Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Néprajzi tanulmányok - Benedek Csaba: Adatok a háborús népi gyermekjátékok kutatásához
Benedek Csaba Adatok a háborús népi gyermekjátékok kutatásához A játék az emberiség egyik legősibb és a társadalom egyik legjellemzőbb sajátossága. Minden történeti korban és közösségben fontos a szerepe, akármely társadalmi csoportról, korosztályról beszélünk. A játék fogalma szinte a végtelenségig tágítható, ide soroljuk a gyermekjátékok mellett a felnőttek olyan kedvelt időtöltéseit is, mint a különböző sportok, a kártyázás vagy a sakkozás. Élesen szembeállítható a kötelességgel, a munkával vagy a rítussal, hiszen a játék többnyire szabadon választott foglalatosság, nem kötelező érvényű. A játékok valóságosnak hatnak, ám mégsem valóságos akciók, a játékosok csupán „eljátsszák”, „megelevenítik” a valóságos világot, ennek törvényei azonban nem érvényesek rájuk.1 Jelen esetben olyan népi gyermekjátékokat mutatunk be, melyek szorosan kapcsolódnak a katonáskodáshoz és a második világháborúhoz. Úgy is mondhatnánk, hogy legtöbbjüket a háború következményei hívták és tartották életben, annak tárgyi emlékei, használati eszközei szolgáltak kellékül lebonyolításukhoz. A játékokban mindig visszatükröződnek az adott közösség értékei, normái, elvárásai, szemlélete. A néprajztudomány nagy hangsúlyt fektetett a változásvizsgálatokra, valahogy azonban mégsem fordított elég figyelmet a háborús gyermekjátékok leírására. Pedig jól tudjuk, ezek is időszaktól, környezettől függnek,2 és a feledés homályába vesznek, egyre kevésbé gyűjthetők, hiszen az a generáció, amely kézigránátokat, lőszert szedett szét, robbanóanyagokat használt játékszernek, ma már az idősebbek közé tartozik. Mivel a gyermekjátékok nagyon szoros kapcsolatban állnak az adott közösség kultúrájával, annak hű és pontos lenyomatai, érdemes elgondolkodnunk, mikor milyen játékok kerülnek gyermekeink kezébe. Tanulmányomban egy testvérpár háborús gyermekjátékait tekintettem át, akik 1940-ben és 1942-ben születtek, és a Borsod megyei Sályban éltek 1953-ig, majd a Pest megyei Felsőgödre költöztek. A költözést kényszer szülte. A két falu alapvetően más természeti környezetet jelentett, más közösséget takart, nem véletlen, hogy a gyermekjátékok is különböztek a két településen. Itt most csak azokat a gyermekjátékokat mutatjuk be, melyek szorosan kapcsolódnak a katonáskodáshoz, a világháborúhoz és annak tárgyi világához. Sályi háborús gyermekjátékok Sály Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Miskolci-Bükkalja területén fekvő falu. A háború idején a településen volt a német csapatok lőszerraktára. Mikor az oroszok 1944-ben betörtek az országba és odaértek a faluhoz, a németeknek menekülni kellett. A lőszereket lóhalálában a patakba szórták, mely így tele lett tölténnyel, kézigránáttal, szárnyas aknákkal. Amerre ment az ember, mindenhol voltak elszórt, elejtett töltények, de a patak olyannyira tele lett, hogy fölszólították a lakosságot, planírozzák el a lőszert benne, mert kilátszott a vízből. 1 NIEDERMÜLLER Péter 1990.537-539. 2 KOSA László 1998. 78-129. Következő év augusztusában, mikor a malmokat javították, átterelték a vizet a kisebb patakba. Száraz lett a patakmeder, láthatóvá váltak a belehordott hadianyagok. A gyermekek derekukat madzaggal megkötötték, és telerakták keblüket kézigránáttal meg lőszerrel. Addig jártak oda, míg az összest elszállították, innen lett aztán a sok puskapor meg lőszer, melyet játékaikhoz használtak. Sályban, aki nem mező- gazdasággal vagy erdészettel foglalkozott, az bányász volt. A bányában robbantáshoz használt gyújtózsinórokat a falubeliek hazavitték, és ruhaszárító kötélnek használták. Csak a használatlan gyújtózsinór volt erre alkalmas, az elhasznált már beszennyeződött (kátrányos lett), azt nem lehetett volna ilyen célra alkalmazni. A gyermekek kötelet szereztek, belopóztak az udvarokra, levagdalták a gyújtózsinórt, kicserélték kötélre, és visszarakták a száradó ruhákat. Ettől a felfedezéstől kezdve ezzel időzítették a robbantást, nem puskaport szórtak a földre. Természetesen készítettek népi gyermekjátékokat saját kezűleg is (orgonából sípot, cérnaspulniból traktort, drótból és fából korcsolyát, amit szalmahúzó horoggal hajtottak), ám a háború miatt ezek ritkább elfoglaltságok voltak a korábbi korokhoz viszonyítva, ők jobban szerettek a háború kellékeivel játszani: „Mi annyira el voltunk foglalva a lövöldözéssel, hogy nem csináltunk sok gyermekjátékot kézzel." Előzmények: A népi gyermekjátékok közt igen jelentős helyet foglalnak el a fiúk katonás játékai.3 A világháborúban és közvetlen utána azonban ezek a játékok igen jelentős mértékben megszaporodtak (ugyanakkor veszélyessé is váltak), tekintve a sok hadianyagot, viseleti darabot, mely a gyermekekhez is eljutott. Az ártatlan játék fakard, puska, pisztoly mellett ismertek voltak már korábban is olyan eljárások, melyek valóságos háborús élményt nyújtottak, azaz lőni vagy durrantani lehetett velük.4 Ezek gyakorlatilag az egész magyar nyelvterületen elterjedtek és ismertek voltak.5 Libatoll krumplipuska: A liba szárnytollának hegyét úgy kellett levágni, hogy szűkület keletkezzen rajta, majd kb. 6 cm-re újra el kellett vágni a tollat. Ezután fából a tollba illeszkedő dugattyút készítettek, mely kb. 3 mm-rel rövidebb a tolinál. 3 mm széles nyers krumpliszeletbe kellett beleszúrni a tollat nem a szűkülő részével, hanem a másikkal, és azt a dugattyú segítségével végigtolni a szűkülethez, azaz a másik végéhez. Ekkor ismét ki kellett venni a dugattyút, és újra a nyers krumplidarabba nyomni a tollat. Mikor ezután a dugattyút beledugták és nagy sebességgel a szűkületnél lévő első burgonyaszelet felé nyomták a másodikat, a két krumpliszelet között lévő levegő összesű- rűsödésével nyomás keletkezett, ez lőtte ki az első krumplidarabot. A 3 LÁZÁR Katalin 1990.553.; HAIDER Edit 1992.65. 4 HAIDER Edit 1979.671. 5 GAZDA Klára 1980.245-251.; GÖNCZI Ferenc 2003.72-73.; LÁZÁR Katalin 1990. 553-555.; VÁCZI Mária 2002.19.; CSETE Balázs 1993. 225-229.; KEPÉNÉ BIHAR Mária 2004. 31.; BÁRKÁNYI Ildikó: http://www.sulinet.hu/ oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Mako_monografia_sorozat/pages/ monografia_3/012_gyerekjatekok.htm 451
