Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Régészeti tanulmányok - Prohászka Péter: V. századi sírok Sommereinból (Niederösterreich, Ausztria)
PROHÁSZKA PÉTER: V. SZÁZADI SÍROK SOMMEREINBÓL (NIEDERÖSTERREICH, AUSZTRIA) félköríves, azonban három gombbal díszített fejlemeze van, mérete viszont nagyobb.37 Véleménye szerint jól kapcsolódik a Wiesbaden/ Eschborn/Weimar csoporthoz.38 A sommereini darab ugyancsak ezen fibulák sorába tartozik, ugyanakkor rovátkasor helyett pontkörök keretezik, és a belső felülete díszítetlen. A Köln-heumarkti darab datálását is figyelembe véve az V. század közepére tehető viselése.39 Ezüstkarperec A harmadik sírból mindössze egy ezüstkarperec ismert, amely azonban nem zárja ki annak lehetőségét, hogy egyéb mellékletek is voltak a sírban. Maga a típus igen jellemző melléklete az V. századi női temetkezéseknek, azonban igen nagy területen jelentkezik Európában: Franciaországtól egészen Ukrajnáig. A korábbi aranykarperecekkel ellentétben az ezüstök kizárólag női sírok mellékletei.40 A bordázott végű aranyozottakat (Wührer A.2.3. típus) a Merowing kultúrkörben egyesével viselték, és mindig a bal csuklón. A Dunavidéken ugyanakkor a páros viselés a jellemző.41 Itt az V. század elejével jelennek meg, valószínűleg az alán-keleti germán területekről kiinduló impulzus hatására.42 A típus- és szociális jelző szerepe innen juthatott - feltételezhetően bevándorló csoportokkal/személyekkel - Dél-Németországba.43 A bordázott végű ezüstkarperecnek néhány párhuzama a Kárpát-medencéből és a Dunavidékről is ismert. A legrégibb darabok az V. század közepéről származnak, mint a Laa an der Thaya 1. sír, a mádi és a smolíni 32. sír mellékletei, azonban a legtöbb az V. század második felére datálható.44 Tiszafüreden ékvéséses fibulákkal együtt került elő egy karperecpár, melyeknél azonban a rovátkolt díszítés nem fut körbe, csupán a feléig ér, ráadásul e mögött poncolt pontkör díszítések találhatók.45 Ugyancsak bordázott karperecpár volt az V. század második felére datálható miszlai,46 valamint a domolospusztai női sírokban.47 Ugyan a típusra jellemző példányok Európa nagy területein fordulnak elő Franciaországtól Magyarországig, sőt a Krímig, mégis a legnagyobb leletsűrűség Délnyugat-Németországban figyelhető meg. Míg azonban a díszítetlen karperecek a frank térségben, addig a bordázottak leginkább az alemann területen fordulnak elő.48 Itt az ezüstkarpereceket mindig szimplán és a bal csuklón viselték.49 A temetkezések vizsgálata alapján gyerekek, fiatal nők és asszonyok viselték, időskorú nők azonban nem.50 A sírok kialakítása és egyéb mellékletei alapján gazdag, magas szociális helyzetű nők viseletéhez tartozott.51 Az V. század második felére jellemző típusból a alemannonknál a legtöbb az V. század utolsó harmadából 37 BEMMANN, Jan 2008.159. 38 BEMMANN, Jan 2008.159. és a csoport típusai: Abb. 12. 39 BEMMANN, Jan 2008.159-160. 40 SCHACH-DORGES, Helga 2004.36. 41 SCHACH-DORGES, Helga 2004.36-37. 42 SCHACH-DORGES, Helga 2004.37. 43 SCHACH-DORGES, Helga 2005.314., ahol a szerző rámutat arra, hogy más viseleti tárgyak, fibulatípusok stb. is így kerültek oda. 44 WÜHRER, Barbara 2000.21-22.; LEHMANN, Stefan 2014.69. 45 HAMPEL, József 1905. Taf. 442.4-5. 46 MENKE, Manfred 1986.69. Abb. 13. 47 DOMBAY János 1956.115. XXIII/1-2. tábla 48 WÜHRER, Barbara 2000. 21.; SCHACH-DORGES, Helga 2004. 