Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Cseh János: Kelta és gepida megtelepedés emlékei a szajoli Tenyőhalomtól délnyugatra eső magasparton
CSEH JÁNOS: KELTA ÉS GEPIDA MEGTELEPEDÉS EMLÉKEI A SZAJOLI TENYŐHALOMTÓL DÉLNYUGATRA ESŐ MAGASPARTON cserépfragmentumok általában terjedelmesebb agyagkészítmények emlékeiként rendes kísérőleletei a most bemutatásra kerülő késő vaskori lelőhelyrészeknek. Durva, szabad kézzel formált keramikát teljes bizonyossággal nem tudtam elkülöníteni. Gepida emlékanyag A. / Korongolt finomkeramika. A nem is mindig besorolható, jól iszapolt, tiszta agyagból, fazekasműhelyből származó, polírozott felületű cserépegyüttesből három emelhető ki, éspedig két száj-/nyakrész és egy nyak-/vállrész - azaz a keltával összehasonlítva jóval kevesebb. Sötétszürkés színűek és különböző jellegű peremmel korongozottak, jellegzetesnek mondható bordával a nyakhajlatban. Horizontális és vertikális fényezésnyomokon kívül feltételesen kezdetleges besimított díszítés maradványaival is számolhatok egy bögréből vagy csészéből kitörött homorú fragmentum esetében. Sejtésem szerint a lelőhely egész germán emlékanyaga inkább már jócskán a Kr. u. VI. századra eshet, mindazonáltal a többszakaszos megtelepedés sem zárható ki. B. / Korongolt szemcsés keramika. A nagyszámú, összességében jellegtelen (egyszerű oldaltöredék) házi kerámia közül háromtucatnyi jellegzetes darab fordult elő: 11 szájrész, 12 falrészlet, 9 fenékdarab és 2 fül. Több mint tíz esetben díszítés: barázdálás és befésülés is megfigyelhető rajtuk. Anyaguk szórványosabban vagy dúsabban soványított, szemcsésített agyag a szürke és a barna különböző keverékárnyalataival. A típusrepertoár átlagos: fazekak, füles korsók, hombárok. A méretekből adódóan még az sem állítható, hogy az öblös főzőedényeknél valami különösebb nagyságbeli eltérések lennének. A szögletesebb-gömbölydedebb peremek kifelé korongolt, néhány esetben ún. fedőtartós vagy ahhoz közelítő megformálásúak, általában homorúan ívelődő nyakkal-vállal. Jellemző az anyag töredezettségére, hogy szájátmérőt nem tudtam meghatározni, a talpátmérők 7 cm és 9 cm közötti méretűek. Ezek között egyrészt sík, másrészt kissé domború változatok találhatók. Két ívelődő, markáns lelet reprezentálja a fülezett fazekasárut, a folyadéktartó edénytípust vaskos, a külső oldalon enyhe profilálással (egyértelműen korongolt edénytesthez tartozóan). A tároló funkciót betöltő hombárt két (három?) régészeti lelet képviseli (perem és oldal/oldalak), 1-1,5 cm-es falvastagsággal, szürkés kivitelben, hasonlóképp a fülekhez. Sajnos nem mindig jól eldönthető, hogy a széles felületű vízszintes bekarcolás (barázdálás) díszítés vagy felületkezelés volt-e. Ennek is, de a hullámvonal köteges díszítésnek is elég jó példái fordulnak elő az emlékanyagban. Kevés hombártöredékemre is jellemző ez, illetve a kvázi horizontális karcolt líneanyaláb. Szokatlan darab, de szintén gepida illetőségűnek kell lennie annak a nagyedény darabnak, amely a perem síkján és az oldalfalon is befésült hullámvonalköteggel díszített. Egyéb telepleletek Ezen szórványleletek esetében a fenőkövek, a malomkövek, a salak és vassalak között lehetnek olyanok, amelyek egy része a késő vaskorból vagy a kora népvándorlás korból maradt az utókorra (patics és állatcsont mellett). A fenőeszközöknél (számban úgy közel tucatnyinál) is inkább a gepidákra lehet gondolni. Anyaguk barnás-drappos homokkő hasáb. A kézi rotációs őrlőszerkezetek fragmentumai - a történeti molinológia, illetve a petrográfia körébe tartozó emlékek - ugyancsak tucatnyit tesznek ki. Vulkanikus és üledékes kőzetfajtából egyaránt előfordulnak. A homorú-domború munkafelület segített abban, hogy az egyiket a fölső, a másikat az alsó kő részeként határozzam meg. Gyűjtöttem három régészeti salakrögöt és egy vassalak darabot is, mint az iparrégészetet érdeklő régiségeket. Adattár (szemcsés hombárok és fazekak-tálak bekarcolt hullámvonalas és hullámvonal köteges peremdíszítéssel a Kr. u. V-VI. századból) А/ Hombárok (Krausenaefäße és egyéb tárolóedények. Getreidegefäße. Dolia/Pithoi - korongolt és kézzel formált kivitelben: Id. 8. kép) 1. Baráthely (Bratei-La Závoi-Nisipárie, 1. sz. település, 62. ház) 1959- 1977 [Bárzu 1994-1995. 285. Fig. 11. 8 (rajz), ehhez még 249. - nem biztos idetartozása, megjegyzéssel a nyugati gót és a gepida dóliumok szétválasztására.) 2. Baráthely (Bratei, La Závoi-Nisipárie, 1. sz. település, 23. ház) 1959- 1977 [Bárzu 1994-1995. 285. Fig. 11.10 (rajz), ehhez még 249.) - a későbbi, kora avar kori 2. sz. település ilyen díszítésű fazéklelete természetesen nem tartozik ide az emlékanyag gepida-gyanús kapcsolatai ellenére, miként a bözödiek - román Bezid, Nagyrét - sem. 3. Battonya (Vörös Október tsz homokbányája, illetve Május 1. tsz, 1. gödör) 1973-1975 [Szabó 1978.75. II. tábla 1 (fotó, külön a profilrajz) és 64-65.; Tóth 1983.203.) - úgy tűnik, igen jó, de talán korábbi analógiája a bemutatott Szajol-földi, első rápillantásra különösnek számító, „perem nélküli” peremleletnek; az összgepida emlékanyagban további példányai, közelebbi-távolabbi rokonai. 4. Battonya (Vörös Október tsz homokbányája, illetve Május 1. tsz, 11. gödör) 1973-1975 [Szabó 1978. 78. V. tábla 1 (fotó, külön a profilrajz és 69.; Tóth 1983.203.) - kifejezetten a tiszántúli korai gepida periódus emlékanyaga, időben közelebbről akárhová is helyezendő ez a Kr. u. 400-450 közötti periódusban. 5. Battonya (Száraz-ér 6. lelőhely, Sziondai-gyep I., 1. ház) 1978 [Szabó- Vörös 1979.224.7. kép 6 (rajz) és 219.; Tóth 1983.203.; Cseh 2004.76. 6. jp.; Tóth 2006.14. Abb. 5.5 (rajz) és 12.) - a Kr. u. 500 körüli vagy még inkább az az utáni gepida korból. 6. Békésszentandrás (Furugy, Furugyi-lapos partja, MRT 1/27. lelőhely, szórványlelet) 1974-1976 [Tóth 1983. XXXII. tábla 7 (rajz) és 203.; Tóth 2006. Taf. 22.7 (rajz)] - kiállítva az 1980-as években Szarvason, a terepbejárások emlékanyagát bemutatandó; téglaszínű. 11
