Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)

Történelem - Berta Ferenc: Szolnoki fényképverziók

TISICUM XXVI.

5. és 6. kép - Franz X. Seeker (Lorainave, 3252) felvétele: Kálmán Mihály és Bihari Rozália (1854).7

Szolnokon 1854 táján nyílt meg az első fotográfiai műterem, azaz fényírda. Tulajdonosa Chryastel Ignatz, eredeti szakmáját tekintve pékmester. Első felvételeit semminemű kézjeggyel, felirattal nem látta el. (Hogy mégis az ő munkája, egyéb, most nem tárgyalt ismérvek bizonyítják.)

A tulajdonképpeni első szolnoki vérző 1858 és 1863 között készült: Chryastel munkája a kép- és a hátoldalon egyaránt alkalmaz feliratot, sőt a hátoldalon grafikát is: egy díszes táblán olvashatjuk a fényképész nevét és címét. Érdekessége, hogy német nyelvű, bár a név a magyar helyesírás szerint szerint szerepel. Németül szerepel rajta a műterem helye is: Weisse Resselgasse, azaz Fehér Ló utca 420. szám. (Feltehetően a főtér sarkán álló Fehér Ló fogadó melletti utca, a mai Sarkady László utca.) A kartonlapocska Trapp és Münch, Wien munkája.

7. és 8. kép - Chryastel Ignatz felvétele: Ismeretlen nő portréja (1859)8

A vérzőkön minden bizonnyal a kiegyezést követően lett használatos a magyar felirat. 1862-ben a helyi utcák nevét magyarosították, így megjelent a kétnyelvűség a vérzők nyomtatásán is. A 9. és a 11. kép kartonja Leopold Türker bécsi nyomdájában készült.

7 DJM, Archív Fotótár, T: 1919-A.

8 DJM, Archív Fotótár, T: 1535-A.

310