Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Régészeti tanulmányok - Kovács Katalin: Településszerkezeti sajátosságok Kenderes–Kulis kora rézkori lelőhelyén: az elmúlt évtizedek kutatási eredményei
TISICUM XXV. - RÉGÉSZET datálható, és csak kis mennyiségben gyűjtöttünk középső neolitikus kerámiatöredékeket. A kis domb teljes felületén került elő patics és állatcsont, azonban kőeszközöket nem találtunk. A felszíni gyűjtés alapján arra következtetünk, hogy a lelőhelyen keresztülhaladó dűlőút északi széle mellett minden bizonnyal egy leégett ház omladéka helyezkedik el, itt nagy mennyiségben, igen intenzíven jelentkeztek patics, illetve kerámiatöredékek. A dűlőúttól délre ehhez hasonló paticstörmelékes folt nem mutatkozott, itt elszórtabban keveredtek a paticsdarabok a kerámiatöredékekkel. A felszíni leletanyag szóródása alapján az 1962-es feltárási szelvények már nem voltak azonosíthatóak. A terepbejárást követően lehetőségünk nyílt magnetométeresfelméréssel is megvizsgálni a lelőhelyet. A mérést a dombon keresztülhúzódó csatorna és földút, valamint a lelőhely lábánál vezető 4-es számú főút jelentősen akadályozta, illetve a lelőhely keleti felén szintén nem lehetett dolgozni a mezőgazdasági művelés miatt, így a településnek csak részleteit tudtuk megmérni két különálló blokkban. A geofizikai kutatással érintett két egybefüggő felület nagysága elérte 4,5 ha-t (7. kép). A felméréshez Sensys DLM típusú, Fluxgate szondákkal mérő műszert használtuk, amellyel a föld mágneses terének változásait felhasználva lehet kimutatni a felszín alatt levő természetes vagy mesterséges eredetű jelenségeket, bolygatásokat. A gradiensmérés sőrénkét egymás felett elhelyezkedő szondát használtunk egy időben.A szondákáltal mért térértékekkülönbségét alapul véve és elosztva a szondáktávolságával, kapható meg pontonként a mágneses tér vertikális gradiensének nagysága. A földben lévő fémtárgyaknak van a legjobb mágnesezhetőségük, ezek jelentős mértékben zavarhatjáka mérést. Kizárólag a mérés alapján az azonosított jel korát jellemzően nem lehet megállapítani, legfeljebb szerkezeti, formai jegyek alapján lehet egyes esetekben errekövetkeztetni. A kutatási területen egyszerre öt szondapárral végeztünk mérést, melyek egymástól 50 cm-re kerültek elhelyezésre.A mérési pontok távolsága a szelvények mentén 10 cm volt. Optimális esetben a mérés során a műszer hozzávetőleg 0,75-1 m mélységig vizsgálja át a talajt, ebből a maximális mélységből szolgáltat számunkra információkat a mérési területre jellemző talajtípus függvényében.A geofizikai felmérés sarokpontjait Leica VIVA GS08plus GNSS külső antennával rendelkező térinformatikai GPS-szel, centiméteres vízszintes pontossággal határoztuk meg (7.kép). A geofizikai felmérésen jól azonosítható két körárok vonala, egy belső, keskenyebb, határozottabban jelentkező ároké, illetve egy külső, szélesebb ároké. A belső árok mind az északi, mind a déli blokkban azonosítható, azonban a külső árok csak északon esett bele a vizsgálat alá vont területbe, vonala itt nyugat felé lassan elhalványul, kikopik, amit a domboldal erodálódásával magyarázhatunk Az északi blokkban a két árok távolsága körülbelül 3,5 m. A belső árok határozott vonallal jelentkezik úgy északon, mint délen, északon folyamatos, azonban a déli vizsgálati területen a vonala megszakad, kikopik nyugati irányban. A felmérés alapján a belső árok körülbelül 70 m átmérővel rendelkezik. Az északi blokkban a külső árkon kívül csak egy-két objektum foltja azonosítható, azok is bizonytalan korúak; a biztos régészeti korú objektumok az árkokon belül koncentrálódnak. A déli blokkban szintén a belső árkon 8. kép: A Kenderes-Kulis lelőhelyen folytatott régészeti kutatások eredményei 60
