Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Művészettörténeti tanulmányok - Csiszár Róbert: Portrék az első világháborús diplomácia világából – Zádor István rajzai a bukaresti béketárgyalások küldötteiről
CSISZÁR RÓBERT: PORTRÉK AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚS DIPLOMÁCIA VILÁGÁBÓL - ZÁPOR ISTVÁN RAJZAI A BUKARESTI BÉKETÁRGYALÁSOK KÜLDÖTTEIRŐL gyalások helyszínének és az összes (!) delegátus portréjának lerajzolására kapott utasítást. Zádor „súlyos, de igen érdekes megbízásnak” nevezi feladatát visszaemlékezéseiben. Oscar Hranilovic vezérezredes, osztrák-magyar katonai meghatalmazott, a katonai elhárítás korábbi vezetője, gépkocsit biztosított Zádor számára, sőt még a delegátusok „beszervezését” is magára vállalta az időpontok egyeztetése mellett. Zádor mindvégig kiemelt bánásmódban részesült, úgy modelljei részéről, mint a hadsereg részéről. A Hotel de Palace-ban előkelő lakosztályban volt a szállása. A tárgyalások a cotroceni királyi palotában folytak, a rajzok többsége is ott készült. Munkájához külön szobát biztosítottak, de a modellek teljesen random és váratlanul kerültek sorra. Minden arckép egy óra alatt készült, Zádor rutinjának köszönhetően a legideálisabb technikát választotta, ami papírt, ceruzát (illetve igazából grafittömböt) jelentett. Rendkívüli kapcsolatteremtő képességével és emberismeretével sikerült áthidalnia a kezdeti ellenállásokat, modelljeinek személyiségükből adódó allűrjeit, esetlegesen negatív hozzáállását. Modelljei - még azok is, akik nem szívesen vállalkoztak modellt ülni lerajzolásukra - dicsérő szavakkal és mindig elismeréssel szóltak munkájáról. Talaat pasa, akit két évvel korábban már lerajzolt Konstantinápolyban, nemcsak emlékezett rá, de nevén is szólította. Peter Markow Tantilow bolgár tábornoknak annyira tetszett a róla rajzolt portré, hogy 200 db primer minőségű cigarettát adott Zádornak. Zádor 37 olyan delegátust sorol fel, akinek a portréját megrajzolta, és legalább tíz olyan utalás olvasható könyvében, ami olyan személyek megrajzolásáról szól, akik nem voltak a delegáció tagjai, de akiket vagy modelljei kérésére, vagy egyéb okból „muszáj” volt lerajzolnia. Négyhetes bukaresti tartózkodása alatt körülbelül ötven portrét rajzolt, volt úgy, hogy naponta négyet-ötöt is. A feszített munkamenetet jól jellemzi visszaemlékezése, melyben utolsó modellje (dr. Radoslavov) rajzolásáról azt írja, hogy „...annál is nagyobb kedvvel rajzoltam, mert ezzel pontot tehettem bukaresti portrészériámra és befejezhettem négy hétig tartó fárasztó és idegölő munkámat. Nagyszombaton délben érkeztem Budapestre azzal az elhatározással, hogy hónapokig nem rajzolok több arcképet.” Egy hadifestő emlékei c. könyvében 19 Bukarestben készült portrét közöl, melyből 12 megtalálható a Damjanich János Múzeum képzőművészeti gyűjteményében. Több rajzának sorsáról nincs tudomásunk. Könyvében említi, hogy néhány portréjának már a tárgyalások alatt nyoma veszett. Hagyatékából 12 eredeti, a béketárgyalások alkalmával készült portré került a Damjanich János Múzeum tulajdonába. Zádornak olyan légkörben kellett jól, pontosan, gyorsan, kifejezően karakteres portrékat rajzolni, ahol modelljei a pillanatnyi diplomáciai, hatalmi és emberi játszmák szünetében ültek modellt, maximum egy órára. Telve feszültséggel és indulatokkal, tervekkel és gondolatokkal a fejükben, ahol legtöbbjüknek a történelmi karrier és hírnév megszerzéséhez képest semmit nem jelentett, hogy még portré is készül róla. Mindezek tükrében túlzás nélkül mondhatjuk, hogy - mint visszaemlékezései is tanúsítják - Zádornak legalább akkora pszichológiai érzéke volt a modelleknek a megnyerésére, mint amilyen bravúros rajzkészséggel és technikával vitte papírra portréit. Mindezek felidézésével és az általa leírt visszaemlékezésekkel próbálom az olvasót visszavinni abba a miliőbe, ahol e művészileg páratlan, történelmileg felbecsülhetetlen portrék születtek. Zádor István a békekötés helyszínén 1. kép: Önarckép Zádor így emlékezik vissza az ott töltött időszakra: „Hranilovic tábornoknál, az osztrák magyar katonai meghatalmazottnál jelentkeztünk, aki alá itt tartoztunk, és aki mindenben támogatott, sőt itt tartózkodásunk tartamára autót is adott, és vállalta magára, hogy a delegátusokat modellülésre birja és engem a delegációk üléseiről tájékoztat, hogy munkaprogramomat aszerint oszthassam be.’ni 2. kép Oskar Hranilovic von Czvetassin 1867. december 26-án született Zágrábban, horvát nemzetiségű családban. 1889-ben avatták hadnaggyá, 1897-től százados, 1906-tól őrnagy, 1910-ben alezredes, 1913. május 1-jén ezredes, végül 1917 májusában vezérőrnagy. 1907-1911 között katonai attasé Szófiában, 1911 és 1914 között Bukarestben. Innen került az EVB (hírszerző iroda) élére 1914 tavaszán. 1918 augusztusától az Osztrák- Magyar monarchia katonai meghatalmazottja (Militärbevollmächtigte). A bukaresti béketárgyalásokon vezérőrnagyi rangban, az Osztrák-Magyar monarchia katonai meghatalmazottjaként vett részt. 1919. január 1-jével nyugállományba vonult. 1933. december 12-én hunyt el Bécsben. Oskar von Hranilovic 1914 és 1917 között vezette a nyilvántartó irodát, amely a hadsereg főparancsnokság osztályaként működött.14 15 14 ZÁDOR István 1934.188. 15 www.bundesarchiv.de; KA Grundbuchblätter ABG 1933 Karton 17 Blatt 59, KA Qualifikationslisten Karton Nr. 1154, Haus-, Hof- und Staatsarchivs des Österreichischen Staatsarchivs, [a továbbiakban: HHStA], Ministerium des Äußern AR F4-142-4. 469
