Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Néprajzi tanulmányok - Benedek Csaba: Adatok a háborús népi gyermekjátékok kutatásához
BENEDEK CSABA: ADATOK A HÁBORÚS NÉPI GYERMEKJÁTÉKOK KUTATÁSÁHOZ lövést ezután bármennyiszer meg lehet ismételni egy újabb burgonyaszelettel.6 (1. kép) Bodzapuska: Hasonló elven működött, mint a krumplipuska, csak itt csepűgolyót használtak lövedéknek. Vágtak bodzabotot, a közepét kitolták belőle. Csináltak beleülő betétet fából, mert a bodza belseje túl puha. A kendert megrágták, és nyállal golyót formáltak belőle. Mint az előző esetben, itt is két lövedék (golyó) kellett hozzá, az egyiket a végébe tolták, a másik pedig a levegő hirtelen összepréselődésével lőtte ki a csepűgolyót. A mellünkre tették, és nagy sebességgel maguk felé húzva lőttek vele. (2-3. kép) Kulcspuska: A lövés hangját utánzó játék legfontosabb eszköze a kulcs 2. kép. Bodzapuska 3. kép. Bodzapuska 6 Hasonlóan: NAGY ABONYI Ágnes 1996.114.: http://adattar.vmmi.org/cikkek/4545/letunk_1996.3-4_09_nagy_abonyi. agnes.pdf- minél nagyobb lukas kulcsot kellett szerezni hozzá. Legkiválóbb erre a célra a hatalmas pincekulcs. A gyufa fejét lekaparva az így nyert gyufamérget bele kell szórni a kulcs lukába, majd egyenes végűre vágott szöget kell illeszteni bele, ami az ütőszeg szerepét játssza. Spárgával a kulcsot a szöghöz kötötték. Sarokra álltak vele, és a madzagot fogva a túloldalra csapták a falhoz.7 A kulcsban a szög ráütött a gyufaméregre, mely begyulladt, és nagy durranással szétvetette az egész szerkezetet. A kulcsot ritkán lehetett, többször használni, ha kevés gyufaméreg volt benne, akkor újra hasznosították, de előbb-utóbb szétnyílt a kulcs, és használni többé nem lehetett. Sárlövés: Esős idő után, mikor jó vizes volt, a sárba rakott kőkerítésből az agyagot kikaparták, és sárgombócot gyúrtak belőle. Dióverő póznára szúrták, azt beleállították a ganéjdombba, és ketten lőttek vele. Az egyik az aljánál fogta a póznát, a másik a tetejénél megfeszítette, és ellőtte a házak irányába a sárgolyót. A tetőn csattant rendszerint a sárgombóc.8 Sárpuska: Kilapogattak két 20-30 cm átmérő nagyságú, kör alakú sárlepényt aljnak és tetőnek, majd 4-5 cm oldalát csináltak neki, amivel lezárták, mint egy dobozt. Sárgombócokat gyúrtak, és beleraktak a dobozba 8-10-et, majd összedolgozták az agyagburkolatot. Egyenes kőre vagy földre nagy erővel ledobták, ekkor nagy robajjal durrant, és a kis golyókat szétvágta.9 Mondókát nem mondtak hozzá, nem köptek, nem leheltek bele és nem vékonyították el egyik felét sem, ellentétben a szak- irodalomban írottakkal.10 Karbidpuska: Puska alakú hajlott fára kulacsot erősítettek dróttal. A kulacs elejébe fadugót dugtak. Hátul kilukasztották fönt a kulacsot, beletették a karbidot, vizet öntöttek rá vagy ráköptek, a dugót pedig beverték az elejébe. Aztán a lukhoz tették a gyufát, és az abban a pillanatban kilőtte a dugót. Az I. világháborús zománckulacsok jobbak voltak a II. világháborús alumíniumnál, mert erősebbek voltak. Célba lőttek vele, de versenyt is rendeztek, amire még a felnőttek is kíváncsiak voltak. Ha a fadugót nagyon beleütötték, szétvágta a kulacsot. (4. kép) 4. kép. Karbidpuska. Dobos Dóra rajza 7 Hasonlóan: GAZDA Klára 1980.251.; HAIDER Edit 1979.671. 8 Hasonlóan: CSETE Balázs 1993.107. 9 Hasonlóan: CSETE Balázs 1993.183-184. http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Mako. monografia_sorozat/pages/monografia_3/012_gyerekjatekok.htm 10 LÁZÁR Katalin 1990.555. 453
