Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Régészeti tanulmányok - Porhászka Péter: Adalékok a Tiszabura tiszai gáti avar lelőhelyek kutatástörténetéhez
TISICUM XXVI. közlésre került Garam Évának a tiszafüredi avar temető lovas sírjairól írt tanulmányában.8 Az irodalmi és adattári kutatások során újabb adatok kerültek elő, amelyek segítségével lehetővé válik a tiszaburai avar lelőhely és az innen a Tiszafüredi Múzeumba került avar leletek egy részének bemutatása. A Tiszafüredi Régészeti Egylet és a Tiszafüredi Múzeum A Tiszafüredi Régészeti Egylet, majd a múzeum létrejöttében és közel fél évszázadig tartó sikeres működésében a település plébánosának, az amatőr régész Tariczky Endrének (1818-1912) kiemelkedő szerepe volt. Tariczky az 1870-es évek elejétől kezdett egyre intenzívebben a régmúlt emlékeivel foglalkozni, amelyhez támogatást nyert Römer Flóris és a Nemzeti Múzeum részéről.9 Az egylet illetve a múzeum megalapításában ugyancsak meghatározó hatása volt Rómernek, aki vidéken minden ilyen irányú törekvést - ahol csak lehetett - bátorított.10 A tiszafüredi plébános 1873. január 12-én a helybeli Casinó nagytermében tartott előadása során veti fel egy régészeti társulat megalapítását.11 A csekély érdeklődés miatt a szervezőmunka és a leendő tagok toborzása több évet vett igénybe, amíg 1878. február 7-én a Belügyminisztérium az egylet alapszabályát jóváhagyta.12 Az egyleti gyűjtemény alapját Tariczky gyűjteménye képezte, amely ajándékozásokkal, valamint ásatásaik során feltárt leletekkel gyorsan gyarapodott. Már ekkor segítségére volt a református iskolában tanítóként működő Milesz Béla, aki Tariczkyval együtt hol a megyei, illetve helyi sajtóban, hol pedig külön kiadványokban számolt be a gyűjtemény gyarapodásáról, valamint az egylet működéséről.13 Néhány jelentésük, illetve beszámolójuk ásatásaikról a Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának is megküldetett.14 Tevékenységüknek köszönhetően az egylet gyűjteménye több mint tízezer éremből, régészeti leletből és egyéb régiségekből állt, amelyek között számos országosan is jelentős és ismert darab is volt.15 Tariczky, majd Milesz 1912-ben bekövetkezett halálával az egyleti tevékenység igen alacsony szintre esett vissza.16 Bár Kürthy Sándor próbálta továbbvinni az örökséget, a megváltozott politikai és gazdasági viszonyok nem tették lehetővé az egylet újabb virágkorát. 1944 októberében Tiszafüreden és környékén hetekig folytak a harcok, melyeknek a múzeumi gyűjtemény is áldozatul esett.17 A megmaradt töredékes régészeti leletanyag részben Szolnokra, részben Debrecenbe került. így található meg például napjainkban a Hampel cikkében közölt tiszaburai karperec a debreceni Déri Múzeum gyűjteményében.18 A régészeti anyag 8 GARAM Éva 1987.83. Abb. 7a. 9 Lásd erről részletesen: PROHÁSZKA Péter 2012. 10 HAMPEL József 1891.29. (429). 11 FÜVESSY Anikó 2005.3. 12 FÜVESSY Anikó 2005.4-5. 13 Ezek a jelentések az Eger és a Tiszafüred és Vidéke hetilapokban, önálló kiadványként, valamint az 1900-as évek elejétől a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének jelentéseiben jelentek meg nyomtatásban. Lásd FÜVESSY Anikó 2005.15. 14 PROHÁSZKA Péter 2012. 15 FÜVESSY Anikó 2005.21. 16 FÜVESSY Anikó 2005.26. 17 FÜVESSY Anikó 2005.33. 18 HAMPEL József 1899.88. III. tábla; v. ö. M. NEPPER Ibolya 2005. Jellemző módon a karperecét mint közöletlent említi. mellett az egylet iratanyaga is súlyos veszteségeket szenvedett, amely miatt bármilyen adat, levél és rajz igen fontos információkat hordozhat az egylet működésével, ásatásaival, valamint az előkerült leletekkel kapcsolatban. Ezen elszórt, adattárban, sajtóban és különféle kiadványokban megtalálható adatok segítségével vállalkozhattunk arra, hogy betekintést kínáljunk a tiszaburai Tisza-parti avar temető kutatástörténetébe és megmentett emlékeibe. A tiszaburai gátépítések és régészeti leletek Földmunkák és építkezések során igen nagy számban kerültek és kerülnek elő elmúlt korok emlékei Szolnok megyében. A Tiszát közrefogó gátrendszer kiépítése során a folyam mellett számos lelőhelyet bolygattak meg, amint az a Tiszaburát védő gát kiépítésénél is történt. Az Eger hetilap 1880. július 8-i száma már utal erre:19 „A tiszai gátművek elkészítése sok helyen érdekes őskori régiségeket hoz felszínre. Ilyeneket találtak legközelebb T.-burán, mely lelet a tisza füredi muzeum tulajdonává lett." Míg más területeken csupán híradások maradtak ránk a leletekről, addig Szolnok megye északi és Heves megye keleti részén a Tiszafüredi Régészeti Egylet működésének köszönhetően igen nagyszámú - közel 400 darab - lelet került összegyűjtésre.20 Az egylet 1880. június 26-i üléséről az Egerben megjelent beszámoló már kitért erre:21 „A titkárismertetőleg értekezett a tiszaburai gát-emelése alkalmából felmerült és múzeumunknak részben ajándékozás, részben vétel utján birtokába jutott leletekről; melyek római kori barbár temetőre vallanak, hol különféle szokásu népek temetkeztek egymás mellé." A tiszaburai leletekből azonban már ezt megelőzően, 1880 májusában a Nemzeti Múzeumba is jutottak tárgyak. A leltárkönyvi bejegyzés alapján: „E tárgyak egyrészét Berár Lajos lelte, a többit Tariczky plébános ajándékozta. ” 1. Kőszekerce, mely valószínűleg vízben, még pedig folyóvízben nyerte jelenlegi elmosódott alakját; hossza 18,3 cm, legnagyobb szélessége 8,7 cm. (49/1880.1) 2. Cserép findzsa, füllel, hasán négy bütyökkel; magassága 6,3 cm, száj átmérő 6,5 - 7 cm. (49/1880.2) 3. Hasonló magas nyakkal és füllel; magassága 7,4 cm, szájának átmérője 6,1 cm; nyakánál öt helyütt benyomott pont-párral, hasán pedig 4 bütyökkel díszítve; nyaka és feneke csonka. (49/1880.3) 4. Orsógomb, homokkő fajta anyagból; átmérő 5 cm, vastagság 1,6 cm, át van lyukasztva s egyik oldalán surolódási völggyel ellátva, lapos korong idomú. (49/1880.4) 5. Orsógomb, a szokott csürlőded alakban, magassága 2,5 cm, átmérő 3,5 cm, átlyukasztva, a lyuk átmérője 1,3 cm, agyagból. (49/1880.5) 6. Hasonló az 5. számúhoz, de kisebb, magassága 1,7 cm, átmérője 2,8 cm, átfúrva. (49/1880.6) 19 Eger. XVII/28.1880. július 8. 20 Eger. XVII/37. 1880. szeptember 9. Ezeket a leleteket Bán Sámuel, Bulyovszky János és Röszler Tivadar adták az egyletnek. 21 Eger XVII/37.1880. szeptember 9. 174
