Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)

Történelem - Tolnay Gábor: A Jász-Nagykun-Szolnok megyei birtokszerkezet változásai

TOLNAY GÁBOR: A JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYEI BIRTOKSZERKEZET VÁLTOZÁSAI 1895 ÉS 1944 KÖZÖTT

Végeredményben a vármegye művelési ágak szerinti megoszlás tekintetében nem vált ki különösebb eltérő sajátossággal sem az Alföld, sem az ország átlagából. Mindössze az erdő hiányát kell megjegyezni. Még Békés megyében is háromszor akkora az erdő aránya, mint Szolnok megyében. Ez azonban földrajzi adottságaiból is fakad.

Az ország birtokviszonyai módosultak az első világháborút követő években. A változás ugyan nem radikális, alapvetően nem változtatta meg a magyar birtokviszonyokat, de megléte tagadhatatlan, bizonyítottnak vehető. (Bázispontoknak az 1895. évi és az 1913. évi statisztikai felméréseket tekintjük.) A változások okát a következőkben látjuk:

Külpolitikai tényezőként fogjuk fel a trianoni békeszerződés megkötését, aminek következtében az ország 2/3 része elcsatolásra került. Az ország területe 49,05 millió kát. hold volt, ebből megmaradt 16,15 millió kát. hold. Ez a tény önmagában is bizonyos arányeltolódásokat okozott a birtokstruktúrában.

Belső tényezőként a következő szempontok figyelembevételét tartjuk fontosnak:

1. 1913 és 1920 között háborús gazdasági viszonyok alakultak ki, amelyek elsődleges feladata a katonai szükségletek kielégítése volt. Ennek következménye az lett, hogy bizonyos - bár nem nagyarányú, de számokban is kimutatható - átrendeződés következett be a háborús konjunkturális viszonyok kihasználói javára. Ezek a frontszolgálatot teljesítő „őstermelők” kárára értek el anyagi sikereket. (Ennek az etikailag kifogásolható jelenségnek a hatását majd igyekszik tompítani a földreformtörvény.)

2. A Horthy-korszak földbirtok-politikáját tartjuk azonban a legfontosabb tényezőnek a belpolitika terén. Ugyanis:

a. Az 1920. évi XXXVI. törvénycikk és a hozzá kapcsolódó jogszabályrendszer alapján mintegy 1,28 millió kát. hold (7,93%) mozdult meg valamilyen formában az országban (Nagyatádiféle földreform);

b. Mindezt kiegészítette (?) és rendezte az 1936. évi XXVII. úgynevezett „telepítési törvény”. (Más meggondolások alapján ezzel a törvénnyel vette kezdetét egy tudatos földbirtok-politikai koncepció végrehajtása.);

földreform országgyűlési tárgyalása során nem volt hajlandó sem a kormányzat, sem pedig az OMGE27 Nagyatádi Szabó Istvánnak28 megtenni, így ez az 1920. évi XXXVI. törvénycikk kiegészítésének is felfogható;

e. Mindezeket keretbe foglalta a pénzügyi lebonyolítás. Az 1300/1929. M.E. számú rendelet alapján alakult meg a Földbirtokrendezés Pénzügyi Lebonyolítására Alakult Szövetkezet (LEBOSZ), amely 1929-ben kezdte meg működését. Feladata volt a „megváltást szenvedettek” és a reformföldesek pénzügyi kapcsolatának intézése.

