Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Történelem - Berta Ferenc: Szolnoki fényképverziók
TISICUM XXVI. jobban lássa a manapság divatos rajzolatot, de inkább a szépen rajzolt szöveges részére tekintett érdeklődve. Majd meglepetten csak ennyit mondott:- Ez az ember a külvárosban dolgoztatott!3 4 5 Mindezek után tényként kell rögzítenünk, hogy Pest és Bécs mellett a monarchia szinte minden városában, nagyobb településén, így Szolnokon is, egyre-másra jelentek meg az utazó fotográfusok, és nyíltak meg a “fényírdák”. Számuk rövid időn belül emelkedett, amiről a korabeli helyi lapok adtak hírt szinte naponta. Mindez olcsóbb fényképelőállítást, ezzel együtt nagyobb keresletet eredményezett. André Disdéri (1819-1889) eredetileg a párizsi Salesman-féle harisnya- és fehérneműgyártó cég kereskedője volt. A vállalkozás csődjét követően, 1846-ban fényképészeti műtermet nyitott Nimes-ben. Néhány év múlva Párizsban találjuk: ő volt az egyik legdivatosabb fényképész, még III. Napóleont is fotózta. Sikerét annak köszönhette, hogy új, négylencsés kamerát talált fel, ami egy expozícióval több fényképet volt képes készíteni ugyanazon üveglemezre. Nedves (kollódiumos) eljárással, egyszeri kontaktmásolás útján a normál névjegykártya méretében kartonlapra kasírozott sokszorosított portréfotókat készített, hogy azokat a névjegykártyák helyett használhassák. Szabadalmát 1854-ben jegyeztette be, s rövid időn belül nemcsak Párizsban, de Berlinben, Bécsben és Pesten is sorra nyíltak a műtermek, melyek olcsón és tömegesen állították elő a vizitkártyákat. Ez 5,4x9,2 cm méretű fénykép volt, amit 6,3x10,5 cm-es kartonra ragasztottak. Általában egész alakos vagy 3/4-es fényképek, de a portré sem ritka. Az első világháború végéig volt használatban, s a portréfényképezés legáltalánosabb műfajának számított. A fényképek “6x9-es“ mérete a digitális fényképezés elterjedéséig a nagyítás standard alapmérete maradt. 1. kép - André Disdéri önportréja4 3 A szerző írói szüleménye, 2015. 4 https://hu.wikipedia.org/wiki/Andr%C3%A9_Disd%C3%A9ri. Letöltés: 2018.02.09. 2. kép - Négylencsés vizitkártya kamera, André Disdéri találmánya (1860 körül)5 A vizitkártya-méret változatlan népszerűsége mellett az 1860-as években a nagyobb méretű (10x13,7 cm-es fénykép 11,2x16,4 cm-es kartonon) ún. Cabinet formátum jött divatba, majd kb. az első világháborúig különféle méretű és nevű formátumok özönét használták. Az 1850-es évektől, a dagerrotípia-korszak leáldozásától kezdődően tehát a fotográfiákat kartonlapra kasírozták. Ennek hátoldalát eleinte üresen hagyták, később megjelent rajta a fényképész saját kezű aláírása és a város neve, ahol a műterme megtalálható volt. Ezt az igencsak praktikus megoldást (vagy annak legalábbis a hírét) feltehetően az 1856-ban Párizsból hazatérő Simonyi Antal (1821-1892) hozta magával a vizitkártyák divatjával együtt. A vérző az 1860-as évektől kezdődően nálunk is gyorsan elterjedt. Ezt elősegítette, hogy egy ilyen grafikai kartonlapocska - főleg, ha nagy tételben rendelték - nem volt drága. így ha az üzletnyitáskor nem is, de röviddel utána már bizonyosan alkalmazta a vérzőt minden magára valamit is adó műterem fotográfusa. (1864 táján egy vizitkártya méretű kép 2 forintba került.) Ezeknek a litografált ábrával ellátott kartonocskáknak a gyártása és forgalmazása kezdetben Bécsre korlátozódott: a Bemard Wachtl, A. Moll, Leon Loegenstein, K. Krziwanek, Eisenschiml és Wachtl, Kühle és Miksche, Rehr és Wachtl, Türker és Steiner cégek forgalmazták belőlük a legtöbbet. A századfordulót követő években már honi gyártók és forgalmazók is megjelentek: a Riegler Rt., Vámos, Peitsik K., Langer, dr. Kovács és Társa Pesten, illetve J. Hochrein Pécsett. Mit is tartalmaz a verzólapocska? Mindenekelőtt igen finoman, a korabeli ízléssel megtervezett grafikai mintázatot. Ez volt az ún. japán grafika, melyet a századforduló után az akkor uralkodó stílusirányzatnak megfelelően a szecessziós minta váltott fel. Jellemzője volt a vonalak hajlékony finomsága, a növények, virágok jellegzetes ábrázolásmódja. Szimbolikájában, allegorizálásában a keleti művészet vonalvezetését, elemeit használta. A rajzocskák elhelyezésének számos variációja létezett: például a bal oldali, aszimmetrikus 5 http://www.antiquewoodcameras.com/wetpl1 .html Letöltés: 2018.02.09. 308
