Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Régészeti tanulmányok - Kertész Róbert - Pálóczi Horváth András - Ádám Márk: A középkori Tenyő és a Szent Péter-monostor azonosítása
TISICUM XXVI. 4. A falu és monostorának azonosítása A monostor hollétéről elsőként Bagi Gábor foglalt állást, aki Szajol határának délkeleti részén prognosztizálta felbukkanását.68 Nem sokkal később Benedek Gyula - bár sem a monostor, sem a falu helyét nem tudta meghatározni - az 1339. évi határjárás adataiból azt gyanította, hogy nem a mai Tiszatenyő belterületén lehetett a monostor, és még csak nem is Szajol délkeleti határában, ahol Bagi gondolta, hanem valahol Szajoltól délre.69 A monostort Selmeczi László ugyancsak a mai Szajol határában sejtette, a Tenyőhalmon.70 A témáról legutóbb ismét Bagi Gábor osztotta meg elképzeléseit a Tisicum előző számában: Egy Jász-Nagykun-Szolnok megyei középkori régészeti lelőhely azonosítása történeti források alapján címmel,71 ami alapján joggal gondolhattunk volna arra, hogy a szerzőnek végre sikerült bizonyítékokat felsorakoztatnia az általa „rejtélyesének titulált tenyői monostor lokalizációjához.72 Ám aki ezt feltételezte, annak csalódnia kellett, ugyanis a tanulmányban sem új érvekről, sem új megközelítésről, elemzésről nem olvashatunk, csak igazolhatatlan találgatásokról. Bagi ugyan a számításba vehető lehetőségeket áttekintette, ám ezeket továbbra sem tudta semmivel sem alátámasztani. Mi több, a bizonytalanságot még azzal is fokozta, hogy dolgozatának egyes fejezetcímeit kérdésként fogalmazta meg: „A megoldás a régi tenyői határban? A tenyői monostor - vagy valami más?” (sic!).73 Munkája egyedüli eredményének mindössze annyi könyvelhető el, hogy exponálta azt a nyilvánvaló, a terepkutató régészek körében már régóta ismert tényt, mely szerint a középkori Tenyő falu és a monostor azonosításához a rendelkezésre álló történeti források önmagukban elégtelenek. A tanulmányunk első részében hivatkozott forrásokat áttekintve megállapítható, hogy a budai káptalannak a Tenyőmonostora és Szajol közötti határvonalat leíró, 1339. május 8-án kelt jelentése kiinduló pontot ad az azonosításhoz. Emiatt a Széchenyi Tamás erdélyi vajda és szolnoki ispán kérésére végeztetett határjárás vonatkozó részletét teljes terjedelemben közöljük: „[...] midőn ők [az Úrnak 1339-dik évében] Szent György mártíromsága ünnepének a nyolcadán [május 1-én], az említett Péter mester, tenyői [Thenew] prépost Szolnok megyében [in Comitatu de Zonuk] bírt Tenyőmonostora [Theneumonostora - Thenewmonostora] nevű birtokának a helyszínére érkeztek és azt a régi és igaz határai szerint megjárták - amelyeket Iván fia István, Tamás fia Gergely, Ágoston [?] fia István, nemkülönben Benedek [?] fia István szajoli nemesek, azon Tenyőmonostora község határszomszédai mutattak meg - annak a Tenyőmonostornak az összes összehívott mesgye- és határszomszédja jelenlétében és a mondott mesgye- és határszomszédos Szajol [Zayl] községtől elválasztották és elhatárolták, valamint a fentjelzett Péter mesternek és az ő említett egyházának örökös birtoklásra átadták, amely határokat, amint beszámoltak róla, ezen rendben választották el; 68 BAGI Gábor 1989.658. 69 BENEDEK Gyula 1991.302.2. jegyzet, 303. 