Mielőtt a kérdés tárgyalására részletesebben kitérnénk, le kell szögeznünk azt a tényt, hogy a statisztikai - főleg üzemstatisztikai - vizsgálódásunk eredményét nagyban befolyásolja az a tény, hogy az üzem egyike a legkevésbé határozott statisztikai egységnek. A nagyság szerinti csoportosításnál a legáltalánosabb az üzemhez tartozó földterület alapul vétele. Ezt az eljárást követi a magyar statisztika is, ami egyben korlátot emel vizsgálódásunknak, hiszen gondolnunk kell arra is, hogy azonos földterületen is igen különbözőképpen lehet gazdálkodni. Ezt figyelembe véve már korlátozottnak tűnik az az adatbázis, amely vizsgálódásunk során rendelkezésünkre áll.29

A másik problémakör, amelyre a tárgyalás elején ki kell térni, az, hogy az üzemstatisztikák mit tekintenek törpe-, kis-, közép- és nagyüzemnek. Itt alapul vettük az 1895. évi mezőgazdasági statisztika üzemstatisztikai kötetének osztályozását. Ez törpegazdaság alatt olyan gazdaságokat ért, amelyek területe egy család foglalkoztatására és eltartására elegendő. Bár ez a határ nagyon ingadozó, az 1895. évi üzemstatisztika számszerűleg öt holdban állapította meg a törpeüzem felső határát. Ezen felül a kisüzem kezdődik, ennek felső határát abból kiindulva veszi száz holdnak, hogy a száz holdon aluli gazdaság már határozottan parasztgazdaság, mert csak kivételes esetben történik meg az, hogy a gazdaság tulajdonosa és családja tisztán a szellemi vezetésre szorítkoznék, és nem venne részt saját testi munkájával is a föld megmunkálásában. Középgazdaságok közé a kiadvány a 100-1.000 kát. hold területtel rendelkezőket sorolta, az 1.000 kát. holdnál nagyobb területtel bírókat pedig a nagygazdaságoknak vette.30

27 OMGE: Országos Magyar Gazdasági Egyesület. A földbirtokosok országos érdekképviseleti szerve, a vármegyei és városi, területi Gazdasági Egyesületek Országos Szövetségének (GEOSz) meghatározó tagja. 1825-ben gróf Széchenyi István kezdeményezésére Első Lótenyésztő Egyesület néven alakult meg, majd 1835-ben a Gazdasági Egyesület nevet vette fel. 1868 óta időnként gazdakongresszusokat tartott. Több szakosztályban folytatta mezőgazdaság politikai, gazdászati stb. tevékenységét. Köztelek című hetilapja 1890-1944 között jelent meg. 1945-ben a nagybirtokrendszer felszámolásával együtt működését lehetetlenné tették, így még ebben az évben befejezte tevékenységét.

28 Szabó István [Nagyatádi Szabó - választókerülete elnevezése után: Nagyatádi] (Erdőcsokonya, 1863. szeptember 17. - 1924. november 1.) politikus, miniszter (a Hadik-, a Berinkey-, a Friedrich-, a Huszár, a Simonyi- Semadam, az első Teleki- és a Bethlen-kormányban). Nevéhez fűződik az 1920. évi XXXVI. törvénycikk megjelentetése, amelyet a Rubinek Gyulával kötött kompromisszum eredményeként terjesztett a nemzetgyűlés elé 1920. augusztus 18-án.

29 Vö. IHRIG Károly 1924.13.

30 MG.STAT.1895.IV. 4.

c. A tulajdonviszonyok, de a birtokstruktúra bizonyos módosulásával járt az 1939. évi IV. törvény, az úgynevezett „második zsidótörvény” elfogadtatása is, amely a zsidó birtokokat minden kártalanítás nélkül elvenni rendelte, és amelynek során hozzávetőlegesen 0,7-0,8 millió kát. hold került valamilyen formában új tulajdonos kezébe (öröktulajdon, bérlet);

d. Az 1936. évi földbirtok-politikai törvény kiegészítésére született az 1940. évi IV. törvénycikk a kishaszonbérletek alakításáról, a kisbirtokok és házhelyek szerzésének előmozdításáról, és más - kisebb jelentőségű - földbirtok-politikai intézkedésekről. Ennek értelmében évente legalább százezer kát. hold mezőgazdasági ingatlannak haszonbérbe vagy tulajdonba adásával mintegy tíz év alatt kívánta azt a radikálisnak tűnő struktúra átrendezést elérni a kormány, amit még 1920-ban sem a májusi „földreform-értekezleten”, sem a

333