Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)

Néprajzi tanulmányok - Bathó Edit: A jász viselet ékessége: a kerepélyes főkötő

TISICUM XXV. - NÉPRAJZI TANULMÁNYOK

használtak hozzájuk az alapanyagtól eltérő, egyszínű vagy rózsás selyem taft kerepélyt, ami a legtöbb esetben cserélhető volt. Ők is szívesen készítették a szívformás közepű főkötőtípust. (11. sz. fotó)

11. Főkötőre való levehető rózsás kerepély

A Jászdózsán varró asszonyok főkötőinek széles, ovális vagy kerek alakú közepét rakott bársony borította, s a rakásokat a XIX. század második felétől még apró flitterekkel is díszítették. Különösen szép újasszonyi főkötők kerültek ki a dósai varró asszonyok kezéből.

A 19. század végi polgári átalakulás a Jászság viseletét is igen komolyan érintette. Megindult a kivetkőzés lassú folyamata, amely 1890-től az 1910-es évekig tartott. Az I. világháborút követően végérvényesen teret hódított az ún. általános polgári öltözet, amelyből a korábbi jász viseletre jellemző stílusjegyek már teljesen hiányoztak. A régi viselet darabjait a ládafiába vagy sifony aljába tették, s lassan elfeledkeztek róla.

Meg kell azonban említenünk, hogy a hagyományos női viselet darabjai közül legtovább a főkötő használata maradt meg, amit a jász asszonyok még az új divatú, polgári öltözetükhöz is felvettek, (12. sz. fotó) de a lakodalomban a menyasszonykontyoláskor is ezt tették az újasszony fejére. A XX. század elején már csak a főkötő volt az egyetlen ruhadarab, ami az egykori pompás jász viseletből megmaradt, nem csoda hát, ha az asszonyok minden módon igyekeztek megőrizni és beilleszteni az egyre nagyobb teret hódító, új polgári divat öltözeteibe. Ez a ragaszkodás nemcsak a hétköznapló és ünneplő ruháknál, hanem a báli öltözeteknél is megfigyelhető volt. Mindez azt igazolja, a jász asszonyok vágytak arra, hogy a fényes toalettek ellenére jász mivoltuk továbbra is kifejeződjön ruházatukban. Ezt az érzést erősítették a Jászok Egyesülete által 1922- ben beindított Jász bálok vagy más néven Jász főkötős bálok is, ahol a báli ruhához is felöltötték a már régen használt, ezüstös, illetve aranyos főkötőt.36 (13. sz. fotó)

13. Szabó Józsefné Tarnay Cecília magyar viseletben és jász főkötőben

12. Fiatalasszony polgári viseletben, jász főkötőben; Alattyán

36 SZMNA1.1974.328.; BATHÓ Edit 1998.211-212.

A Jászságban hosszú szünet után, több mint hatvan év múltával fordult ismét a figyelem az egykori felé. Ennek első kezdeményezője az 1970-es évek második felében a Jászsági Népi Együttes volt, majd az 1990-es évek elején újabb követők akadtak a Jászság tánccsoportjai, pávakörei, díszítőművészeti szakkörei és bandériumai révén. A Jász Múzeum gyűjteményében, valamint a helytörténeti gyűjtemények anyagában és magántulajdonban lévő ruhadarabok, egykorú leírások és fotók segítségével újból felelevenítették a régi viseletét. A hagyományőrző munka központja és irányítója a Jász Múzeum volt, amely minden segítséget megadott, s megad ma is a régi viseletek rekonstruálásához.

Az 1989-es rendszerváltozást követően soha nem látott lendületet vett a régi jász viselet iránti érdeklődés. A jász viselet feltámasztásának igényét a Jászságban kezdettől fogva az egyre erősödő jász öntudat motiválta. A jász viselet újjászületésének egyik rendkívül fontos állomása volt a Jászkun Redemptio 250 éves évfordulója, amelyet 1995-ben nagy pompával és összefogással ünnepelt meg a Jászkunság. A rendezvényekre a jászok közül már nagyon sokan varrattak jász viseletét. Ugyancsak 1995-ben rendezték meg Jászberényben a jászok első világtalálkozóját, mely új hagyományt teremtett és indított útjára. A jász önkormányzatok minden évben más és más településen rendezik meg a jászok legnagyobb seregszemléjét. A világtalálkozón minden évben egyre többen jelennek meg jász viseletben, s igazán pompás élményt nyújt az ünnepi nagymisén és a felvonuláson a szebbnél szebb selyem,

448