Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Történelem - Tolnay Gábor: A Jász-Nagykun-Szolnok megyei birtokszerkezet változásai
TISICUM XXVI. emelkedését tekintve közvetlen az országos átlag mellett helyezkedik el, addig a kisgazdaságok tekintetében az országos átlag alatt a második helyet foglalja el. Ez azonban már arra utal, hogy vármegyénkben a középgazdaságok számarányváltozása nagyobb jelentőséggel bír, mint más vármegyékben. c. A 100 kát. hold feletti birtokok A közép- és nagygazdaságok száma olyan elenyészően csekély a törpe- és kisgazdaságok száma mellett, hogy a gazdaságok számarányának vizsgálatánál szinte reménytelennek tűnik párhuzamba állításuk. Ha a 100 kát. holdat határnak tekintjük vármegyénkben, a változás némi ingadozását csak grafikonon ábrázolva tudnánk érzékelni, annyira azonos szintet mutat 1925 és 1941 között, bár némi csökkenés talán megállapítható. Egészen más képet mutat Békés vármegye, amely mozgásának tendenciája némi emelkedést mutat. Az országos eredmények is inkább emelkedést mutatnak az 1925. évi nagy zuhanás után. I. Középgazdaságok Amennyiben az arányszámok alapján a megyék adataiból sort képezünk, azt tapasztaljuk, hogy a Szolnok megyei középgazdaságok 1895-ben a 3., míg 1935-ben az első helyen állnak az 1,6%-os, illetve a 1,0%-os arányukkal. Ez az országos élvonalat jelenti, amely Szabolcs és Hajdú megyék megelőzése utáni sorrendváltozást eredményezte. Ennek következményeként mindkét időpontban az Alföld áll az élen a középbirtokok számarányát tekintve. Mindebből az következik, hogy éppen ezen a tájegységen - tehát Jász- Nagykun-Szolnok megyében is - jelentősen csökkent a középgazdaságok arányszáma, azaz a birtokok elforgácsolódásának mértéke ezen a vidéken országosan a legnagyobb. És ezt még megyénkben elősegítette a redempció jelenléte is. 2. Nagygazdaságok A nagygazdaságok számarányuk tekintetében olyan alacsony értékkel szerepelnek, hogy viszonyszámokban nehezen lehet különbséget kimutatni a negyven év alatti változás során, érdemi összehasonlítást tenni a közigazgatási egységek között szinte nem is érdemes. Annyit kell azonban megjegyezni, hogy a Dunántúlon a nagygazdaságok számaránya jóval magasabb, mint az Alföldön. Vármegyénkben az összehasonlított területen a négy évtized alatt a következő helyzet alakult ki. Legszembetűnőbb az, hogy a területi arány a kisgazdaságok javára tolódott el. Lényegesen emelkedett a törpegazdaságok területi részesedése is. Ez az arányjavulás kimutathatóan a nagygazdaságok jelentékeny arányszám-csökkenésével van összefüggésben. Kedvezőtlen képet mutat ellenben a helyzet alakulása a középgazdaságokat illetően, melyek térfoglalása nagyjából ugyanaz maradt, sőt, némileg csökkent is. a. Törpegazdaságok Az összehasonlított területen a törpeüzemek területi részesedése 4,4%ról 8%-ra emelkedett. Ez ugyancsak a már többször említett elaprózódásra mutat. A már említett megyék közötti sorképzés alapján megállapítható, hogy megyénk 1895-ben a 11., 1935-ben a 12. helyen van, az emelkedési szint nagyságát tekintve pedig a 10. helyen áll a 3,6%-os emelkedéssel. Eddig két szempontból vizsgáltuk az elaprózódás mértékét, a törpegazdaságok száma és területe tekintetében. A két szempontból történt vizsgálat eredményeképpen megállapított következtetések azonban nem egyeztek. Az elaprózódásra valójában ugyanis egyik vizsgálat sem mutat rá. Figyelembe kell venni még egy-egy törpegazdaság területi részesedési arányát is. b. Kisgazdaságok A kisgazdaságok területi részesedése mindenütt emelkedett, vármegyénkben 46,2%-ról 60,1%-ra - tehát 13,9 százalékponttal. Négy évtized alatt a kisgazdaságok kiterjedése szempontjából az alföldi megyék nyomultak az élre. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye a harmadik helyet foglalja el. Tehát a parasztgazdaságok térfoglalása az Alföldön volt a legnagyobb, de ehhez a vezető helyhez a középgazdaságok föláldozása árán jut. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye közbülső helyet foglal el Békés vármegye és az országos átlag között. A100 kát. hold alatti és feletti földbirtokok megoszlása tekintetében 40 évvel korábban más volt a helyzet. Míg 1895-ben megyénkben a két adat különbsége 1,16 százalékpont, addig ez negyven esztendő elteltével 26,94%-os emelkedést produkált. Ugyanakkor ez Békés vármegyében 6,48, illetve 23,54 százalékpont, míg az országos átlag a kiegyenlítettebb a maga 4,68, illetve 9,44 százalékpontos adatával. Ihrig Károly jegyzi meg, hogy „...az elfogadható, bár nem feltétlenül pontos és szabatos adat is jobb a semmilyen adatnál”35 Az 1925. évi gazdacímtár36 és a kormány 1927. évi jelentése37 hiányos adatokat közöl a 100 kát. holdon felüli birtokokról, de a trend így is leolvasható. Míg Szolnok megyében a 100 kát. hold feletti birtokosok száma némileg csökkenő tendenciát mutatott, addig Békés megyében határozott emelkedés volt tapasztalható. Ugyancsak emelkedett az országos átlag is. Ugyanakkor a 100 kát. hold feletti birtokok területe mindhárom közigazgatási egység esetében határozott és egyértelmű csökkenést mutatott az országos átlag némileg kiegyenlítettebb lejtése mellett. Ez ismét a birtokok elaprózódására utal, bár ennek megyénkben némileg enyhébb hatása a redempciós helységek jelenlétének köszönhető. Mindezek mellett azonban érdekes megfigyelni a két szomszédos megye szinte ellentétes irányú „mozgását" a birtokok számának esetében, míg a birtokok területe esetében ez már nagyjából párhuzamosan fut 35 IHRIG Károly 1947.42. 36 GAZDACÍMTÁR 1925.122. 37 KORM. ÉVI JEL. 1927.56. 338
