Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Történelem - Tolnay Gábor: A Jász-Nagykun-Szolnok megyei birtokszerkezet változásai
TISICUM XXVI. A földadó alá nem eső terület emelkedett a kategóriában. Ide a gazdaságok csakugyan hasznavehetetlen területei tartoznak. A növekedés 1,6%, ami 15 ezer (!) kát. holdat jelent. d. Nagygazdaságok A gazdaságok összes kategóriái közül az 1.000 kát. hold feletti nagygazdaságok legszegényebbek szántóföldben. A kategórián belüli részesedésük 1895-ben 62,9%, 1935-ben 68,6%. A szántón belül a terület 23,4%-át mondhatták magukénak 1895-ben és 9,88%-át (!) 1935-ben. Ez már a tényleges számokban is jelentős csökkenést jelent: 1895-ben 133.702 kát. holddal szemben 1935-ben 67.523 kát. hold áll. E kategória második helyén mindkét időpontban a legelő áll (22,4% és 17,7%). Ez a réttel csak erőteljesebbé válik, amikor a tényleges érték 66.430 kát. hold 1895-ben és 40.168 kát. hold 1935-ben. Jelentős szerepe az erdőnek és a nádasnak még együttesen is megmutatkozik. 1895-ben 3.448 kát. hold, 1935-ben 2.091 kát. hold (1,63% és 1,9%). A földadó alá nem eső terület jelentős csökkenése érdemel még említést, bár ez csak viszonylagos emelkedést jelent. Összefoglalva: megyénk művelési ágainak az egyes gazdaságkategóriákban elfoglalt szerepét azzal jellemezhetjük, hogy a szántó és a rét a törpe- és még inkább a kisgazdaságok területében szerepel legnagyobb arányban, a középgazdaságokéban már jóval gyengébben, a nagygazdaságokéban egészen gyenge. A kertről és a szőlőről ugyanezt mondhatjuk, azzal a különbséggel, hogy e két művelési ág nem a kis-, hanem a törpegazdaságokban foglalt el nagyobb szerepet. Éppen fordítottját mutatja ennek a nádas és legelő, de mindenekfölött az erdő, mely a törpegazdaságok területének elenyésző töredékét teszi, vármegyénkben nem volt jelentős. Néhány következtetés Nem feltétlenül szükséges, hogy a krónikás minden történeti, gazdasági tényből, jelenségből külön-külön következtetéseket, általánosításokat fogalmazzon meg akkor, amikor azok jó része önmagáért beszél. Ennek ellenére van néhány olyan jelenség, amely túlmutat vármegyénk határán, így újbóli megfogalmazásuk nem tűnhet feleslegesnek.57 A vármegye mezőgazdaságában is megindult a tőkés átalakulás. Ezt bizonyították a következő jelenségek: 1. A szántóterület aránya 65,7%-ról 75,2%-ra növekedett - zömmel rét és a legelő vesztett teret ennek következtében. 2. A legelők kikerültek a feudális nagybirtokok kezeléséből, zömmel felosztásra kerültek - főleg a Nagyatádi-féle földreform végrehajtása során történő intézkedések eredményeként. 57 GUNST Péter (szerte.) 1998.137. 3. A legeltető állattartás visszaszorult. Ennek csak külső jele volt az, hogy a rét és a legelő együttes területi aránya 26,2%-ról 16,2%-ra csökkent, ami nagyjából azonos a szántóföld területének növekedési arányával, így azután egyes gazdaságok lassanként áttértek a rideg állattartásról az istállózó állattenyésztésre. 4. A szerves trágyázás mellett növekedett a műtrágyázott terület is, ha nem is a kívánt mértékben. Adatok vannak arra is, hogy az istállótrágya kezelésére helyenként a legmodernebb elveket és gyakorlatot alkalmazták.58 5. Egyértelműen meghonosodott megyénkben a vetésforgó alkalmazása, nyomásos gazdálkodást csak elvétve találunk. 6. Növekedett ugyan a gazdaságok technikai bázisa, de ez megnyugtató képet csak a 20 kát. hold feletti gazdaságok esetében mutatott Az ekesűrűség mutatója viszont csak az 50 kát. hold feletti üzemek esetében haladta meg az „egy gazdaság, egy eke” átlagot. 7. A tőkés agrárfejlődés mutatójaként szokták számon tartani a földbérletek növekedését és vele párhuzamosan a kis- és középparasztság kiszorulását a bérletből. Ez vármegyénkben nem ilyen egyértelmű a következők miatt: a. Tény, hogy vármegyénkben is megjelent a tőkés bérlet és vele együtt a tőkés bérlő. A bérlők száma 1.226-ról 12.197-re, míg a haszonbérelt terület 102.805 kát. holdról 241.862 kát. holdra emelkedett. Ez önmagában is jelentős növekedés. b. A100 kát. holdnál nagyobb bérlet tette ki a felét az összes bérletnek. Ez is azt bizonyítja, hogy valóban megjelent a tőkés nagybérlő és nagybérlet a megyében. c. Felismerhető az a tendencia, hogy a földbirtokosok kezéből igyekeznek kivenni a földet - ha csak bérlet formájában is, - és a bérlők ezen teremtik meg a gazdálkodás kapitalista formáit. Holott valójában csak a rentabilitásra törekedtek, így állt elő az a helyzet, hogy a feudális jellegű nagybirtokon alakul ki a mezőgazdasági termelés tőkés formája. Mindezek a megyében a „hosszú XIX. század” végére, tehát az első világháború előtti évtizedekre tehetők. d. A megadott képtől eltér vármegyénk abban - néhány alföldi megyével együtt -, hogy a középparasztság nem szorult ki a bérletből, hiszen a bérbe adott föld mintegy 40%-ával ők rendelkeztek. Ezért hívjuk fel a figyelmet egyrészt a tanyás birtokok bérbeadására, annak valóban feudális maradványokat konzerváló hatásával együtt, mint pl. a feles- és harmados művelés, általában a részes művelés, a tanyákon való lakásért baromfi-, lakbérszolgáltatás59 stb. A másik oldalról viszont ezek a farm típusú gazdaság csíráit is jelenthették, jelentették volna, ha a történelmi körülmények időt engedtek volna ezek teljes kifejlődésére. E derékba tört, még csak csírájában meglévő gazdálkodási forma (a tanyás birtokok bérbe adása, a paraszti parcellabérlet) kifejlődése - hipotézisünk szerint - egyre inkább háttérbe szorította volna a még jelen lévő feudális maradványokat, és utat engedett volna a speciálisan magyar jellegű paraszti birtokoknak, amely némi hasonlóságot mutatott volna 58 TOLNAY Gábor 2004.110. 59 NOVÁK László Ferenc (szerk.) 2002. 348
