Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Régészeti tanulmányok - Guba Szilvia: A hatvani kultúra elterjedése és kutatásának állása Nógrád megyében
GUBA SZILVIA: A HATVANI KULTÚRA ELTERJEDÉSE ÉS KUTATÁSÁNAK ÁLLÁSA NÓGRÁD MEGYÉBEN A fenti adatokat és pontosan lokalizálható hatvani településeket térképre vetítve, azt összevethetjük a Kalicz Nándor által korábban közölt elterjedési térképpel. Első ránézésre úgy tűnik, hogy a két adatsor között lényeges különbség nincs, hacsak az nem, hogy a lelőhelyek száma megduplázódott. Az erődített és/vagy magaslati településekről - kutatás hiányában - jóval több információval nem rendelkezünk. Ugyanakkor lényeges, ahogy azt Tárnoki Judit31 korábban jósolta, hogy az egyrétegű települések száma a Cserhát északi és déli előterében megtöbbszöröződött. A Cserhát belső területein 1968-hoz képest új lelőhelyet nem rögzítettünk. Ennek okait részben a felszín növényzettel való fedettségében, kiterjedt beerdősült területek meglétében kell keresnünk. Ugyanakkor az elterjedési térképünk arra is rávilágít, hogy az Ipoly völgyének benépesülése a Cserhát keleti felében mehetett végbe, elsősorban a Zagyva völgyén keresztül. Temetők, temetkezések kutatása Ha a hatvani kultúra településeinek kutatása Nógrád megyében még mindig gyerekcipőben jár, akkor fokozottan igaz ez a kultúra temetőire is, és egyúttal vonatkozik a teljes elterjedési területre. „Ahhoz képest, hogy a Hatvan-kultúrának mintegy 100-120 nagyméretű, akár több száz éven keresztül lakott telltelepét ismerjük, meglepően kevés információnk van temetőikről. Mindent egybevetve, az eddig fellelt sírok száma nem éri el a százat, a többé-kevésbé pontosan megfigyelt-leírt síroké pedig az ötvenet sem.”32 Kalicz Nándor összefoglalásában a megye területéről összesen két lelőhely esetében feltételezték, hogy az előkerült leletek összetételük és minőségük alapján a hatvani kultúra temetkezéseihez kapcsolhatók.33 A hatvani kultúra kutatásának történetében az egyik legfontosabb eredményt Zagyvapálfalva későbronzkori temetőjében végzett feltárás hozta. A 2007-2008-ban kutatott 816 síros temető területén szórványként és másodlagos helyzetben több, a középső bronzkorra datálható kerámiatöredék is előkerült.34 Jellegzetesek a durva homokkal sová- nyított, érdes tapintású és többnyire seprűdíszes, elvétve textildíszes töredékek. A hatvani kultúra szórványos jelenléte nem volt meglepő, hiszen a lelőhely közvetlen szomszédságában, attól északra 200-300 méterre elhelyezkedő modern kori temető területéről régóta ismertek településre utaló nyomok.35 Annál fontosabb azonban több, részben szuperpozícióban, részben bolygatatlan állapotban előkerült, jellegzetes és mind a Pilinyi, mind a Kyjatice kultúra kerámiaanyagától eltérő kerámiával ellátott urnás és szórt hamvas temetkezés. Összesen a temető területén legalább 25 sírt sorolhatunk kétséget kizáróan a hatvani kultúra emlékanyagába. A sírok közül öt esetében csupán a helyzetét tudtuk rögzíteni (lokalizált sír), valamint a halotthamvasztás meglétét. 12 további sír esetében erős bolygatásról beszélhetünk, az edényeknek már csak a legalja/alsó harmada maradt meg eredeti helyzetében. A legkevésbé bolygatott sírok esetében (összesen nyolc sír) 31 TÁRNOKI Judit 2010.56. 32 TÁRNOKI Judit 2003.147. 33 Szécsény-Dögtér: PINTÉR Sándor 1897.73.; Piliny-Borsos: NYÁRY Jenő 1869.266. 34 GUBA Szilvia-VADAY Andrea 2008. 