Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Régészeti tanulmányok - Török Béla - Kovács Árpád - Benke Márton - Sepsi Máté: Szolnok-Szanda gepida temetőjéből származó három övcsat roncsolásmentes archeometallurgiai vizsgálata
TÖRÖK BÉLA - KOVÁCS ÁRPÁD - BENKE MÁRTON - SEPSI MÁTÉ: SZOLNOK-SZANDA GEPIDA TEMETŐJÉBŐL SZÁRMAZÓ HÁROM ÖVCSAT RONCSOLÁSMENTES ARCHEOMETALLURGIAI VIZSGÁLATA 60 50 40 30 20 10 10 20 30 40 50 60 180 180 34. kép Tausírozott csat (azonosító nélkül) A szintén a Szolnok-szandai ásatásról származóként megjelölt csat (35. kép) formájában, kialakításában szintén alapvetően eltér mindkét előzőekben bemutatott övcsattól. Legjellegzetesebb része az igen vastag, ovális kialakítású, sávos-bordás mintázatú karika és tüske. A tárgyat ezeken a részeken tausírozták, azaz a felületébe mintát véstek, majd más, jelen esetben ezüstből készült huzalt nyomtak-kalapáltak a vésetbe, amely így elütő színével díszíti a csatot. A karikához masszívan kapcsolódik a szögletes alakú, a másik két vizsgált csathoz képest egyszerűen kialakított csatlemez. Feltételezhető, hogy a díszítő szálszínezüstje a karika és a tüske igen lágy vörösréz anyagával „összemaszatolódott”, felülete szennyeződött. A szálakat külön-külön rakták a vésett csatornákba. Található volt olyan megoldás is, amikor az egymásra nagyjából merőlegesen lévő szálak esetében az egyik a másik alá került, az egyik szál vége kissé túlnyúlt a másik szálon (44. kép), illetve olyan, amikor az egyik szál nem teljesen éri el a másik szálat (45. kép). Valamennyi díszítőszál behelyezése után a karikát és a tüskét teljes egészében felcsiszolták, polírozták, szinte teljesen hézagmentesen összedolgozva a két anyagot, amely így egységes felületet alkot. Az optikai mikroszkópos felvételeken megfigyelhető a csatlemez hátoldalán egy felerősítő szegecs végének eldolgozása (36. kép), illetve a lemezt ért finom hajlító kalapálás apró nyomai (37. kép), ahol azt a karika csapjára kettéhajtva ráhajlították (a 35. képen jelölve, annak helyzetéhez képest 90 fokban elforgatva). A lemezt kettéhajtották (38. kép), és a széleit egyszerű kettős vonalakkal díszítették. A 39. képen (a karikának a tüske vége által eltakart részén, a 35. képhez képest 180 fokban elforgatva) jól megfigyelhető, hogy a tausírozás által a díszítőszálak szinte teljesen kitöltik a vésett csatornákat. Kivétel ez alól a szálak vége, amint azt a 40. kép optikai mikroszkópos felvétele is demonstrálja. A SEM-EDS vizsgálat ezen csat esetében is hatékonyan kiegészíti, részletesebbé teszi a felület roncsolásmentes vizsgálatát, illetve anyagösszetételi információkkal szolgál. A 3.5-5.5 wt% réztartalmú ezüst csatlemezt először öntötték, majd kettéhajtották, és finom ütésekkel rákalapálták a csatkarikára. Az öv bőréhez a lemez anyagával azonos, kis réztartalmú ezüstből készült szegecsekkel erősítették. A lemez felületének szerkezetét a 41. kép mutatja, a 42. képen a szegecs mellett jól kivehetők a felerősítés nyomai. A csatkarika és a tüske alapanyaga kis ezüsttartalmú réz, gyakorlatilag vörösréz, míg a díszszál esetében az EDS lokális spektruma alacsony réztartalmú ezüstöt mutatott (43. kép; 1. pont összetétele (wt%): Ag: 2,42; Cu: 97,58; 2. pont összetétele (wt%): Ag: 95,00; Cu: 5,00). 35. kép 167 1 I
