Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Régészeti tanulmányok - Kiss Viktória–Kulcsár Gabriella: Újra a balatonakali bronzkori sírról
TISICUM XXV. - RÉGÉSZETTUDOMÁNY Vörs-Battyáni-disznólegelő: két sír, Vörs-Papkert B: legalább 10 sír.6 Kezdetben ezek és az urnasírok viszonya kérdéses volt: időrendi és szociális különbségek is felmerültek a hamvasztással, illetve csontvázas rítus szerint, többnyire melléklet nélkül eltemetett egyének esetében.7 A bonyhádi temető feltárásának köszönhetően a csontvázas és ham- vasztásos rítus alkalmazásának időrendje mára egyértelműbbé vált. Az anatómiai rendben megtalált, a sírgödörben elhamvasztott emberi vázak (BBQ84. és 85. sír) alapján a csontvázas rítusról a hamvasztásosra való áttérés során megfigyelhető egy „kísérleti fázis”, amely megelőzte a később rutinszerűvé és dominánssá vált hamvasztás korszakát.8 A relatív kronológiai adatok alapján az említett csontvázas sírok a kisapostagi kultúra korai és klasszikus időszakára (Torma: Kisapostag 1-2. fázis, Szabó: Bonyhád 1-2. fázis, legkorábbi mészbetétes időszak) jellemzők, de előfordulnak az ún. késő kisapostagi-korai mészbetétes (Torma: Kisapostag 3., Szabó: Bonyhád 3.) fázis idején is. Utóbbi időszak a hagyományos közép-európai relatív kronológia szerint az idősebb és fejlettebb kora bronzkor határára, a Reinecke Br A1 b-re és A2a-ra tehető.9 Az újabban rendelkezésre álló abszolút kronológiai adatokat alább tekintjük át. Szabó Géza a bonyhádi temetőben figyelt fel arra, hogy a csontvázas sírok egy részében a hagyományos, oldalt fekvő, alvó pózba fektették az elhunytat (107., 215., 243. sír; 3. kép 1), míg a sírok másik része esetében az eltemetetteket a hátukra fektették, és csak a lábukat fordították oldalra (156., 180., 200., 202., 203., 226., 242. sír; 3. kép 2-3). Utóbbi fektetés a normál csontvázas síroknál, és a két in situ elhamvasztott egyénnél is megfigyelhető (3. kép 4), és előfordul az ordacsehi-csereföldi temetőben éppúgy, mint Ordacsehi-Majorban, a balatonkeresztúri temetkezésekben és ugyanott, a nyolc egyént tartalmazó „tömegsírban” (B-938), vagy a Vörs-Battyáni-disznólegelő lelőhelyről közölt sír esetében is.10 Az említett balatonkeresztúri többes temetkezésben, a majsi lelőhelyen és Kaposvár-61. út/12. Ih.-en olyan fektetés is előfordul, ahol a felsőtestet hasra fordítva helyezték el (3. kép 5).11 Az edények a fej mellett (Balatonlelle, Bonyhád, Vörs), illetve a lábnál (Balatonboglár), de olykor a csípő mellett is előfordulhatnak (Vörs). A balatonakali sírnál sajnos nem figyelték meg az edények eredeti elhelyezkedését, így pontos helyük nem rekonstruálható. Utóbbi sírban patina okozta elszíneződéseket lehetett felfedezni a baloldali felkarcsont 2. kép: A szövegben említett csontvázas sírok lelőhelyei: 1. Balatonakali, 2. Balatonkeresztúr, 3-4. Balatonboglár és Balatonlelle, 5. Bonyhád, 6. Győr-Mén- főcsanak, 7. Kaposvár, 8. Majs, 9. Ordacsehi, 10. Pécsbagota, 11. Szőlősgyörök, 12. Vörs 6 BÁNDI Gábor-KISS Attila 1967.; HONTI Szilvia 1996.49,54.; HONTI Szilvia- KISS Viktória 1996.21-22.; HONTI Szilvia 1999.; KISS Viktória 2003.; HONTI Szilvia et al. 2007.; SZABÓ Géza 2010.102-103. 7 PÁSZTOR Emília 1993.; PÁSZTOR Emília 1997.; HONTI Szilvia 1999.; KISS Viktória 2007. 8 SZABÓ Géza 2010.; SZABÓ Géza-HAJDU Tamás 2011. Hasonló, helyben hamvasztott sírt a nagyrévi területről is ismerünk, a szőregi temető 193. sírjából (SZABÓ Géza 2004; HAJDÚ Tamás et al. in print). 9 KISS Viktória 2012a. 10 SOMOGYI Krisztina 2004. 11. ábra; FÁBIÁN Szilvia 2007; KÖHLER Kitti 2007.; SZABÓ Géza 2010. 103; MOLNÁR István 2010. 45; KISS Viktória 2012a. Fig. 5. 11 BÁNDI Gábor-KISS Attila1967.; BÁRDOS Edith 2000.; FÁBIÁN Szilvia 2007. 74
