Kaukázus északi lábától a tatárok elől menekült a XIII. században nyugatra, és egy részük a kunokhoz csapódva Magyarországon telepedett le. A falvaikat feltáró Selmeczi László ásatásai és az okleveles adatok, megőrzött hagyományaik a töredékes adatok ellenére is egyöntetűen arra mutatnak, hogy állatállományuk jelentős, földművelésük fejlett volt.6 Egy 1422-ben Budán keltezett oklevél hátuljára írt, és csak 1957-ben előkerült legkorábbi nyelvemlékük szerint a jászok az oszétek digor nyelvjárását beszélték, amit Oszétia öt fő völgyének már csak egyikében ismernek, a többiben az iront beszélik. 1 DUMÉZIL 1986.; LITTLETON - MALCOR 2005. 2 КАЛОЕВ 2004.; БЗАРОВ 1993.; КОЗАЕВ 2012. 3 АБАЕВ 1949. 4 A régészeti párhuzamok feltárásáról főleg Selmeczi László, a helyszíni néprajzi-történeti kutatásaik eredményeiről Szabó László és Szabó István írtak több munkájukban is. SELMECZI 2005., 2012.; SZABÓ 1.1989.; SZABÓ I. - SZABÓ L. 1989.; SZABÓ L. 2001. és 2007. 5 SZABÓ L. 2007.141. 6 SELMECZI 2005.101-120. Az indoiráni népek csoportjába tartozó jászok őshazájában több magyar kutató is járt már,7 ezek egyik korai előfutára volt 1895-ben az első Zichy-expedíció. Kései utódként ennek nyomait követve 2016. július 12. és augusztus 16. között régészeti és néprajzi párhuzamok után kutatva sikerült bejárni a Kaukázus két oldalát Grúzia és Észak-Oszétia területén. A mintegy 18.000 terepi fotót, számos video- és hangfelvételt, terjedelmes jegyzetanyagot eredményező kutatóútra a nyári szabadságom alatt került sor. A Kaukázus északi oldalán futó szakaszát Oszétia nemzeti költője, Muzafer Dzaszohov és családja meghívására és személyes vendégeként járhattam végig.8 A nehezen és csak az utolsó pillanatban megszerzett engedélyek után sikerült a Grúz Hadiutat követve belépni Oszétiába. Ott a tanulmányút a vártnál is sikeresebb volt, meglepetésekben, tapasztalatokban és új szakmai kapcsolatokban egyaránt bővelkedett. A Kurtatinszkiszorosban fekvő Lac hegyi faluban elakadt autónk mentésében segítő Kazbek Dulaevről például kiderült, hogy családalapító őse magyar volt, akit a tatárok 1653-as betörésükkor hurcoltak magukkal.9 Új ismerősünknek meggyőződése volt, hogy személyesen Uasztürdzsi állította éppen az ő háza elé az útakadályt, hogy ne tudjunk továbbmenni.10 A megható találkozásnak is szerepe volt abban, hogy ebben a faluban hamar befogadtak, sőt földet és feleséget is ígértek. Csak a kálimmal gyűlt meg a bajom, amihez a meglévő három lovam mellé még sokat kellett volna gyűjteni, hogy kilegyen a menyasszonyért járó másfélszáz állatot számláló ménes... Hasonló meglepetés volt, amikor Vlagyikavkázban a Nemzeti Tudományos Könyvtár Ritka Fondok Gyűjteményében kiderült, hogy az ott dolgozó Tatjana Túriévá gyermekkorában Magyarországon élt, mert katonatiszt édesapja ott szolgált - ráadásul rögtön közös ismerősöket is találtunk. A látszólag nagy távolság ellenére újra és újra rá kellett döbbeni, hogy a jászok egykori és mai hazája nincs is olyan 7 Sajnos a tényleges terepi munkára csak kevés kutatónknak volt lehetősége, s ezt nem pótolhatják a már rendszeresnek és gyakorinak mondható testvérdelegációs látogatások sem, mint amilyen legutóbb az „Alán nyomok” 2016-os nemzetközi nyári egyetem programjai voltak, ahol szintén népes hivatalos jászsági delegáció vett részt. 8 A hazája határain túl is közismert író, szerkesztő Balassi -ford ításaiért 2015- ben Budapesten vehette át a Balassi-szablya nemzetközi irodalmi díjat. Utána a szervezők régi vágyát is teljesítették, ellátogathatott Jászberénybe, és megnézhette Lehel kürtjét, amelynek legendáját egyik művében már korábban feldolgozta. Ezen az úton találkozhatott közel negyven éve nem látott magyar barátjával is, édesapámmal és keresztlányával, húgommal. Meghívása e régi barátságnak és családi kapcsolatnak is szólt. 9 Ez nagyjából egybeesik azokkal a Kaukázusban látott török kori, magyarországi eredetű szablyákra vonatkozó adatokkal is, amelyeket a Zichy-expedíció naplójából ismerünk. SZÁDECZKY-KARDOSS 2000.96-98. 10 Muzafer Dzaszohovnak és családjának, valamint Tamerlan Tehov újságírónak, a legtöbb utamon kísérő és a gépkocsit vezető Vladimir Kunduhovnak ezúton külön is szeretném megköszönni segítségét, hogy a nehéz közlekedési lehetőségek ellenére Oszétia számos településére eljuthattam. 445
