Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Régészeti tanulmányok - F. Kovács Péter - Tárnoki Judit: Régészeti kutatások Jász-Nagykun-Szolnok megyében 2011 és 2015 között
TISICUM XXVI. határolt részeken - nagyon sok cölöphely található, melyekből három épületrészt lehet rekonstruálni (29. OBJ./72. SE., 35. OBJ./87. SE., 64. OBJ./129. SE.). Ezek datálása leletanyag hiányában azonban nem lehetséges (elhelyezkedésük alapján feltehetően az újkori árokhoz kapcsolódnak). Az őskort három nagyobb (30. OBJ./82. SE., 50. OBJ./116. SE., 42. OBJ./107. SE.) és egy kisebb (45. OBJ./110. SE.) gödör képviseli. A lelőhely DK-i sarkánál található 50. OBJ./116. SE. gödör betöltéséből késő neolitikus (Tisza-kultúra) kerámiatöredékek kerültek elő. A három másik objektum a középső rézkorra (Hunyadihalom-kultúra) keltezhető. A római császárkorba két szarmata temetkezés sorolható. Az egyik (28. OBJ./71. SE.) erősen bolygatott csontvázas temetkezés volt, melyet a kora újkori árok is vágott. Mellékletként két bronzkarika, egy edényaljból készült orsókarika, illetve egy töredékes kerámiaedény került elő. A másik sír (27. OBJ./70. SE.) bolygatatlan volt, így a háton, nyújtott helyzetben fekvő csontváz teljesen épen, minden mellékletével együtt megfigyelhető volt. Mellkasán bronz fibula helyezkedett el. Medencéjénél vascsat, vaskés és egy bronz érme feküdt. Két bokája között egy vörös színű kerámiaedényt találtunk. Jobb lába mellett díszített üvegpohár volt. A többi objektum (kisebb-nagyobb gödrök) leletanyagot nem szolgáltatott, így keltezésük nem lehetséges. A lelőhelyen 2014. szeptember 2-án fejeztük be a régészeti feltárást. A kutatás eredményei: A lelőhelyen összesen 99 objektumot tártunk fel, melyek nagy részét leletanyag hiányában nem lehetett korszakhoz kötni. Az őskort egy késő neolitikus, három középső rézkori, illetve egy bronzkori gödör képviselte, amelyek kisméretű, szórványos településekre utalnak. A római korban a területen szarmata telep és temető is létesült. Ezt bizonyítják a 2013-ban feltárt telepobjektumok és a két ásatáson előkerült három sír. Ennek a korszaknak a legjelentősebb leleteit a 27. OBJ./70. SE. jelű temetkezés szolgáltatta. A halott lábánál előkerült üvegpohár a formai párhuzamok alapján a késő szarmata periódusra (V. század első fele) keltezhető. A lelőhelyen a legkésőbbi megtelepedési fázist a kora újkori (XVI-XVII. század) négyzetes árok és gödör jelzi. A cölöphelyek mérete és elhelyezkedése alapján két oszlopszerkezetes épületet (35. OBJ./87. SE., 64. OBJ./129. SE.) feltételesen szintén erre a korra datálhatunk. A 2014-es feltárás munkatársai: Kocsis-Buruzs Gábor régész és György- Toronyi Alexandra, Keszthelyi Orsolya régész-technikusok. Szolnok, Besenyszögi út 85883 NEOLIT, KÉSŐ BRONZKOR, VASKOR Ásatásvezető: Czifra Szabolcs Feltárás éve: 2014-2015 A kutatást az M4 autópálya építési munkálatai tették szükségessé. A lelőhely Szolnok ÉK-i határában, a településtől mintegy 5 km-re, a Milléri-holtág partján, a Zagyva folyótól keleti irányban hozzávetőlegesen 3 km-re található. Lehatárolása nagyrészt a terepbejáráskor rögzített leletcsoportosulás valamint a próbafeltárás eredményeire támaszkodva történt. A 7.707 m2-t érintő megelőző régészeti feltárás két ásatási évadban, 2014. október 31. és december 2., illetve 2015. június 1-3. zajlott. A két ásatási évad során 78 jelenséget azonosítottunk, amelyek egy részét alapos megfontolás után a feldolgozás alkalmával már nem tekintettük régészeti jellegűnek. A legkorábbi feltárt régészeti jelenség egy temetkezés, amelyet a sírba helyezett edények formai-tipológiai jellegzetességei alapján a késő neolitikus Szakálhát-csoporthoz köthetünk. A feltárt és dokumentált objektumok túlnyomó többsége a vaskor korai időszakára keltezhető, csakúgy mint a közelben lévő Szolnok-Millériholtág-part l-ll. lelőhely szkíta kori településrészlete. Bár azt ma még nem lehet megmondani, hogy a két településrészlet milyen viszonyban állt. A lelőhely délkeleti részén a késő bronzkori Gáva-kultúra méhkas alakú gödrét tártuk fel, továbbá elszórva több helyütt leletanyag nélküli gödrök jelentkeztek. Ezek korszakolása egyelőre nem lehetséges. A feltárás munkatársai voltak: Kocsis-Buruzs Gábor, Prander Péter és Schilling László régészek, valamint Hajdú Károly és Papi József technikusok. Szolnok, Milléri-holtág-part l-ll. 65446 KÉSŐ BRONZKOR, VASKOR, ÁRPÁD-KOR Ásatásvezető: Czifra Szabolcs Feltárás éve: 2014-2015 A kutatást az M4 autópálya építési munkálatai tették szükségessé. A lelőhely Szolnok ÉK-i határában, a településtől mintegy 5 km-re, a Milléri-holtág partján, a Zagyva folyótól keleti irányban hozzávetőlegesen 3 km-re található. Az M4 gyorsforgalmi út nyomvonala a lelőhely középső és déli részét érinti. A feltárások első üteme 2014. július 17. és november 12. között zajlott, míg a befejező munkálatokra csak a következő év májusában kerülhetett sor. A lehumuszolt és átvizsgált terület nagysága összesen 33.467 m2 volt, ahol 385 objektumot bontottunk ki. A komplex régészeti kutatások által egy-egy kora (szkíta) és késő vaskori (kelta) településrészlet objektumai (elsősorban kör és négyszögletes alaprajzú veremházak, különböző méretű és alakú gödrök) kerültek elő. Emellett a késő bronzkor két külön fázisába tartozó temetkezéseket, illetve gödröt tártunk fel. Továbbá egy szórt szerkezetű középkori (Árpádkori) településrészlet egymástól nagy távolságra elhelyezkedő telepobjektumait is feltártuk, valamint rábukkantunk egy újkori hulladékgödörre. A késő bronzkori Halomsíros kultúrához három, egymástól mintegy 6-8 m távolságra elhelyezkedő temetkezés köthető. A vaskor tekintetében a megelőző feltárás csak megerősíteni tudta a próbafeltárás adatait, ami által még hangsúlyosabban volt érzékelhető a kör alaprajzú épületek jelenléte. A leletanyagot a vaskori házi kerámia hosszú életű, általános típusai (fazekak, tálak) alkotják. Késő vaskori objektumaink emlékanyaga csak nagyon kevéssé tér el a korábbi időszak edénytípusaitól, a leletanyag szétválasztása lényegében csak a zárt egységben feltűnő egyegy jellegzetes forma és díszítés alapján lehetséges. A veremházakból, gödrökből és két viszonylag nagy területet lehatároló árokrendszerből 272