70 SELMECZI László 2013. 365.; Lásd még: KERTÉSZ Róbert 2014. 7., 2/6. ábra; KERTÉSZ Róbert 2015.250., 5/6. kép. 71 BAGI Gábor 2016. 72 BAGI Gábor 2016.350. 73 BAGI Gábor 2016.349-350. hogy az első határ indul ugyanabban a Tenyőben levő Szent Péter apostol nevű monostor szentélyétől és tart észak felé, enyhén nyugat felé haladva és megy egy régi, nagy árokhoz, ahol az árok tetején van egy földből való határjel; ezután ugyanabba az irányba [észak-északnyugatra] fut egy földből való határjelig, amely egy szántóföldben van; innen ugyanabba az irányba [észak-északnyugatra] megy egy bizonyos árokhoz, amely az Érvize[Erwyze] nevű vízfolyás előtt van, ahol egy földből való határjel található; továbbá az árkon át fut egyenesen egy bozóthoz, népies nevén rekettyebokorhoz [ad unum dumetum, vulgariter Rakatyabokor]; Ezután esik a Tisza [Thycia] folyóba, és ott végződnek az előbb mondott határok;” (Benedek Gyula fordításának Piti Ferenc regesztája alapján javított szövege).74 A tenyői Szent Péter-monostor topográfiai azonosításában fordulatot jelentett, amikor Urbán László szajoli lakos 2013 tavaszán a település déli határában erősen sérült, roncsolt, eredeti alakjukat vesztett, díszített fémtárgyak kisebb-nagyobb töredékeire bukkant.75 A leletanyagról kiderült, hogy előkerülési helyük a Damjanich János Múzeumban korábban már nyilvántartásba vett Szajol-Szajol széle dűlő elnevezésű régészeti lelőhelyhez kapcsolható. A tárgyakról megállapítást nyert, hogy három darab bizonyosan egy vörösréz lemezből készített, gazdagon aranyozott körmeneti kereszthez tartozott. (1-2. kép) A töredékek restaurálása még várat magára. Annyi mindenesetre elmondható, hogy a kereszt előoldala díszítetlen, erre rögzítették szegeccsel a corpust, amelynek helyét a keresztszárak találkozásánál egyetlen kis átfúrt lyuk mutatja. Az előoldalt körbefutó, kiemelkedő, közepén vonallal tagolt szalagperem kereteli, amit forrasztással erősítettek fel. A szárvégződések íveltek, kétoldalt fecskefarkszerűen szétnyílnak. A feszület hátoldalát teljesen beborítja a vésett (trambulírozott) ornamentika,76 (3. kép) a széleken pedig körbefutó, osztott szalagkeret van. A keresztszárak találkozását egy rombusz alakú díszítmény tagolja, amelynek sarkaiból egyenes vonal fut végig a szárak közepén, kettéválasztva azok részben eltérő motívumait. A geometrikus (lépcsős) minta ugyan mindkét keresztszáron megegyezik, ám ezenkívül az egyiken indadísz látható palmettákkal, (1. kép) a másikon kétágú szalagfonat. (2. kép) Mivel a körmeneti keresztet az eke szakította ki az eredeti kontextusából, emiatt deformált, jelentős része pedig hiányzik, így csupán néhány adat megadására van lehetőség:- a lemez vastagsága: 0,95-1,2 mm;- a keret vastagsága a keresztszáron: 2,75 mm, a szárvégződésnél: 2,4 mm;- a keret szélessége: 3,5-3,9 mm;- keresztszár hosszúsága: 50,55 mm; 74 BENEDEK Gyula 1991.302.; PITI Ferenc 1999.263. sz. 133-134. 75 Urbán Lászlónak ezúton is köszönetünket fejezzük ki, hogy a leletet eljuttatta a szolnoki Damjanich János Múzeumba. 76 A kereszt mikroszkopikus fotójának elkészítéséért kedves kollégánknak, a szolnoki Damjanich János Múzeum munkatársának, Szabó Melinda restaurátor hallgatónak tartozunk köszönettel. 188
