Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Történelem - Csönge Attila: Ki volt Szolnok városrendezési tervének atyja?
TISICUM XXVI. munkára teljes mértékben megfelelt, [..] határozott a képviselőtestület a rendelkező rész szerint.”91 Arról, hogy az 1946-os terveknek 1939-ben bármilyen előzménye lett volna, nyilvánosan egy szó sem esett. Mégis egyértelmű, hogy azért készülhetett el a háború után a vidéki városok közül elsőként épp Szolnokon városrendezési terv, mert már kész tervekből dolgoztak, azokat csak módosítani kellett. És amikor 1946 augusztusában arról döntött a közgyűlés, hogy a terveket közszemlére kell tenni, azért ismertette azokat épp Bajor József - ekkor már vitézi cím nélkül - a Tiszavidék hasábjain, mert főbb célkitűzéseit ő határozta meg évekkel korábban, a témát ő ismerte legjobban. Az 1948-ban a Kulturális Napok keretében megjelent Vándortűz c. kiadványban ugyancsak Bajor József írt cikket Szolnok és a városrendezési terv címmel, melyben olykor szinte szóról-szóra egyező mondatokat idézett önmagától, az alföldi városok lakosságát összevető elemzéseiből." Nem egyszerűen arról van szó, hogy Papp Imre egyesítette szakmai tapasztalatát a helyi adottságokkal, a vágyakban és gondolatokban megfogalmazódott városrendezési kezdeményezésekkel, hanem arról, hogy a Papp Imre nevével fémjelzett terv lényeges célkitűzései nem Papp Imre saját elgondolásai voltak, hanem vitéz Bajor József 1939- es terveinek 1946-osra fazonírozott, a szerző nevét kicserélő változatai. Egykorú szemtanúként valószínűleg Kaposvári Gyula is tudta az igazat, de az adott kor politikai légkörében azt nem írhatta le. Épp ellenkezőleg, neki is Papp Imre és az őt felkérő kommunista polgármester szerepét kellett hangsúlyoznia, nekik ítélve a városrendezési terv kidolgozásának dicsőségét. Bár a városrendezés köré már 1945-től féligazságokon alapuló hamis legendát szőttek, ez nemcsak a polgármester egyéni hiúságának és politikai haszonszerzésének tudható be, hanem egyúttal az adott kor viszonyaival számoló józan megfontolás is lehetett. Az 1945 utáni években kétségtelenül hátrányt jelenthetett volna egy városfejlesztési terv esetén a Horthy-kori előzményeket hangsúlyozni, feltéve, hogy az ember minisztériumi jóváhagyást és állami támogatást szeretett volna kapni az elképzeléseire. Másrészt az előzmények elhallgatásán és a tervekkel járó dicsőség kisajátításán túl az is fontos aspektusa a történetnek, hogy az újdonsült kommunista vezetés nem akarta újból feltalálni a spanyolviaszt, és nem forgatta fel fenekestül a korábbi, jól kidolgozott terveket, például a lakóövezet közepére helyezve egy ipari üzemet, vagy megvalósíthatatlan, grandiózus terveket vizionálva, hanem amit egyszer már jól elkészítettek, azt maradéktalanul átvették, és csak a bombázások okozta romeltakarítás szükségleteihez és a kor szóhasználatához igazították az újként felmutatott terveket. Feltételezhető, hogy hasonló városrendezési terveket minden jelentősebb város készített a háború után, és nagyon valószínű, hogy ezeknek ugyanígy lehettek Horthy-korszakbeli előképei. Valószínű, hogy ez utóbbit máshol sem hangsúlyozták, ellenben elkészülésükből mindenhol 98 MNL JNSZML V. 472. Szolnok kgy. jzkv. 14554/1947. 99 BAJOR József 1948.11-16. politikai tőkét kovácsolhattak az új városvezetők. Ami viszont biztos, hogy az ekkor megalkotott városrendezési tervek évtizedekre meghatározták a későbbi, szocialista kori városfejlődést, és még a mai állapotokban is visszatükröződnek. „...az egyre élesedő osztályharcban” A Rákosi-rendszer évei Történetünk zárásaként nézzük meg, hogyan alakult Bajor József élete az elkövetkező években. Tudjuk, hogy sem a háború előtt, sem utána nem volt tagja egyetlen pártnak sem. Utóbbi a háború utáni években értelemszerűen komoly hátrányt jelentett az érvényesülésben, melyen nem enyhített az 1945-től kötelező szakszervezeti tagság avagy az sem, hogy 1949-ben elvégzett egy alapfokú, vélhetően szintén kötelező jellegű politikai szemináriumot. Sőt, a korabeli politikai légkörben az érvényesülésen túl a puszta státuszban maradása is kétségessé vált. Ennek alátámasztására elegendő idéznünk az 1951-es káderfejlesztési tervből: „dolgozó népünk lépésrőllépésre építette ki az új szocialista társadalmi rendet, melyben felszámolta a nagy úri és tőkés osztály kivételes uralmát. [...] szükségessé vált az államigazgatás területén is dolgozók vegyék kezükbe az államigazgatás irányítását. [...] biztosítja, hogy az új szocialista államban a dolgozók ügyét a dolgozók intézzék. [...] az egyre élesedő osztályharcban fokozottabb mértékben biztosítja a proletariátus funkcióit. [...] szükséges, hogy [...] jó szakmai és politikai kárdereket neveljünk, [...] A még előforduló régi, nem megbízható igazgatási munkaerők tervszerű leváltásával és azok helyét fiatal, politikailag fejlett harcos káderek beállításával pótoljuk, akik hűen követik pártunkat”.'00 Ezen osztályharccal megideologizált tisztogató munka eredményét egy 1955-ös jelentés így foglalta össze: „Amíg a régi apparátusban döntő módon a munkásosztálytól és a dolgozó parasztságtól idegen osztályelemek foglaltak helyet, most az apparátus közel 60%-a munkás, 30%-a pedig paraszt-származású. Ez a szociális összetétel kifejezi az igazgatási apparátus helyes irányban való alakulását. Szakigazgatási szerveink dolgozóinak több mint fele párttag.”'0' Pártonkívüliként az ő előéletével és származásával a Rákosi-rendszer akár Bajor Józseffel is kíméletlenül elbánhatott volna. Az, hogy nem így történt, egyértelműen annak bizonyítéka, hogy munkájára, szaktudására a városrendezés megvalósítása során felbecsülhetetlenül nagy szüksége volt Szolnoknak. Általános megítélése miatt ugyanakkor sorozatos retorziók érték. Erre ékes példaként említhető azon 1949-es eset, amikor a belügy- és pénzügyminisztérium személyzeti osztályának képviselői, valamint a Magyar Dolgozók Pártja megyebizottságának egy tagja határoztak arról, kinek számítják be szabadpályán töltött éveit a fizetési fokozatába. Bajor József esetében feljegyezték: „Nem szolgált rá sem múltbeli, sem 100 101 * 100 MNL JNSZML XXIII. 19. Szolnok MTVB Személyzeti Osztály közig. ir. 1950- 1951.17. rsz. Káderfejlesztési tervek, 1951. március 13. 101 MNL JNSZML XXIII. 602. Szolnok Városi Tanács VB jegyzőkönyve, 1955. júniusi. 364