35 KALICZ Nándor 1968.121.; KOVÁCS Tibor 1989.14. az edények és az emberi maradványok egykori elhelyezése pontosan dokumentálható volt. A sírgödör alakját és beásását a terület korábbi korok általi bolygatott- sága miatt csupán egyetlen hatvani sír esetében tudtuk rögzíteni. A 1284-es objektum egy lekerekített sarkú, téglalap alakú és K-Ny-i irányú, viszonylag sekély sírgödörrel rendelkezett (5. ábra 4.). A sír sötétbarna betöltése jól elvált a sárga agyagos altalajtól. Két további sír esetében - bár a sír foltját ill. beásását nem tudtuk megfigyelni - az edények elrendezéséből következtethetünk a sírgödör alakjára. A 1228-as sír esetében az edényeket egy szintén K-Ny-i irányú, képzeletbeli tengely mentén helyezték a sírba, egymás mellé. A hamvakat a két szélső edény közti területre szórták (5. ábra 3). A 1323-as sírnál bolygatottsága ellenére is megállapítható volt az É-D-i irány, az edényeket a sír északi végébe, egymás mellé állították, míg az emberi kalcinátumok a sír déli végében, egy kb. 30x40 cm-es területen szóródtak (5. ábra 2). A hatvani kultúra hagyatékának meghatározott sírok mindegyike ham- vasztásos rítusú volt. Közülük öt esetben a kalcinált töredékek alapján csupán a hamvasztás tényét tudtuk megállapítani. 13 esetben az urnás- hamvasztásos rítust alkalmazták (5. ábra l), míg 7 sírnál szórt hamvasz- tásos rítust figyeltünk meg (5. ábra 2-4.) A sírokba csak néhány (1-3 db) vagy kiemelkedően magas számú edénymellékletet helyeztek (8-14 db). A 1284-es sírban összesen nyolc edény dokumentáltunk, a hamvakat az edények közé, de egy kupacban a sír aljára szóták. A 1323-as sír esetében a hamvak - a bolygatottság miatt - egy nagyobb területen szóródtak. A leletanyag elsődleges vizsgálata azt mutatja, hogy a hatvani kultúra klasszikus és kései fázisának jellemző kerámia-együttesei kerültek elő. Jellegzetesek a gömbös testű, tölcséres nyakú amfora, hasán ujjbe- nyomkodásokkal tagolt bordával és 2 széles füllel (2. ábra 1,5), valamint a hordós testű és seprűzött felületű kisebb fazekak (2. ábra 3-4, 6). Néhány sírt a kerámia formája és díszítése alapján a koszideri korra datáljuk, többek között a bodrogszerdahelyi típusú korsók jelenléte (3. ábra 6-7.), vagy a pontsorral keretezett hegyes bütyök-kialakítások alapján (3. ábra 1, 5). A koszideri időszak anyagától azonban elkülöníthető egy másik kerámiacsoport is, amely már a legkorábbi pilinyi jegyeket hordozza magán (4. ábra 1-3.) és legközelebbi párhuzamait a szlovákiai Safarikovo temetőjében találjuk meg.36 Összefoglalás A hatvani kultúra északnyugati peremvidéke, nyugaton a Galga-, keleten pedig a Zagyva-völgyével határolt Cserhát szervesen kapcsolódik az Alföld északi területeihez. A Cserhát déli és a Mátra északnyugati előterében minden feltétel adott volt a hatvani kultúra megtelepedése és jellegzetes teli településeinek kialakulása számára, hiszen földrajzilag nagyon hasonló adottságokat találtak itt, mint a kultúra alföldi elterjedési területén. Jelenleg egyetlen telit ismerünk Nógrád megye területén, de feltételesen a korábbi, szórványos régészeti adatok alapján teli-településeikkel a Cserhát északi részén, az Ipoly völgyében is számítani lehet. A hatvani kultúra legkorábbi nógrádi megjelenésének meghatározására sajnos még nem áll elegendő információ a rendelkezésünkre. Szórványosan előforduló leleteik alapján néhány magaslati településen a Ma- kó-kultúrát követő hatvani megtelepedéssel számolnak (Salgótarján 36 FURMÁNEK, Václav 1981. Abb. 3.; 5.; 6. 83
