Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Néprajzi tanulmányok - Bathó Edit: A jász viselet ékessége: a kerepélyes főkötő
Bathó Edit A jász viselet ékessége: a kerepélyes főkötő A 43 évig tartó jogtalan eladatásban és jobbágyi sorban szenvedő jászok és kunok Mária Terézia 1745. május 6-án kelt redemptiós diplomájával végre visszakapták kiváltságaikat és szabadságukat. Ezt követően a Jászság társadalmi és gazdasági életében soha nem látott fellendülés indult meg. „A redempciós időben volt Berény életének legvirágzóbb és leggazdagabb időszakában” - írja Fodor Ferenc közismert monográfiájában. S ez a korszak egy századnál is tovább tartott.1 A redemptio (megváltás, önmegváltás) által nyújtott előnyök teret engedtek a jászsági mezővárosok1 2 és a jász redemptusok korai pol- gárosulásának, sajátos parasztpolgári fejlődésének,3 amely az élet minden területén éreztette hatását. Bél Mátyás 1730-ban még azt írta a jászokról, hogy „ruházatukban alig különböznek a parasztoktól,” a redemptiót követően azonban szembetűnő változás ment végbe a viselet terén. Az anyagi jólét következtében a ruházat kiszínesedett, az úri, polgári divathoz idomult, új ruhadarabok jelentek meg (nyárika, öltöny), s készítésükhöz drága, finom kelméket (brokát, atlaszselyem, taft, bársony, finom rása posztó, muszlin, bulyavászon, csipke stb.) használtak, amelyeket a Jászság területén működő görög kereskedőktől4 szereztek be. Különösen gazdag és színpompás volt a jász nők nagyünnepeken hordott viselete, „valódi látványosság a templomból jövő asszonynép.”5 A bokáig érő vagy földet söprő viganók, selyem kecelék, habos ingvál- lak, díszes pruszlikok, nyárikák, zsinóros öltönyök, rókaprémes menték valóban szemet gyönyörködtető látványt nyújthattak. A női viselet legfőbb ékessége mégis a főkötő, vagy ahogyan a jászok nevezték: a fékető volt. A Jászságban a főkötőknek két típusát használták: az egyszerű és a cifra vagy kerepélyes főkötőt. Az egyszerű főkötő olcsó vékony (gyolcs, vászon, sifon, klott) vagy vastagabb meleg anyagból (flanel, parhét) készült, és igen szerény díszítéssel. Általában saját anyagából varrtak fodrot a szélére, vagy pedig körben kihímezték, illetve slingolással díszítették. Az egyszerű főkötőt többnyire fehér és fekete színben készítették, de előfordultak világos árnyalatú, apró virágos főkötők is. Használatuk általánosan hétköznapi volt, s fiatal, középkorú és idős asszony egyaránt hordta. A fiatal és középkorú asz- szonyok többnyire a különböző házimunkáknál (kenyérsütés, tésztagyúrás) viselték, de előfordult, hogy ún. gyüvő-menő ruhadarabként egyéb alkalmakkor is felvették. Az idős asszonyoknak a XX. század elejéig általános viselete volt az egyszerű főkötő. Hétköznap a kendő alá kötve viselték, éjszaka pedig mint hálófőkötőt alkalmazták. Ha a 1 FODOR Ferenc 1942.442. 2 Apáti 1746-1876, Árokszállás 1756-1876, Kisér 1818-1876, Alsószentgyörgy 1829-1876, Fényszaru 1831-1876 között viselte az oppidum rangot. In: SZABÓ László 1982.98. 3 KRESZ Mária 1956.95.: SZABÓ László 1982.32. 4 A „görög” kereskedő elnevezés nem népi, hanem vallási hovatartozás jelölésére szolgált. Voltak köztük görögök, törökök, albánok, bolgárok, szerbek, akik valamennyien görögkeleti vallásúak voltak. In: PAPP Izabella 1994.82. 5 TARNAY Marianne 1943.24-25. templomba mentek, mindig fekete főkötőt kötöttek a kendő alá, éjszakára viszont szívesen használták a fehéret.6 (1. sz. fotó) 1. Fiatalasszony egyszerű főkötőben; Jászberény, 1900-as évek eleje A cifra főkötő a lakodalom alkalmával, a kontyoláskor került először a menyecske fejére mint új állapotának, asszonysorba kerülésének kifejezője. A menyasszonytánc után a rokon asszonyok segítségével az ún. kisházban menyecskeruhába öltöztették a menyasszonyt. A haját középen elválasztva kontyba tekerték, úgy, hogy két oldalt egy-egy hosszú hajtincset besodortak, és félkörívben ezt is a kortyhoz erősítették. Az így elkészült kortyra került az ezüstös vagy aranyos, ún. kerepélyes, illetve kerepényes fékető, amit ez alkalommal apró színes papír- vagy viaszvirággal díszítettek. A lakodalmat követő napon került sor az új menyecske 6 SZNMNA1.1974.328-336.; BATHÓ Edit 2002.162. 443
