Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Régészeti tanulmányok - Pálóczi Horváth András: A nagykunsági kun szállások kialakulása
PÁLÓCZI HORVÁTH ANDRÁS: A NAGYKUNSÁGI KUN SZÁLLÁSOK KIALAKULÁSA szállás-szerű telepek voltak, amennyiben régészeti anyagukban nincsenek a XIII. század közepénél korábbi leletek, és nem azonosíthatók valamely Árpád-kori magyar faluval. Ezek ismeretében milyen modellt alkothatunk a kunok letelepedési folyamatáról? A Magyarországra beköltöző első egy-két nemzedék életére még valóban jellemző lehetett az extenzív, legeltető nagyállattartás és a mozgatható felszíni hajlékok - sátrak, jurták és jurta-kocsik - használata, hiszen a menekülés és költözködés éveiben egyedül az állatvagyon biztosította a családok megélhetését. A mozgatható hajlékokhoz azért is sokáig ragaszkodhattak a kunok, mert helyzetüket az országban bizonytalannak érezték. Igazi steppel típusú nomadizálással azonban Magyarországon nem számolhatunk, részben a kelet-európai steppétől eltérő természeti körülmények, részben a nemzetségi szállásterületek szűkebb, behatárolt volta és a közbeékelt magyar birtokok miatt. Amíg a Fekete-tenger vidéki steppén a legeltetés a folyók mentén ingajáratban folyt, nagy nyájakkal, és tavasztól őszig 50-100 km-es távolságot is bejártak, addig a Kárpát-medencében az állattartó népek a folyókra merőlegesen legeltettek.55 Számításaink szerint a Nagykunságban egyegy kun szállás átlagosan 6-8 km átmérőjű területet birtokolt, a felszíni vizek elhelyezkedésétől függően a szálláshelytől a legeltetéssel legfeljebb 10-15 km-re távolodtak el, ennél távolabbi legelőkre akkor tudták hajtani állataikat, ha a szomszédos birtokok, esetleg pusztán álló falvak földjeit is használták, ami viszont már pereskedést vont maga után. (Erre számos példa is van a XIV-XVI. századból.) A legelőterület szűkebb voltát némileg ellensúlyozta, hogy az Alföld vízjárta laposain, ártéri legelőin egész évben elegendő táplálék volt az állatállomány számára, és a nyári száraz időszakban a nyájakkal be lehetett húzódni a mélyen fekvő nádas, zsombékos területekre. A nemzetségi ágazatok szerint felosztott területen hamar létrejöhettek az állandó téli szállások, ahol gazdasági építményekre még akkor is szükség volt, ha lakás céljából mozgatható hajlékokat használtak, és így a hosszabb-rövidebb ideig egy helyben élés következtében a háztartási hulladékok szétszóródtak a szálláshelyeken, aminek már marad régészeti nyoma. A szálláshelyek mellett folytatott földművelésre is vannak adatok, a munkaerőt az első időkben a hadjáratokon ejtett keresztény foglyok jelentették, a későbbiekben a kun szolgaréteg és a szegény szabadok.56 Olyasfajta félnomád életmódot képzelhetünk el, amikor a legeltetés a téli szállások körül csak kis körzetben mozog. A kelet-európai és közép-ázsiai nomádok letelepedési folyamatát vizsgáló Szabó István öt fokozatú rendszerezését figyelembe véve a XIII-XIV. századi kunok településmódja a harmadik vagy negyedik fokozatnak felel meg, amikor a nyári legelő már közel van a téli szálláshoz, s ez a településmód a történeti példák közül a ligetes steppén élő baskírok XVIII-XIX. századi életmódjához hasonlít.57 55 FRISNYÁK Sándor 1990.13-15., 6. ábra. 56 GYÖRFFY György 1953.252-253. 57 SZABÓ István 1966.17-19,24-25. IRODALOM ALMÁSI Tibor (szerk.) 2001. Anjou-kori oklevéltár XII. 1328. Documenta res Hungaricas tempore regum Andegavensium illustrante 1301-1387. Budapest-Szeged. АО. 1878-1920. Anjoukori okmánytár. Codex diplom. Flungaricas Andegavensis. (Szerk.: NAGY Imre - TASNÁDI NAGY Gyula) l-VII. Monumenta Hungáriáé Historica. Budapest. BASKI Imre 2007. Csagircsa. Török és magyar névtani tanulmányok 1981-2006. Karcag. BENEDEK Gyula 1990. Külső-Szolnok megyei oklevelek а XV. századból. In: Zounuk. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 5. Szolnok. 249-290. 1991. Oklevelek Külső-Szolnok vármegye XIV. századi történetéből. In: Zounuk. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. Szolnok. 283-329. 1994. Mohács előtti oklevelek Külső-Szolnok vármegye történetéből 1330-1526. In: Zounuk. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. Szolnok. 247-297. 1996a. Oklevelek Jász-Nagykun-Szolnok megye volt hevesi részeinek 14. századi történetéből (1301-1400). In: Zounuk. A Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 11. Szolnok. 279-342. 1996b. A hiteleshelyek Mohács előtt, különös tekintettel Jász-Nagykun-Szolnok megye jogelőd területeire. In: Tisicum - A Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 9. Szolnok. 155-187. 1999. Oklevelek Jász-Nagykun-Szolnok megye történetéből 1326- 1524. In: Zounuk. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 14. Szolnok. 229-294. 2000. Mezőtúri oklevelek 1219-1526. Documentatio Historica III. Szolnok. 2004a. Jász-Nagykun-Szolnok megyei oklevelek 1326-1525. In: Zounuk. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 19. Szolnok. 203-262. 2004b. Túrkeve város oklevelei és iratai 1261-1703. Latinból fordította és közreadta Benedek Gyula. Documentatio Historica Vili. Szolnok. 2011. Törökszentmiklósi oklevelek és iratok 1075-1685. Közreadja és latinból fordította Benedek Gyula. Documentatio Historica XIII. Szolnok. BENEDEK Gyula - ZÁDORNÉ ZSOLDOS Mária 1998. Jász-Nagykun-Szolnok megyei oklevelek 1075-1526. Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 3. Szolnok. BLAZOVICH László - GÉCZI Lajos (szerk.) 2000. Anjou-kori oklevéltár X. 1326. Documenta res Hungaricas tempore regum Andegavensium illustrante 1301-1387. Budapest-Szeged. I 225
