Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Történelem - Kóródi Lenke: A cigány lakosság felemelkedésének elősegítése államigazgatási eszközökkel. Öcsöd nagyközség tapasztalatainak, gyakorlatának összegzése 1962 és 1983 között
Kóródi Lenke A cigány lakosság felemelkedésének elősegítése államigazgatási eszközökkel. Öcsöd nagyközség tapasztalatainak, gyakorlatának összegzése 1962 és 1983 között* „Nekünk kell megváltani magunkat, Álmaink világa ez a világ.” Bari Károly A cigányságnak nincs történelme, csupán története van. A Kr. u. V-VI. század táján indult el Észak-lndiából egy maroknyi embercsoport. Némi perzsiai, örményországi, balkáni pihenő után a középkor végén eljutottak Európa valamennyi országába, így Magyarországra is. A törzsi-nemzetségi szervezettség szintjén álltak, parasztközösségeik még a vándorlás kezdetén leszakadtak. A többiek nem értvén a földműveléshez, letelepedni sem tudtak, gyűjtögetésből tartották fenn magukat. A feudális társadalom zárt hierarchiája nem fogadta be őket: kezdeti megtűrt státuszuk az évszázadok folyamán üldözött állapottá alakult. Viszonylag keveset tudunk múltjukról, s azt a keveset is gyakran rosszul. Ahhoz, hogy jelenüket, társadalmunkba való beilleszkedésük nehézségeit megérthessük és megismerhessük, ismernünk kell múltjukat is. A hazánkban élő cigány lakosság nem nemzetiség, hanem társadalmunk osztályszerkezetében számottevő szociális és kulturális elmaradottságot magán viselő etnikai csoport. Az MSZMP KB Politikai Bizottságának 1961. június 20-i határozata rendelkezett először arról, hogy nem elkülöníteni kell őket, hanem ellenkezőleg - meg kell teremteni a lehetőséget és a feltételeket a társadalomba való szerves beilleszkedésükhöz. Célom:- bemutatni Öcsöd nagyközség cigány lakosságának múltját és jelenét, kiemelve az utóbbi két évtizedben az életmódjukban bekövetkezett pozitív irányú gyökeres változásokat;- vizsgálni, hogy községünk párt- és állami szervei, az oktatási, művelődési és egészségügyi intézmények, szervezetek milyen intézkedéseket tettek a központi rendelkezések végrehajtásaként a helyi cigány lakosság beilleszkedésének elősegítéséért;- összegezni az eddigi gyakorlatot és a tapasztalatokat;- értékelni az elért eredményeket, ezek alapján javaslatot adni a további munkához a gyorsabb felzárkózás érdekében. * A kézirat 1984-ben készült szakdolgozatként az Államigazgatási Főiskolán. Bár az azóta eltelt évtizedek gyökeres fordulatokat hoztak a vizsgált népcsoport életében, mégis a közlése mellett döntöttünk, mivel pontos állapotrajzot nyújt az öcsödi cigányság helyzetéről az 1980-as évek közepén, mely a további kutatások alapjául szolgálhat (a szerk. biz. megjegyzése). Öcsöd nagyközség bemutatása Öcsöd földrajzi helyzetét tekintve az Alföld középső részén, a Nagykunság és a Békés-Csongrádi löszhát találkozásánál helyezkedik el. A település a Hármas-Körös jobb és bal partján fekszik. Területét a Hármas- Körös holtágai és lefűződései szabdalják keresztül. A község területén már Kr. e. Ill—II. évezredben is éltek emberek. Az első írásos emlék 1138-ból való, de akkor a települést még Babicza néven említi az írás (napjainkban egy külterületi egység neve). Jelenlegi nevén a községről a Váradi Regestrumban található említés, mely az 1202-1235 közötti időre tehető. A község jelenlegi helyén 1714-ben települtek meg ismét emberek, előtte többször elnéptelenedett, majd újratelepült. Az akkori lakosság számára kedvező volt, hogy évszázadok folyamán soha, egy pillanatig sem voltak jobbágysorban. A lakosság a kiterjedt határban - melyhez hozzátartozott a jelenlegi szomszédos települések határának nagy része is - állattenyésztéssel és halászattal foglalkozott. A mezőgazdaságnak jelenleg is meghatározó szerepe van a lakosság megélhetésében. Közigazgatásilag 1950. január 30-ig Békés megyéhez, ettől az időtől kezdve Szolnok megyéhez tartozik. 1971-től nagyközség, a településhálózat fejlesztési-koncepció szerint részleges alsófokú központ. Öcsöd lakosságszáma a következőként alakult: 1. táblázat év lakónépesség összesen (fő) ebből cigány (fő) % 1962 6.414 224 3,5 1970 5.621 282 5,0 1975 5.223 285 5,5 1979 4.983 266 СО LO 1980 4.978 282 5,6 1983 4.799 299 6,2 369