36.; LEHMANN, Stefan 2014.69. 49 SCHACH-DORGES, Helga 2005.314-316. 50 SCHACH-DORGES, Helga 2005.316. 51 SCHACH-DORGES, Helga 2004.37. származik.52 A sommereini ezüstkarperecet egyéb sírmellékletek hiányában az V. század közepére, második felére datálhatjuk. A csüngődíszek A második sírból származó köves és érmes csüngő ma már nem található meg a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében. Szerencsére a leltárkönyvi rajz alapján lehetőség van a vizsgálatukra. A Kárpátmedence V. századi sírjaiban többször megfigyelhető kerek bronzdrótra fűzött borostyán-, illetve kőgyöngy, ugyanakkor az éremcsüngő mindeddig ismeretlen a korszak leletanyagában. így e tekintetben joggal vethető fel annak a lehetősége, hogy a köves és érmekkel díszített karikák díszítmények lehettek, és valószínűleg egy szalagról lóghattak le, nem pedig nyakláncon voltak. Valószínűtlen fülbevalóként való használatuk is. A csüngök ékszerfunkciójuk mellett amulett vagy használati eszköz karakterrel is bírtak.53 Ehhez számos példa található az alemannok területéről, ahol széles körű az amulettek alkalmazása.54 A Basel-Gotterbarmweg temetőjének 6. sírjában gyöngyök, fogak és egy Jovinus kisbronz (411-413) csüngtek le a karikákról (8. kép).55 A női sír további mellékletei: az ezüstkarperec, az ékvéséses aranyozott ezüst fibulapár, valamint az érem alapján az V. század közepére, harmadik negyedére datálják a sírt.56 A Basel-Kleinhüningen temető 126. sírjában azonban már váltották egymást a karikára akasztott kerek gyöngy- és éremcsüngők (9. kép).57 Ráadásul az érmek párosával voltak felakasztva. A sír mellékletei közé tartozott többek között két kisméretű madárfibula, két tömör poliédergombban végződő fülbevaló, egy ezüsthajtű, valamint egy bal kézen hordott, rovátkolt végű ezüstkarperec, amely szinte párja a Sommereininak.58 A mellékletek alapján a temetkezés az V. század harmadik negyedére datálható.59 A Graben-neudorfi sírban felkarikázott érmekből és egy kristálygolyóból állt a csüngő. A négy római ezüstdénár és siliqua mellett 9 későrómai siliqua utánverete és kilenc kerek, poncolt pontokkal díszített lemez volt.60 A sírban volt még egy ékvéséssel díszített fibulapár és egy fésű is. Ugyancsak érmekből állt a Heilbronn-böckingeni 2. sírban talált csüngődísz, amelynek végéről egy hegyikristály gyöngy csüngött.61 A 31 érem mellett kisméretű lovas fibula és két ötgombos Krefeld-típusú kengyelfibula pár, valamint egy bordázott végű ezüstkarperec került elő.62 A nyugati germán női viselet egyik jellemző jelensége a kora Merowing korszakban (450-580) az ú. n. középső- vagy amulettcsüngő, amit frank, alemann, thüring és langobárd előkelő asszonyok a testük közepén egy hosszú szalagon viseltek.63 Ehhez még egy kengyelfibula pár csatlakozott, amely igen széles díszövön volt elhelyezve. Ezek együtt 52 SCHACH-DORGES, Helga 2004.37. 53 AMENT, Hermann 1992.19-23. 54 CHRISTLEIN, Rainer 1978.81. 55 MOOSBRUGER-LEU, Rudolf 1971.58-59. Abb. 25. 56 MOOSBRUGER-LEU, Rudolf 1971. 60.; v. o. MARTIN, Max 1997. 358.; LEHMANN, Stefan 2014.73. 57 GIESLER-MÜLLER, Ulrike 1992.115-117. A sír keletelt volt. 58 GIESLER-MÜLLER, Ulrike 1992. Taf. 26-29.; MARTIN Max 1997.356. Abb. 26. 59 MARTIN, Max 1997.355. 60 BOOSEN, Jan Derk 1986.287-288. 61 ROEREN, Robert 1962.120., 121. Taf. E. 62 ROEREN, Robert 1962.122. 63 BOOSEN, Jan Derk 1986.29.; MARTIN, Max 1997.354. 151 I
