Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)

Néprajz - Benedek Csaba: Református klenódiumok Jász-Nagykun-Szolnok megyében

TISICUM XXVI.

8. kép - A törökszentmiklósi aranyozott ezüst hólyagos kehely (1732)

10. kép - A tiszaugi ónkehely (1737)

9. kép - A kenderesi hólyagos mintájú kehely (1745) 11. kép - A tiszainokai kehely (1749)

s mindkettőt Büttösi György debreceni ötvösmester készítette, mégis néhány eltérés látható rajtuk: nóduszaik eltérőek, és díszítésük sem azonos.15 A fentieken kívül két ilyen hólyagos kehellyel rendelkezik még Kunmadaras (1733 és 1793) és eggyel Kunhegyes (1804) gyülekezete is.

Ahogy a népi kultúrában más területen, így az úrasztali edényeknél is sokszor több stílus jegyei is keverednek a tárgyakon. Páratlan darab megyénkben a „szegények ezüstjéből” 1737-ben készült tiszaugi ónkehely. (10. kép) Szintén egyedi egy másik tiszazugi településen, Tiszainokán található sárgaréz kehely, melyen ez olvasható: „Az Inokai Helvetika Confesion Lévő Ekklesiájé A 1749”. (11. kép)

15 Lásd: P. SZALAY Emőke 2018.402^03., 411., 459.

Számos esetben családi tragédia indukálja a klenódiumok adományozását. Karcagon az I. világháborúban hősi halált halt Iványi Nagy István emlékezetére 1937-ben adományozott a család úrasztali kelyhet a gyülekezetnek, mely a tetejével együtt urnára emlékeztet. (12. kép)

A II. világháború után a paraszti kultúra hanyatlásával, a közösségek erodálódásával egyenes arányban nőtt református gyülekezeteinkben az egyénekre jellemző, sokszor nem a közösség értékítéletét, ízlését tükröző ivóedények (és más úrasztali klenódiumok) száma.