Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Régészeti tanulmányok - F. Kovács Péter - Tárnoki Judit: Régészeti kutatások Jász-Nagykun-Szolnok megyében 2011 és 2015 között
TISICUM XXVI. megfigyelésre előírt területre, míg nagyobb része Alcsi-puszta II. keleti oldalán, megelőző feltárásra kijelölt területen található. A régészeti megfigyelésre előírt terület humuszolt része régészetileg teljes mértékben fedett. A kutatás eredményei A régészeti objektumok a területen négy csoportban jelentkeztek. A jelenségek nagy vonalakban megfelelnek a geofizikai kutatás által jelzettnek. Azonban a lehetséges régészeti anomáliák is többnyire régészeti jelenségnek bizonyultak, a szarmata sírok nem voltak egyértelműen azonosíthatók a geofizikai kutatás során, valamint újdonság volt a nyugati terület fedettsége. A nyugati, eredetileg szakfelügyeletre kijelölt, geofizikával nem vizsgált területen szarmata és avar településrészlet húzódott. A hídpillér miatt bizonytalan, hogy a lelőhelyrész kelet felé összeér-e Alcsi-puszta I. keleti felével. Itt a szarmata telep már nem folytatódik, és a humuszolás nyugati széle egy igen mélyen fekvő területen ért véget, ahol már az avar kutak sem folytatódtak. A pillér helyét még éppen lefedte a geofizikai kutatás, amely csak néhány objektumot jelzett a nyomvonal déli oldalán, Ezért valószínű, hogy a két avar kori teleprész nem függött össze teljesen, és a hídpillér csak kismértékben pusztította el a lelőhelyet. Alcsi-puszta I. keleti felén a jelenségek - avar telep és egy szarmata temető - egy ÉNy-DK-i irányban húzódó kisebb dombháton húzódtak, és egy mélyen fekvő, vizenyős rész választotta el a korábbi Alcsi-puszta II. területétől, ahol a következő avar kori teleprészlet szintén ÉNy-DK-i irányban húzódott. Kelet felé ritkásan elszórva néhány további, elsősorban avar kori objektum található. Őskor Őskori jelenségeket csak közvetlenül a Zagyva-gát mellett, az ártér szélén találtunk. Mindössze három gödör anyaga őskori; közülük egy azonban bőséges kerámia- és áglenyomatos paticsanyagot tartalmazott. A kerámia többnyire díszítetlen, egy szubkután fül alapján legalább egy - a leggazdagabb anyagú - gödör a késő rézkorra keltezhető. Szarmata kor Alcsi-puszta I. keleti-délkeleti oldalát egy erősen rabolt szarmata temető sírjai fedték. 42 sírt tártunk fel a megelőző feltáráson. A temető keleti és déli peremén találtunk néhány bolygatatlan sírt, de ezekből alig került elő melléklet. Egyébként a csontanyag töredékesen maradt a sírokban, és a mellékletek nagy része is bolygatott helyzetből származik. A leletanyagból említésre méltó néhány egyszerű típusú fibula, gyöngyözött ruhaaljak maradványai, 5-6 db kisméretű sírkerámia és négy római pénzérme. A vastárgyak közül két nagyobb pengetöredék talán kard töredéke lehet. Kiemelendő a 100/100. és 279. sz. páros sír, amelyben a mellékletek alapján egy nő és egy férfi nyugodott. Medencetájékon ők is bolygatottak voltak. Ennek ellenére egy ezüst (?) fülbevaló, a nyakon gyöngyök és egy kis vastárgy (fibula?), mindkét karon bronz- és vaskarperecek, orsókarika, illetve a láb környékén nagyszámú gyöngy került elő a női sírból, míg a másik vázon csak egy nagyobb vasfibula volt található, viseleti helyzetben. A női sír gyöngyei nadrág vagy csizma gyöngyözését alkották, a sötét árnyalatú (zöld, kék, lila, piros) üveggyöngyök vízszintes sorokba rendezve, a két boka körül két elváló csoportot alkotva kerültek elő. A hurkos-kampós, tekercselt díszű hajkarika a késő szarmata korra keltezi a páros sírt. A temető északkeleti peremén kerültek elő. A sírok jellemzően kis alapterületű, keskeny és sekély aknasírok voltak. A nagyobbakra, amelyek foltján gyakran látszott a rablóakna, metszetet nyitottunk. Mindössze két, teljesen kifosztott körárkos sír volt köztük, de ezek körárka is szakaszosan, nagyon sekélyen maradt meg a vastag humuszréteg és a mélyszántás miatt. A 217/233. árok valószínűleg a temető határát képezte. Ezt csak a nyomvonal déli szélén sikerült megfognunk, de az előzetes eredmények alapján itt pontosan egybeesik egy, a geofizikai kutatás során megfigyelt nagyméretű kerítőárokkal, amely nagyjából körbefogta a temető területét. További szakaszai a szubhumuszban húzódhattak. Térinformatikai feldolgozás után ez az eredmény pontosítható lesz. Alcsi-puszta I. nyugati oldalán egy közepesen intenzív szarmata teleprészletet tártunk fel. A jelenségek többsége különböző jellegű tárolóverem. Az egyikben egy kutyavázat tártunk fel; egy sekély gödör aljába egy ló vagy marha négy lábát „hajtogatták” egymásra, és néhány, levágott bordacsontot helyeztek rájuk. A néhány épület közül az egyik félig a gát alatt áll. A terület egyetlen külső kemencéjének platniját kerámiával (többnyire kézzel formálttal) rakták ki. A felszínen húzódik egy nagyméretű szarmata alapárok, amely az ártér felé, nyugatra nyitott. Déli, keleti és északi ága egy téglalap három oldalát alkotja, délen bejárattal ellátott. Északkeleti sarkát a nyáron megépült hídpillér vitte el. Egy szarmata füstölő három gödörrészből és két kürtőből áll. Egyik tüzelőgödrét egy középoszlopos ház oldalába ásták, és szintén ezt a házat vágta a terület nagyméretű, nyugati irányba nyitott karámja is. A hármas füstölőrendszer mellett egy további, két gödörből álló füstölőt is feltártunk. A három kürtőre a füstölő- és tüzelőgödrök feltárása és dokumentálása után rábontottunk: félbevágtuk őket, majd a kürtő felének dokumentálása után metszeteltük, végül második felüket oldalról kibontottuk. Mindhárom jelenség kissé más szerkezetű volt, de minden esetben rögzíthető volt, hogyan oldották meg a légáramlás szabályozását: a kürtőt középtájon összeszűkítették (széliében és/vagy magasságát), és a füstölőgödör felé nyílásuk kissé emelkedett (vagy szájuk felfelé erősen kitágult). Két esetben a tüzelőgödör szélén, a kürtő bejáratánál a tüzelőhely kis platniját is megfigyeltük. Kettőt közülük inkább betöltötték, míg a harmadik egyértelműen beszakadt a használat - és sajnos ezért a teljesre bontás során is. A lelőhely egyértelműen befut a gát és a hídpillér alá is. A területet délen egy magasfeszültségű villanyvezeték talapzata rongálta. A leletanyagban ll-lll. századi és IV. századi együttesek is találhatók. Az anyag, a szuperpozíciók és a próbafeltárás eredményei (szarmata teleprészletek a nyomvonalon kívül az ártérhez közel) arra utalnak, hogy az ártér 270
